Akár negyven megatonnás töltetek célba juttatására is képes lehet Oroszország legújabb csapásmérő rakétája, az RSz–28 Szarmat, vagy ismertebb kódnevén
A termonukleáris töltetek rombolóképességéről elég részletes képet kapunk, ha elolvassuk a mostanában született nyilatkozatokat. Az orosz fél szerint egy rakéta leradírozná az életet egy Texas méretű területről, az amerikaiak szerint pedig a Sátán–2-höz képest a Hirosimára vagy Nagaszakira 1945-ben ledobott bombák nagyjából olyanok, mintha a dugós puskát vonnánk be valahogy az egyenletbe.
Hogy még inkább rájátsszunk a rettegésre, azt is eláruljuk, hogy az RSz–28-at kifejezetten az amerikai rakétavédelmi rendszer tudatában fejlesztették az oroszok, vagyis a rakétát nem nagyon látja a radar, és hatótávja alapján nagyjából bárhova elér, ahová céloznak vele.
Mindenképpen fontos részlete az igazságnak, hogy a rakétát
A rakéta eredeti neve, a Szarmat (Сармат) egy ókori török nyelvű népre, a szarmatákra utal, akik főként arról ismertek, hogy ők alkalmazták először a talpig páncélba öltöztetett nehézlovasságot a harcmezőkön, illetve hogy a törzs asszonyai is sokszor együtt harcoltak a férfiakkal.
Függetlenül attól, hogy pontosan ki is nevezte el ilyen ijesztően a rakétát, tény, hogy hivatalos információ eddig nem nagyon került ki a fegyverről. Ehhez képest most a fejlesztéssel megbízott Makajev Rakétatervező Iroda jelentetett meg képeket arról, hogy is néz majd ki, ha egyszer tényleg munkába áll az új Sátán. Merthogy volt régi Sátán is, orosz nevén az R–36-os, az volt, ami az 1970-es években bevezetve nagyjából meghozta azt az egyensúlyt, amely miatt értelmét vesztette, hogy bármelyik fél is atomcsapást mérjen a másikra – a válaszcsapás legalább olyan pusztító lett volna.
A hivatalos álláspont szerint az oroszok a 2010-es atomfegyver-csökkentésről szóló egyezmény ellenére azért fejlesztenek új atomfegyvert a régi helyett, mert az USA erősödő európai jelenléte erre ösztönzi őket – egyes vélekedések szerint az, hogy pont most mutatták be a rakétát, szintén csak egy sakklépés az egyre rosszabbodó amerikai-orosz viszonyban. Az RSz–28-ast 2018-ban állíthatják hadrendbe a leghamarabb, és az új Sátán 2020-ra válthatja le teljesen a régi Sátánt.