Tegnap jelent meg az a hír, amely szerint a német rendőrség mindenféle razziákban nézett a neonáci csoportok körmére, és egyebek mellett olyan gumilövedékes fegyvereket foglaltak le, amiket azok magyar boltokból rendeltek. Hogy a magyar hatóságok vajon miért nem tettek semmit még azelőtt, hogy a német rendőröknek kellett lépniük, jó kérdés. A gumilövedékes fegyver viszont önmagában is érdekes, a magyar fegyverjogi hercehurca és az egyre inkább elcsökevényesedő fegyvergyártás egyik legmutatósabb mellékvágánya.
Ha valaki meghallja, hogy gumilövedék, jó eséllyel a 2006-os események jutnak eszébe, az ott gumilövedéket bevető (pontosabban inkább azzal összevissza lövöldöző) rendőrök, meg azok a sérülések, amit a lövedékek okoztak: durván bevérzett zúzódások, kilőtt szem és a többi borzalom.
A német neonáciktól lefoglalt, és hazánkban is kapható gumilövedékes fegyverek nagyon nem olyanok, mint amiket a rendőrök 2006-ban használtak. A legfontosabb különbség pont az, ami lehetővé tette, hogy a polgári célra szánt változat kialakuljon. A rendőrök éles vadászpuskákat használnak, ahol a nagy teljesítményű lőszerből indul maga a gumilövedék. Ezzel szemben a polgári változat tulajdonképpen egy elöltöltős fegyver.
A szigorú magyar törvények ugyanis tiltják (vagyis nagyban megnehezítik), hogy egyszerű halandó (tehát nem politikus, vagy a hobbijára százezreket és éveket áldozni kívánó ember) olyan fegyvert birtokolhasson, ami szerelt lőszert tüzel.
A törvény megalkotásakor azonban képeztek egy külön kategóriát az elöltöltős fegyvereknek, mert ez akkoriban még főleg az olyan hagyományőrző eszközöket takarta, amelyek fekete lőpor begyújtásával képeznek hajtógázt a csőbe elölről betöltött lövedék kilövéséhez. A magyar fegyvermérnök azonban meglátta a kínálkozó rést, és megalkotta a modern elöltöltő fegyvert.
A megoldás baromi egyszerű. A hajtógázt egy szabadon, pontosabban kevéssé korlátozottan vásárolható, tartható és használható riasztótöltény adja, ezt kell behelyezni hátulról, elölről meg egy csavarhúzóra emlékeztető eszközzel beszuszakolni a csőbe az enyhén túlméretes gumigolyót. Ezzel van egy egylövetű fegyver, a töltény típusától függően 80-120 Joule-os energiával, ami jóval több, mint amire például az airsoft-fegyverek, vagy az engedély nélkül tartható légpuskák képesek.
De mivel az energia egyrészt nagyobb felületen oszlik el, másrészt a lövedék rugalmas deformációja is elvisz belőle jócskán, nem is lesz olyan veszélyes a dolog. Hogy milyen érzés, amikor valakit meglőnek egy ilyennel? Hát, szerencsére volt már, aki tudományos igényességgel tesztelte az eseményt. Tekerjenek 1:45-höz, de óvatosan, mert sok a káromkodás.
Persze itt érdemes megállni kicsit. Az, hogy valami veszélyes vagy nem, nyilván a körülményektől is függ. Tény, hogy ha egy átlagos gumilövedékes fegyverrel háton vagy mellkason lőnek valakit, az nem köszöni meg, de tuti nem is hal bele. Ami nem jelenti, hogy ha ugyanezt a valakit fél méterről fejbe vagy pláne szemen lőjük, nem öljük meg vele. Ugyanakkor az is tény, hogy hazánkban bő egy évtizede kaphatók ezek a fegyverek, több tízezret adtak el belőlük a fegyverboltok, és eddig nulla ember halt bele abba, hogy gumilövedékkel meglőtték.
Fontos azt is tudni, hogy ezeket a fegyvereket éles lőszer tüzelésére nem lehet átalakítani, már csak azért sem, mert a jóval nagyobb teljesítményű éles lőszer simán tönkretenné a papírvékony alumínium- vagy cinköntvényből formázott, esetleg olcsó vaslemezből hajtogatott fegyvereket. Plusz: közterületen, ha ilyesmit találnak valakinél a rendőrök, nem valószínű, hogy nála hagyják, ahogy íjat se hordhat az ember magánál felajzva, és a nagyobb kések sem jönnek jól egy ellenőrzésnél.
De térjünk vissza a magyar mérnöki zsenihez. Van tehát egy a jogszabály betűjének tökéletesen megfelelő eszközünk, de az csak egylövetű. Ezzel is lehet piaci rést tömni, de a hazai feltalálók inkább továbbfejlesztették az ötletet, például azért, mert egylövetűként a kutyának se kellett a fegyver.
Először a gumilövedékes revolverek jelentek meg. Ezeknél úgy oldották meg a többlövetűséget, hogy töltésnél a dob hátuljába a riasztópatronokat, az elejébe pedig a felzsírozott gumigolyókat kell bedugdosni. Ez nyilvánvalóan nem olyan folyamat, amit az ember stressz alatt, vészhelyzetben gyorsan el tud végezni, így az újratöltésre sincs lehetőség – ha az első négy-hat lövéssel nem ijesztettük el a betörőt vagy támadót, az otthonvédelem más alternatívájához kell fordulnunk.
A duplacsövű, tehát alapból két lövésre képes puskák továbbfejlesztése volt a következő lépés. Itt mindenféle elmés tármegoldások keletkeztek, a lényeg mindegyiknél az, hogy a töltés nehézkes, körülményes, idő- és segédanyag-igényes. Ettől függetlenül létezik dobtáras AMD-gépkarabélyra emlékeztető, működtetésében a sörétes puskákat idéző gumilövedékes fegyver is.
Ettől még fegyvertechnika-történet szempontjából kifejezetten érdekes, és tulajdonképpen nemzetközi szinten is kivételes dolog a magyar gumilövedékes fegyveripar. Mi más mutatná ezt, mint hogy a német őrültek is tőlünk rendelnek – más körülmények között fegyveripari szenzáció lenne a dolog, sőt, illeszkedne a kormány fegyveripart felvirágoztatni kívánó terveibe. De természetesen ilyesmiről szó sincs. A magyar tömködős-gumilövedékes fegyver egy kényszer szülte, torz, tulajdonképpen minden normális viszonylatban életképtelen konstrukció – aki ezen most felszisszen, nézze meg ezt a videót a többlövetű puskáról, amelyből két lövésenként ki kell venni és megforgatni a szekrénytárat.
Az egyetlen ok, ami miatt működőképes, hatékony, vagy inkább leleményes, de a használójára legalább veszélytelen eszközökről beszélhetünk, hogy az ilyesmin dolgozó magyar fegyvermesterek és feltalálók jóval többre lennének képesek annál, mint hogy kiskapukon átslisszolásra optimalizált fegyvereket készítsenek. Persze amíg a szabályozás nemcsak lehetővé teszi, de meg is teremti azokat a körülményeket, amelyek jövedelmező vállalkozássá teszik erre a piacra gyártani, nem szabad semmin sem csodálkozni.
Amúgy kiskapu deluxe: egy 2011-es ítélet alapján az elöltöltős, de gáz-riasztó tölténnyel működő gumilövedékes pisztolyok jogi szempontból valójában gázpisztolyok, hiszen a használt töltény a fő szempont, és a betömködött golyók a bíróság (és a fegyvergyártó) szerint nem változtatják meg a jellegét. Ez azért fontos, mert így a kisebb, gumis revolverekre viselési engedély is kiváltható ugyanolyan simán, ahogy azt egy gázpisztolyra is meg lehet szerezni.
Vannak országok, ahol nem bonyolítják meg ennyire a dolgot: Vass Gábor, a Kaliber magazin főszerkesztője kérdésünkre elmondta, hogy például az oroszoknál, Franciaországban vagy épp Romániában alanyi jogon lehet szerelt gumis lőszert használó fegyverekre önvédelmi célból engedélyt kérni. Vass szerint itthon is van szándék arra, hogy „ezeket a nem halálos önvédelmi eszközöket legalizálják”, a jelenlegi helyzet nagyjából félúton van ahhoz képest.
Érdekes kérdés az is, hogy miért nem tesz semmit a hatóság a szabályokat egyértelműen kijátszó fegyverkategória ellen. Mivel statisztikai alapon bizonyítható, hogy az ilyen fegyverek nem jelentek veszélyt a társadalomra, valószínűleg úgy gondolkodnak, hogy még jó is, hogy egy ilyen egyszerűen kezelhető dolog az a szelep, ami valamelyest levezeti a társadalom egyes rétegeinek fegyvermániáját, és a fegyveres otthonvédelemmel kapcsolatos igényeket is kielégíti. Nem lehetetlen persze, hogy csak egy súlyosabb esetre, gumilövedékes fegyver által okozott komoly sérülésre vagyunk a szigorítástól, de ha azt nézzük, a légpuskákat se tiltották be, pedig volt tragédia a közelmúltban. Sőt, kést is kapni még a boltban, pedig hány embert ölnek meg azzal is.