A Samsung még a berlini IFA kiállításon mutatta be okosórájának legújabb generációját, a Gear S3-at. Utána azonban hónapokig nem lehetett kapni; néhány országban már karácsony előtt megjelent, de Magyarországra csak januárban érkezett meg az óra.
Mivel az okosórát pont akkor hozták be, amikor a Samsung végre bejelentette, hogy ezentúl az iPhone-okkal is kompatibilisek lesznek órái, úgy döntöttem, két legyet ütök egy csapásra: tesztelem az órát, és egyből ki is próbálom, hogyan működik iOS-en.
A Gear S3-at sokan várták, tudni akarták, a Samsung hogyan újítja meg a népszerű és az addigi leginnovatívabb okosórának tartott elődöt, a Gear S2-t. Az S3 van olyan jó, mint az előd, de kevés benne az újítás.
A Gear S3 és az iPhone összekapcsolása nagyjából tíz másodpercig tartott, a mobilalkalmazás megkereste a közelben lévő bluetoothos órát és megkérdezte kapcsolódhat-e. Megengedtem. Rögtön a kapcsolódás után ki kellett adnom egy rakás engedély: hozzáférést a telefonkönyvhöz, naptárhoz, tartózkodási helyemhez, a mobilban lévő aktivitási adataimhoz.
Még javában tartottak az előkészületek, amikor megérkezett az első értesítés az órára. Diszkréten jelezte, hogy a Guardian új hírt küldött, nézzem meg. Szóval híreket is olvasgathatok üres perceimben, ha épp nincs a kezemben a telefonom. A Flipboardot tették bele gyárilag, ami nekem meg is felel, hiszen azt használom mindennap. De nem használtam ez az alkalmazást, mert ez a kijelzőméret azért még nekem is kicsi volt ehhez.
A Gear S3 kísértetiesen hasonlít az S2-re, de feltűnően nagyobb. Megmaradt a kerek számlap, és szerencsére az azt keretező navigációs kerék is. A kerék elég népszerű volt az elődnél, érthető, hogy a Samsung nem cserélte le azt. Tettek bele jó sok új szenzort is, ilyen például GPS-t, barométert, akkumulátora is nagyobb lett. Emiatt az egész óra hatalmasra (46,1×46,1×12,9mm) nőtt, szinte sokkolt, amikor megláttam. Egyértelműen férfikézre szánták, ekkora órát nő nem vesz fel. Ráadásul nehéz is, ilyen nehéz órával a csuklómon biztosan nem megyek el futni.
A felhasználók két dizájn közül választhatnak, a Classic és a Frontier közül. Utóbbit a sportosabb életet élőknek szánják, strapabíróbb, műanyag szíjjal adják ezt az órát. Én a Classicot teszteltem, ehhez már bőrszíj jár. Persze bármelyik szíjat lecserélhetjük a hagyományos 22 milliméteres szíjakra.
Az órát nagyjából minden harmadik-negyedik napon tölteni kell, attól függően, hogy mennyire használjuk. Elég jól bírja az akkumulátora, és ha nagyon merülne, akkor sincs baj, mert tízperces gyorstöltéssel tízórás üzemidőt nyerünk. Így akár reggelente is feltölthetjük, mialatt zuhanyzunk, nem kell éjszakára töltőn hagyni.
Mint az okosórákra általában, erre is letölthetünk alkalmazásokat, bár nem túl nagy a választék. A közösség még kicsi, hogy kiemeljen néhányat letöltésekkel vagy értékelésekkel. Néhányat kipróbáltam ugyan, de vagy mellényúltam, vagy még nem eléggé kiforrott a Gear-appok mögötti fejlesztőgárda. Nekem meg sem időm, sem kedvem nem volt ahhoz, hogy többtucatnyit kipróbáljak az alatt a néhány nap alatt, amíg nálam volt az óra.
Valószínűleg azért kevés az alkalmazás, mert a Samsung ragaszkodik a Tizen operációs rendszerhez. Ami azt is jelenti, hogy igazán elszántnak kell lennie annak a fejlesztőnek, aki erre az oprendszerre ír alkalmazást. Egyelőre kevés ilyen programozó van.
Ha nincs is benne elegendő alkalmazás, szenzorból, mint említettem, nagyon sok van. Emiatt mindent mérni tud, még a tengerszint feletti magasságunkat is. Ez utóbbiból egészen pontosan eltalálja, hogy hány emeletet másztam meg egy nap. De van beépített GPS-e, gyorsulásmérője, barométere, a pulzust is méri. Egyszóval mindent megmérhet körülöttünk, ha ezt megengedjük neki. De mindez nem lassítja le a működést, villámgyorsan vált az alkalmazások között, gondolkodás nélkül teljesíti kéréseimet, nem fagy, nem lassul akkor sem, ha ide-oda ugrálok a menüben.
Létezik egy Always-on funkció is, vagyis beállíthatjuk úgy, hogy állandóan látható legyen a számlap. Ez persze sok energiát fogyaszt, hamarabb lemerül az óra. Én nem így használtam, nekem bőven jó volt, hogy a kezem felemelésekor bekapcsolt a kijelzője.
Egy hétig volt nálam a Gear S3, és úgy az ötödik napon egyszer csak elveszítette a kapcsolatát a telefonnal, de ezt nem jelezte sehogyan. Úgy vettem észre, hogy nem érkeztek meg a szokásos reggeli üzenetek és hírek. Az alkalmazásba lépve aztán láttam, hogy nincs összekapcsolva a két készülék. Sehogy sem sikerült orvosolni a problémát, pedig mindent megpróbáltam (ki-be kapcsoltam a Bluetootht, elfelejtettem a készülékkel az órát, és próbáltam újrakapcsolódni).
A megoldás az volt (és ezt az alkalmazás maga javasolta a Help menüben), hogy frissíteni kellett az óra szoftverét, visszaállítani a gyári beállításokat, és csak utána tudott újra a mobilhoz kapcsolódni. De ez sem ment zökkenőmentesen: többszöri próbálkozásra sikerült csak, még a Gear S alkalmazást is újratelepítettem. Ha minden egyes szoftverfrissítésnél eljátssza ezt, akkor hamar összeveszünk az órával. Nem elég, hogy több mint fél órát vett el az életemből az egész folyamat, de mindent letörölt, ami az órán volt: alkalmazásokat, óralapokat, aktivitási adatokat. Mintha soha nem lett volna összekötve a két eszköz.
Kiképző őrmester módja is van az órának, vagyis minden aktivitásunkat méri. Nézi, hányat léptünk, hány emeletet másztunk meg és néha megméri a pulzusunkat is. Ezekből persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de egy alkalmazás (S Health) is jár hozzá, amelyből már néhány napos használat után is trendeket láthatunk kirajzolódni. Én például nem lépek eleget, a beépített kiképzőtiszt rám is szól óránként, hogy most már túl sokat ültem, azonnal álljak fel, és sétáljak egy kicsit. Nem mindig fogadom meg a tanácsát, cserébe viszont sok emeletet megmászok. Ez utóbbiért mindenféle díjat ad nekem, persze virtuálisat.
A különféle érzékelőkkel és GPS-szel viszonylag pontosan meg tudja határozni, hogy mennyit mozogtunk és milyen típusú mozgást végeztünk. Igaz, amikor a nagy havazás után felöltöztettem a két kisfiamat (pulóverek, kabát, csizma, miegymás), hogy kimenjünk hóembert építeni, azt egy tizenegy perces intenzív edzésnek vette. Meg is dicsért érte.
Van még egy régi problémám az okosórákkal, főleg a nem e-inkesekkel. Ha félbehagyok valamit az órán, akkor néhány perc múlva megint meg kell keresnem az otthagyott alkalmazást. Hogy mindenki értse: például zenét hallgatok és a mobilról irányítom a zenelejátszót (hangosítok, a következő számra ugrok, esetleg még egyszer meghallgatom ugyanazt, csak sokkal hangosabban, és énekelek is mellé), akkor szeretném, ha az óra kijelzőjén a zenelejátszó alkalmazás maradna, függetlenül attól, hogy már tíz perce nem néztem rá. Ha megint előveszem az órát, rögtön rá tudjak kattintani a megfelelő gombra, ne kelljen előkeresni megint a zenelejátszó alkalmazást, amely egyébként nyolctekerésnyire van a kezdőlaptól. Na ezt eddig csak a Pebble tudta megugrani, legalábbis azok közül, amelyeket próbáltam. A Gear S3 is visszaugrik a kezdőképernyőre, megkeserítve az életemet.
A Gear S3-at iPhone-nal próbáltam ki, és a szoftverfrissítésen kívül minden működött. Egy kivételével, az emailekre, sms-ekre vagy csetekre nem lehet az órán válaszolni. Ez nem a Samsung sara, az Apple nem engedi a hozzáférést az iOS ezen részéhez. A többi gyártó is szembesült a problémával, hogy az iPhone-nal összekötött órákon nem lehet válaszolni az üzenetekre, így volt az a Pebble-nél is. És így lesz egészen addig, míg az Apple nem adja ki az API-t a fejlesztőknek.
Egy viszonylag jól összerakott órát teszteltünk, a fent említett hibákkal. A Gear S2-höz képest látható a fejlődés, sokkal több mindent mér az óra, még ha nincs is mindenre szükségünk. A készülék gyorsabb, szebb a kijelzője, de akkora változást nem látunk, ami indokolná az előd lecserélését. A Gear S3 Classic és Frontier 110-130 ezer forint közötti áron kapható itthon, ami egyáltalán nem olcsó.