Amikor október elején a Google bemutatta a Pixel okostelefonokat, meg még ezt-azt, sokan csak legyintettek: oké, androidos iPhone-klónok rohadt drágán, láttunk már sok ilyet, lapozzunk. Pedig ha pár év múlva visszanézünk majd erre a bemutatóra, lehet hogy az egész techvilágot felforgató folyamat első lépésének fogjuk látni. A Google hardvergyártó lesz, az MI-re fogad, és olyan vetélytársként áll az Apple elé, amilyennel annak még sosem kellett megküzdenie.
A Pixel okostelefonok bejelentését a legtöbben elintézték annyival, hogy szép, szép, tényleg durva hardvert raktak össze, állat az a kamera, sosem volt talán még ilyen telefonban, na de 650 dolláros induló ár? Euróban 760? Forintban... hát, jobb ha forintra át sem számoljuk a világbajnok áfánkkal súlyosbítva. Azok után, hogy a Pixel elődjének számító Nexus-sorozat nagyjából az iPhone árának felére volt belőve. Ez a téma aztán szépen el is takarta az igazi újdonságot: hogy ezt a telefont teljes egészében a Google tervezi - nem úgy, mint az eddigieket, ahol csak iránymutatást, és specifikációkat adott a gyártónak. Nézzünk csak rá még egyszer, mit mutattak még be a Pixel-premieren:
Csupa hardver. Egy olyan cégtől, ami eddig a keresőmotortól az Androidig, az online hirdetésektől a Youtube-ig leginkább szoftverben utazott, ez elég komoly kanyar. Persze voltak már eddig is hardveres próbálkozásai a cégnek, a Chromecast például meglepően sikeres lett, de mondjuk a Q médialejátszó, vagy éppen a Google Glass szemüveg, khm, hát, nem annyira. Amikor annak idején irdatlan pénzért megvették a Motorolát, mindenki azt hitte, most jön az egész pályás letámadás, és a mobilgyártó Google, de nem így lett: csak a szabadalmak kellettek, a maradékot tovább is passzolták a Lenovónak (9,4 milliárd dollárral kevesebbért, mint amennyiért vették).
Mi történhetett most, hogy mégis a hardver felé fordul a cég?
A Google ugyan az Androiddal letarolta az okostelefonok világát (80-85% körüli a rendszer piaci részesedése), mégis az Apple maradt a kategória királya. Hogy a mindenkori iPhone a világ legjobb és legmenőbb telefonja, az szubjektív megítélés kérdése, de hogy a legnagyobb pénz van benne, az tény. A statisztika szerint 2015-ben
Ennek pedig az a kulcsa, hogy a prémium kategóriában játszanak, óriási árrésekkel, és egy kézben tartanak mindent: szoftvert, hardvert, alkalmazásboltot. Ehhez képest az Android nyílt forráskódú, a Google nem kér licenszdíjat a használatáért, viszont minden gyártó kedvére módosítja, és belehekkeli a saját alkalmazásboltját. Ez főleg a második legnagyobbnak számító, és brutálisan növekedő kínai piacon fáj a cégnek, ahol a Google Play, írd és mondd, 4 százalékos piaci részesedést tud csak felmutatni az androidos boltok között. Az Apple eközben App Store-ostul valósággal szárnyal Kínában. A külsős androidos fejlesztők is szenvednek, mert kismillió szoftveres és hardveres környezetet kell kiszolgálniuk, és naná, hogy nem tudnak úgy optimalizálni, mint iOS-en, ahol az elmúlt két év modelljei operációs rendszerben és hardverben is lefedik nagyjából a teljes piacot. Androidon ehhez képest már az operációsrendszer-verziók széttöredezettsége is egy merő rémálom. Ezért készül el szinte mindig hamarabb, és fut jobban egy adott app iOS-en. Ami csak tovább erősíti azt az érzést, hogy az iPhone a csúcskategória, az Android meg az NB2.
Na, hát az Apple Jolly Jokerét, a “minden egy kézben” receptet akarja lemásolni most a Google. Könnyű belátni, hogy az egy fedél alatt tervezett szoftver és hardver a technológiai fejlődés és az innováció záloga, de azért mutatunk egy példát. Melyik volt az első, ujjlenyomat-olvasóval felszerelt okostelefon? Az iPhone 5S 2013-ben, ugye? Dehogy. Valójában a Motorola Atrix 4G már 2011-ben tudta ezt Androiddal. Csak hát elég vacakul működött. Két év hátrányból indulva az Apple megcsinálta a dolgot jól, hogy aztán a csúcs androidos gyártó Samsungnak csak egy év késéssel sikerüljön lemásolni a technológiát a Galaxy S5-ben, és az még mindig sokkal gyengébben muzsikált, mint az iPhone-os. Az Apple Watch-ban és az iPhone 6S-ben debütált 3D Touch technológiát a mai napig nem nagyon sikerült átültetni Androidra. Hát, ennyit tesz, ha összehangolják a szoftveres és hardveres kutatás-fejlesztést.
Hogy igazán megértsük, mire játszik a Google, egy kicsit távolabbról kell néznünk a képet. Az átlagember életét meghatározó technológiai fejlődés mostanában nagyjából 10-15 éves ciklusokban zajlik:
Persze ezek a trendek egymásra épülnek, nem egymás kiváltására, de ezzel együtt is érdekes megfigyelni, hogyan vették az egyes cégek a korszakváltásokat: a Facebook vagy a Google például tökéletesen lépett az internetes korból az okostelefonosba, a Microsoft viszont sok szempontból csak botladozik a 80-as évek pécékorszaka óta.
Ha helytálló ez a ciklikus modell, akkor 2-3 éven belül be kell durrannia a következő nagy trendnek, ami majd a 2020-as éveket határozza meg. Ez pedig azt jelenti, hogy kísérleti szinten már most léteznie kell ennek a technológiának, ahogy léteztek korai okostelefonok az iPhone előtt, és primitív internetes megoldások a Mosaic előtt is. Hogy mi lesz a következő korszakváltó trend, az persze jó kérdés - nagyon sok milliárd dolláros jó kérdés -, jelenleg a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, és az okoskütyük mindenhová elérő hálózata, a dolgok internete valamiféle keveréke látszik a befutónak. Nem véletlen, hogy ebbe az irányba mutat a nagy techcégek szinte minden újdonsága és befektetése, és ha jobban belegondolunk, pontosan ezeket a területeket fedte most le a Google is a Pixelen túli bemutatóival. A cégvezér Sundar Pichai szavaiból egyértelmű, hogy a Google ezek közül is az MI-re fogad:
A mobilos világból most lépünk át a mesterséges intelligencia világába.
És ezzel kanyarodunk vissza az egy kézbe kerülő szoftver és hardver témájához: ez biztosít tökéletes környezetet a Google MI-jének, amit eredetileg az Apple-féle Siri konkurenciájának szántak, de a mostani, Google Assistant nevű inkarnációjával azon eléggé túlnőtt. A személyre szabott mesterséges intelligenciában találkozik minden, amit a Google tud rólunk a kereséseink, a Gmail-, Android-, és YouTube-használatunk alapján; a cég felhő-infrastruktúrája, az évek óta körénk épülő Google-ökoszisztéma. Majd hülyék lennének az erre a tudásra épülő rendszert az Androidhoz hasonlóan csak úgy odaadni másnak, csak a piacszerzés miatt, hogy az jól belepiszkáljon, és ő vegye ki a pénzt belőle. Nem, a Google MI-forradalmához saját fizikai test, saját hardver kell, és ennek láttuk a Pixel-bemutatón az első lépéseit.
Hogy mennyire komolyan gondolja a Google a hardveres terjeszkedést, azt jól mutatja, hogy az eddigi, leginkább hobbiprojektekként futó fejlesztésekhez most egy egész céges divíziót gründoltak, a volt Motorola-igazgató Rick Osterloh vezetése alatt. Minden hardveres fejlesztés ide tartozik, beleértve a mostani bejelentéseket, és a hosszú ideig halottnak tűnt, de valójában csak reinkarnációra váró Google Glasst is.
A cég ezzel a lépéssel nem csak az Apple-lel keveredik háborúba - bár kétségtelen, hogy a Pixel és az iPhone konkurenciaharca elég látványos lesz (pláne most, hogy a kigyulladó Note 7-es csinos piaci rést robbantottak a csúcskategóriás okostelefonok piacára). Szegény Samsung mindenképpen rosszul jár, hiszen az eddigi pozícióját, mint a legmenőbb androidos telefonok gyártója, maga az Android gazdája kezdi el fenyegetni, ami ráadásul VR-téren is konkurenciaként jelentkezik. Ugyanitt, a VR-piacon jön a képbe a Facebook, mint az Oculus tulajdonosa, ami így újabb területen kerül összetűzésbe a Google-lel. De említhetnénk az Amazont is, aminek az Echo/Alexa okosotthon-központja kap egy csúnya pofont az olcsóbb, de többet tudó Google Home-tól. Az MI-háborúban pedig minden nagy cég ott van, Apple, Microsoft, Amazon, Facebook, a kínai óriások, mindenki mindenki ellen.
Hogy az életünket minden eddiginél fojtogatóbban behálózó Google-birodalom mit jelent, és mit fog jelenteni a személyes adataink, meg úgy általában a magánéletünk létezése szempontjából, hát, jobb ha ezen is elkezdünk jó előre aggódni, mielőtt jön a nagy MI-forradalom.
Ne maradjon le semmiről!