Az amerikai rendőrség furcsa dolgot kért a Michigani Egyetem egy professzorától, Anil Jaintől. Jain a titkosítás szakértője, a biometrikus azonosítók területén dolgozik és az a célja, hogy az arcfelismerő, ujjlenyomat-olvasó és tetoválás-azonosító programok a lehető legnehezebben feltörhető biztonsági megoldásokká váljanak. Ehhez képest a rendőrség pont ezzel ellentétes ügyben kereste fel: szerették volna, hogy a professzor segítsen nekik feltörni egy férfi telefonját.

Az ügy még folyamatban van, szóval nem tudni minden részletet, de az biztos, hogy Jain és munkatársait egy halott férfi telefonjának feltörésére kérte meg a rendőrség, méghozzá azért, mert szerintük a telefonban olyan adatok is lehetnek, melyek segítenek megtalálni a gyilkost. A nyomozók arra kérték Jaint, hogy 3d nyomtatással alkossa meg a halott férfi ujjainak mását, hogy azt használva oldhassák fel a telefon lezárását.

A rendőrség a nyomtatott ujj előállításához átadta a kutatóknak a férfi korábban levett ujjlenyomatait, bár azt nem tudni, hogy a telefon gazdája melyik ujját használta a belépéshez, így jobb híján az összeset ki kell nyomtatni. A dolgot nehezíti, hogy a helyesen kinyomtatott ujjlenyomat még kevés lett volna, mert a modern telefonokban már nem csak az ujjbegy barázdáinak képe kell, de maga az ujjbegy is: a bőr vezetőképessége zárja az ujjlenyomat-olvasó áramköreit, hogy bekapcsoljon az érzékelő, ami az azonosításhoz használt képet rögzíti az ujjról.

A kutatók ezért nem simán kinyomtattak valamit műanyagból (a 3d nyomtatásban használt műanyag nem eléggé bőrszerű, nem vezeti az elektromosságot), Jain kollégája, Sunpreet Arora vékony rétegben fémrészecskékkel vonta be a műujjakat. Arora szerint a módszer még nem tökéletes, pár hétnyi munka hátra van, mielőtt a rendőrség is használni tudja az eredményt. A baj csak az, hogy a legtöbb telefon az ujjlenyomat helyett a számkódot kéri a telefon feloldásához, ha a tulajdonos 48 órán keresztül nem használja az ujjait a belépéshez.