Mobiltelefonok, tabletek, univerzális fordítógépek az egyik oldalon, transporter, replikátor, féreglyukak a másik oldalon. A ma 50. születésnapját ünneplő Star Trek sorozatban és később a filmekben nagyon sok olyan technikai megoldást láthattunk, ami mára valóra vált, vagy éppen dolgoznak rajta a kutatók. A elmúlt ötven évben nagyot változott a világ, összeszedtük, hogy mit sikerült már megvalósítani és mire mennyit kell még várni.
A Star Trekben mindenki ért mindenkit, még akkor is, ha olyan bolygón járnak, ahová még soha nem lépett ember korábban. Ez az univerzális fordítógépnek köszönhető, ami valós időben lefordít minden szöveget (és persze a beszélő saját hangján továbbítja a beszélgetőpartnernek). Utóbbi még utópia, de a valós idejű fordítógépekkel már régóta kísérleteznek a legnagyobb techcégek. Jó, a klingon nyelv még nem megy ezeknek, de egész jók az eredmények.
Főleg a második sorozatban, a The Next Generationben használnak az űrhajósok a mai tabletekre hasonlító gépeket, hogy információt kapjanak, beüssék a következő csillagrendszer koordinátáit, zenét hallgassanak vagy filmet nézzenek. Nagyjából arra használják, mint mi egy iPadet.
Az eredeti sorozatban Kirk kapitány és társai kézben tartott kommunikációs eszközzel beszélgetnek egymással. Akkor még elég távol jártunk az első mobilhívástól, így ez egészen futurisztikusnak tűnt. Azóta már mindenki mobiltelefonokkal rohangál, talán ez valósult meg a leggyorsabban a sorozatban bemutatott technológiák közül.
A sorozatban folyamatosan beszélnek az űrhajó számítógépéhez, mindenféle kérésekkel fordulnak hozzá, hogy játsszon le valami videót, keressen meg valamilyen információt. Pont ahogy ma a mobilunkhoz beszélünk, amikor Siritől vagy a Google Now-tól kérünk segítséget. Ezek persze kevésbé fejlett rendszerek, mint a sorozatban megismert szuperszámítógép, de azért így is elég kényelmesek.
A sorozatban ez egy olyan szoba, ahol a legénység el tud mélyedni a virtuális valóságban. Hologramokat vetítenek köré, és ezek a hologramok az előre megadott program alapján viselkednek. Ennyire valósághű virtuális valóság még nincs, de a VR-szemüvegekkel jó úton haladunk felé.
Mármint nem az operációs rendszer, hanem az öntudattal rendelkező, emberszerű robot. Vagyis Data a TNG-szériából. Számtalan robotot készítettek már, köztük több emberszerűt is, amelyek egyszerű beszélgetéseket képesek folytatni emberekkel. De az még ma is erősen sci-fi kategória, hogy egy robot öntudatra ébredjen és olyan legyen, mint Data.
Ha valaki enni akar a csillaghajó fedélzetén, odamegy egy automatához bemondja, hogy kér egy hamburgert krumplival, a gép pedig előállítja neki. Ez az egyik legfuturisztikusabb technológia a sorozatban és még csak nem is látjuk, hogy mikor juthatunk akár a közelébe is. Mégis mondhatjuk azt, hogy van már hasonló: ez a 3D nyomtatás, vagyis az a módszer, amikor háromdimenziós tárgyakat állítanak elő digitális modellekből.
Az első ilyen nyomtatók az 1980-as években bukkantak elő, de akkor még hatalmas és nagyon drága gépek voltak. Az azóta eltelt időben a 3D nyomtatók megjelentek otthoni használatra is, egyre többet adnak el az egyre olcsóbb gépekből. Arra még várni kell, hogy olyan elterjedt legyen, mint egy nyomtató, de rajta vagyunk az úton, ami ide vezethet. Ráadásul ma már térben rajzoló tollat is vásárolhatunk, amivel kiélhetjük kreativitásunkat. Még húsnyomtatókkal is próbálkoztak, a Modern Meadow nevű vállalkozás kísérletezik ilyesmivel.
Ez egy olyan orvosi eszköz, ami azonnal megállapítja a betegről, mi baja és persze meg is gyógyítja. Csak oda kell tartani a páciensek fejéhez és hallgatni a zümmögő hangot. A páciens ezek után feláll, és mintha mi sem történt volna, továbbsétál.
Na, ez az az eszköz, ami minden orvos (és beteg) álma, de még csak közel sem járunk hozzá. Három évvel ezelőtt tízmillió dollárt ajánlottak fel annak, aki kifejleszt egy hasonlót. A győztes kütyütől azt várták el, hogy a lehető legpontosabban diagnosztizáljon 15 különböző betegséget 30 páciensnél, és hordozható legyen, vagyis lehetőleg ne nyomjon többet 2,2 kilónál. Már most is léteznek olyan berendezések, amelyek egy betegség kémiai jeleinek érzékelésével segítik a diagnózis felállítását - az igazi kihívás, hogy ezeket az eszközöket egyetlenegybe sűrítsék össze. A győztest jövő év elején hirdetik ki.
A sorozatban ide-oda teleportálják az embereket, bolygókról sugározzák fel az űrhajóba vagy egyik hajóról a másikba. Kinek ne jutott volna eszébe egy esős napon, hogy de jó lenne hazateleportálni magam a munkahelyről?
Ilyesmin is dolgoznak a tudósok, persze egyelőre még gyerekcipőben jár az elmélet, de akkor is ez az egyik legmenőbb tudományos vívmány. Egyelőre csak kvantuminformációt teleportálnak a tudósok egyik helyről a másikra, tavaly például sikerült 100 kilométerre juttatni a fény kvantumállapotába kódolt adatokat. Ez elég bonyolultan hangzik, akit érdekel, itt és itt írtunk erről.
A sorozatban nincsenek állig felfegyverezve a szereplők, kis túlzással az egyetlen fegyverük egy aprócska lézerpisztoly, vagyis fézer, ahogy ők nevezik. Ezt különböző fokozatokra lehet álltani, lehet vele kábítani vagy ölni is. Ilyesmiről nem tudunk manapság, a kézi lézerfegyver még nagyon távol van. Érdekességként azonban meg kell említeni, hogy néhány éve az USS Ponce nevű hadihajóra lézerfegyverrendszert telepítettek; a hírek szerint 30 kilowattos sugarat bocsát ki és drónokat, kisebb csónakokat tud felgyújtani. A Pentagon ennél erőseb fegyvereken is dolgozik, amelyek akár 100-150 kilowattal tudnának pusztítani.