A kiberbiztonság nem sampon, nem olyan termék, amire mindenkinek szüksége van, ezért nem is ismeri mindenki az ezzel foglalkozó vállalatokat. Viszont az elmúlt években a témával együtt hatalmasat nőtt az egész iparág (csak az Index híreiből is leszűrhető, mennyire előtérbe került), és vele néhány cég is. Például a FireEye, ami segített a Sonynak a digitális takarításban, miután feltörték, de ez a cég azonosította a Hacking Team nevű meghekkelt hekkercsoport (az ügyben a magyar titkosszolgálat is érintett volt) által használt egyik sebezhetőséget is.

Ennél a cégnél general consuel (nagyjából talán vezető jogtanácsos) és igazgatótanácsi tag a magyar származású jogász, Alexa King, aki a FireEye jogi osztályán 28 beosztottal dolgozik. Bár már az Amerikai Egyesült Államokban született, remekül beszél magyarul.

Büszke vagyok a magyar származásomra,

mindenki tudja a FireEye-nál, hogy magyar vagyok. A lányaimnak találtam egy magyar nénit, aki heti kétszer jön hozzájuk, tőle is tanulnak magyarul” – kezdte bemutatkozását a magyar kiberbiztonsági cég, a Biztributor által rendezett kisebb háttérbeszélgetésen. „Az ikreim háromévesek, én csak magyarul beszélek velük. Azért vagyunk itthon – én úgy hívom, hogy hazajöttünk –, mert nagyon fontos a magyarság nekem”.

Semmijük nem volt, mégis a Harvardon kötött ki

King szülei 1967-ben disszidáltak, egy évig Olaszországban éltek táborban, majd az USA-ban kötöttek ki. „Manhattan közelében nőttem fel a magyar negyedben, akkor még volt olyan. Volt magyar hentes, cukrász. A legjobbat kaptam mindkét világból” – meséli.

Egy helyen végül ajtót nyitottak, ösztöndíjjal tanulhatott, sőt magántanárt is kapott, hogy behozzon hat évet. „Az anyukám volt az első vállalkozó a családban. Én csak szerencsés voltam, hogy szerettem olvasni, tanulni. Innen tudtam menni a Harvardra”.

Ő az első a családban, aki egyetemet végzett. A Harvardon először összerakott magának saját kelet-európai tanrendet, oroszt is tanult, előtte pedig franciát; ekkor még diplomata szeretett volna lenni. Később rájött, hogy a magyarból is főleg a történelem érdekli. 

„1989­-ben, amikor leomlott a berlini fal, én voltam a legnépszerűbb tanuló. Kaptam magyarországi tanulmányokhoz ösztöndíjat, mert 1956­-ról írtam a szakdolgozatom” – meséli. Szakdolgozatában azzal foglalkozott, hogyan változott az 1956-os eseményekkel kapcsolatos szóhasználat. „Haza tudtam jönni egy nyárra kutatni, rokonaimmal voltam. Aztán elmentem ügyvédi iskolába, rájöttem, szerencsés vagyok, hogy olyan országban nőttem fel, ahol változtatni tudunk a dolgokon törvényekkel, belülről”.

A jogot nagyon szereti, de azt soha nem gondolta volna, hogy vállalati jogász lesz: eredetileg úgy tervezte, közügyekkel foglalkozik – az amerikai precedensjognak köszönhetően egy-egy ítélet is nagyot változtathat valamin. „De aztán vállalathoz kerültem, az iskolára felvett adósságokat vissza kellett fizetni. Viszont rájöttem, hogy egy vállalatnál is sok jó dologgal foglalkozhatok. És úgy lehetek jogász, hogy benne vagyok az üzletben is, segíthetek nőni a cégeknek”.

King teljesítménye valóban alátámasztja, amiről beszél: már több cég tőzsdei bevezetésében részt vett, másoknak a nemzetközi terjeszkedésben segített. Úgy gondolja, egyáltalán nem mindegy, hol dolgozik, sokszor már jól menő cégekből száll ki, hogy akkor még csak emelkedő, de kockázatos vállalatokat segítsen. „Mindig leülök az alapítóval, hogy szimpatikus-­e, érti-e, hogy mit tudok csinálni mint jogász, tudok-­e segíteni építeni, tovább vinni a céget”. 

Másnak még nem sikerült

Körülöttem mindenki újító, azt akarom, hogy mi is, a jogi osztály is az legyünk. 

Egyik legnagyobb eredményének azt tartja, hogy a kiberbiztonsággal foglalkozó cégek közül elsőként sikerült az amerikai antiterrorista törvény, a Safety Act alapján hitelesítést szerezniük a kormánytól. 

9/11 után az amerikai állam észrevette, hogy a technológiai vállalatok nem nagyon jelentettek a terrorizmussal kapcsolatban. Kiderült, hogy féltek, ha szólnak valamiért, és a végén így is terrortámadás történik, akkor beperelik őket, az USA-ban ugyanis sokkal nagyobb hagyománya van a pereskedésnek, mint nálunk.

A Safety Act viszont garantálja, hogy ha egy vállalat az állam által bevizsgált technológiát alkalmaz, amiről kijelentették, hogy hasznos a terroristák ellen, végül mégis megtámadják, akkor nem lehet őket beperelni azért. Ahogy a technológiát értékesítőt, például FireEye-t sem; de legalábbis néhány támadási pontot megszüntet ez a hitelesítés. 

„Mi voltunk az első kiberbiztonsági vállalat, aki megpróbálta ezt a hitelesítést megkapni. Korábban csak olyan cégek kapták, akik fizikai védelemmel foglalkoztak, például bombakereső kutyákkal. Rájöttünk, hogy nincs benne a törvényben, hogy csak fizikai lehet, megnéztük, hogy az állam előre gondolkodik-e”. Ez 18 hónapos folyamat volt, először csak azon gondolkodtak, egyáltalán mit kell beadniuk, aztán egy évig folyamatosan visszakérdezett a hivatal.

Magyarországot segítené

Szeretném, ha tudnék segíteni magyar vállalatoknak, akikben van ez az akarat, lehetőség.

„Már van pár vállalat, amivel beszéltem. Összehozom a magyar származásom és a tudásom” – mondja. Megtartaná napi munkáját, de mellette magyar startupoknak, vállalatoknak segítene, nem is akármivel: ismeri a kockázatitőke-befektetőket a Szilícium-völgyben, tudja, mit akarnak látni, tud segíteni marketingben és nemzetközi terjeszkedésben is. A legnagyobb különbségnek a startupok szempontjából azt látja, hogy amíg az USA-ban a direkt eladások mennek, addig Európában minden különböző csatornákon folyik, több lépésben: ehhez nehéz alkalmazkodni a külföldre terjeszkedő cégeknek.

A jogi viszonyok között a legnagyobb különbséget a magánélethez való jogban látja, ezt Európában máshogy, szigorúbban kezelik. De eltérő a munkajogi környezet is, az USA-ban szerinte sokkal könnyebb kirúgni valakit, akinek nem megfelelő a munkája, mint például Franciaországban.

„Akkor tudom a legtöbbet adni, ha kicsit már előre tart a vállalat, 1-2 évre a nyilvános tőzsdei bevezetéstől. Kis startup még nem megy külföldre, nem vesz fel alkalmazottakat. Egy ilyen céget már találtam” – mondja.