Ahogy egy korábbi cikkben megírtuk, a francia hadsereg tendert indított, hogy lecseréljék az egyrészt kicsit kiöregedett, másrészt tulajdonképpen meghaladt technikára épülő alapfegyverüket, az egyébként világhírű FAMAS-t.
Azzal a cikkel jó sok embert sikerült felidegesíteni, jött is pár érdekes hangvételű levél nekem és anyukámnak néhány magyar ex-légióstól, de most talán az ő jókedvük is visszatér: a francia hadsereg ugyanis a világ talán legjobb puskáját választotta a régi francia fejlesztés leváltására.
Már a múlt héten elindult a pletyka, hogy a döntés a német Heckler&Koch fegyvergyár HK 416-osát hozta ki győztesnek, de a hétvégén a francia honvédelmi minisztérium is megerősítette a hírt. A HK 416 azért érdekes, mert ez az a fegyver, amit az amerikai hadseregben M4-esként rendszeresített AR-15 alapján fejlesztettek a németek még 2001-ben. Az, hogy az amerikai fegyver az alap, nem véletlen, a gyár ugyanis az akkoriban futó amerikai gépkarabély-leváltós tender miatt készült, az M16-M4 platform leváltására. A fegyver külsőre tök ugyanúgy néz ki, mint a filmekből (és a magyar különleges alakulatok kezéből) ismert M4, de a lényeg belül van.
A németek ugyanis kidobták az M4 legtöbbet kritizált részét, a direkt gázelvételes reteszelést, és a helyére egy, a korábbi puskájuknál már tökéletesen bevált másikat, egy gázdugattyús megoldást raktak. Anélkül, hogy a részletekbe nagyon belemennénk, a fő különbség az, hogy míg direkt gázelvételnél a fegyverben visszaáramló lőporgázok működtetik a töltési és ürítési folyamatokat, a német megoldásnál egy rövid úton mozgó gázdugattyú váltja ki mindezt.
Na jó, mégis menjünk bele jobban. Az közös a két fegyverben, hogy az üres hüvelyt kihajító és az új lőszert betöltő szerkezet működtetéséhez a kilőtt lőszerből származó gázokból csípnek le egy kicsit a tervezők. Az amerikai megoldásnál azonban ez a lecsípett gáz (és persze benne minden, a nem tökéletesen elégő lőporból származó trutyi) a gázelvételi ponttól (a cső elejétől) egészen a reteszig, vagyis a puska közepéig megy vissza, ahol egyrészt megmozgatja, amit meg kell mozgatnia, másrészt jól össze is szutykol mindent.
A HK 416-nál ezzel szemben a gázelvételi pontnál (nagyjából ugyanúgy a cső elejénél) ütközik egy dugattyúnak, az itt átadott erőt egy rúd vezeti el a reteszig, vagyis a lőporgázok néhány centit mennek csak vissza, nem koszolnak össze semmit, és ez sokat számít abban, hogy a német fegyver jóval tovább üzemképes, és sokkal kevesebbet kell tisztogatni, a használt lőszer minőségére sem olyan érzékeny.
Az M16-ok és az M4-esek legendásak lőszerérzékenység szempontjából, és erről jelen sorok írója is szerzett némi tapasztalatot egy szlovák lőtéren. Az ott használt M16-os az az egyik .223-as lőszerrel működött, a másikkal meg tulajdonképpen nem, nagyjából minden negyedik lövés után akadt el, ami egy lőtéren simán csak idegesítő, éles körülmények között viszont halálosan kínos.
A HK 416 azonban kiváló képességei ellenére sem lett sikertörténet első nekifutásra, az USA döntnökei akkor (és előtte és azóta ki tudja, hányszor) úgy döntöttek, hogy inkább a saját M4-est hagyják meg, és azt reszelgetik, nem váltanak. A H&K léte természetesen nem függött a sikertől, és hamarosan lett másik vevő, a norvég hadsereg vásárolt tőlük egy nagyobb adagot.
A fegyver a francia hadsereg előtt sem teljesen ismeretlen, ejtőernyős alakulatok közül néhánynál már rendszerben volt korábban is. A tapasztalatok általában véve jók, de ez nem is csoda, a fegyver ugyanis nemcsak a fent részletezett reteszelés átalakításával vált jobbá, de egy egész sor kisebb-nagyobb fejlesztés is volt. A teljes lista nagyon hosszú lenne, a lényeg, hogy a HK 416 a közmondásos német precizitás és megbízhatóság kiváló példája. A tesztek során több példány is kibírt 30 ezer lövést elakadás, hiba, komolyabb karbantartás vagy például csőcsere nélkül (nyilván ezt a 30 ezer lövést nem egy nekifutásra adták le), míg az M4-esnél ugyanez a szám hatezer lövés volt. A hidegkovácsolt cső strapabíróbb, ráadásul dobozból kivéve, rövidebb csővel is pontosabb, mint az M4, a válogatott, de gyártásfolyamatban nem különböző példányok pedig egészen kiváló, már-már mesterlövész feladatokra is alkalmas eredményt mutatnak.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a francia hadsereg pont ezt a fegyvert választotta a nemzeti büszkeségként kezelt, technikai szempontból azonban nem feltétlenül legkiválóbb FAMAS helyett. A döntés azonban jogilag még nem végleges, a tender egy másik indulója, a belga FN megtámadta a a végeredményt, de egy ilyen több százmillió eurós üzletnél ez nem fura. Egy szakblog szerint az FN SCAR nem rosszabb puska, inkább csak kisebb hibák, például egyes alkatrészek fokozottabb kopása miatt maradt alul a HK 416-tal szemben.
Ha a megállapodás érvényben marad, az évekre előre komoly mennyiségű munkát ad majd a német fegyvergyárnak. A 2017-től kezdődő, tíz éven át tartó szállítás végén összesen 100 ezer karabély kerül a francia hadsereghez, de ez még nem minden, az üzlet része egyebek mellett a kiegészítők gyártása és leszállítása, illetve eleinte a kiképzés és a karbantartás ellátása is.