A Google Home egy élő beszéddel irányítható, internetkapcsolattal rendelkező eszköz, ami hangszóró is egyben, tehát zenét játszik le, irányítja a vele összekapcsolt eszközöket, és válaszol a kérdéseinkre. Google Asszisztens kiterjesztése és továbbfejlesztése átveszi az irányítást a lakásunk felett.
A Google már jóval több mint egy évtizede megkerülhetetlen, ha online keresünk valamit. A cég most a nappalinkba költözik be a Google Home-mal, hogy ugyanolyan megkerülhetetlenné váljon a mindennapjainkban, mint az internetes kereséseknél. A Home egy apró eszköz a szoba közepén, ami hozzáférést nyújt a Google szolgáltatásaihoz. Mindezt hangutasításokra teszi, tehát bármikor elérhető, nem kell hozzá se számítógép, se telefon, se szabad kéz.
Maga az eszköz egy nagyjából húsz centiméter magas, tíz centiméter átmérőjű henger. Visszafogott, nem tolakodó a dizájnja, leginkább egy hangszóróra emlékeztet - mert valójában az is. Érintéssel is irányítható, de ki akarná összefogdosni, amikor szavakkal is lehet kérni tőle mindenfélét.
Ennyire egyszerűen még sosem állítottam be műszaki eszközt otthon, az egész telepítési útmutató egyetlen utasításból állt: dugjam be a konnektorba és telepítsem a Google Home alkalmazást a telefonomra. Az app ezek után megkereste az eszközt és összekapcsolódott vele.
Nagyjából voltak sejtéseim, hogy mit tudok a Google Home-mal kezdeni, de így is meglepett, hogy mennyi mindent tudok kérdezni tőle, hányféle utasítást adhatok neki és mennyire megkönnyítheti a mindennapokat. Az OK Google vagy Hey Google felkiáltással ébreszthető fel az eszköz, négy színes világító led jelzi, hogy figyel ránk, mondhatjuk az éppen aktuális óhajunkat. Első kérdésem az volt, milyen lesz hét további részében az időjárás. Elegem van a hidegből, reméltem jó hírt kapok. Hát nem, hétvégén ugyanolyan hideg lesz, mint az elmúlt hetekben, mondta a kütyü.
Másodszorra arra kértem, hogy játsszon le a Spotifyról egy számot. Ehhez előbb össze kellett kapcsolni a két alkalmazást egymással, de fél perc alatt ezzel is végeztem. Innentől kezdve nem volt megállás, emeltem a hangerőt, számot ismételtettem, a következő számra ugrottam, playlisteket váltottam, elindítottam a véletlenszerű lejátszást, szóbeli utasítással persze. Mindent megtett, ráadásul egészen jól szól. Nem egy csúcsminőségű hangfal, de nekem bőven megfelel. A Spotify mellett természetesen a Google Musicról, valamint Pandoráról, Tuneinről és YouTube-ról is le tud játszani számokat, playlisteket, ha valaki azokra nevezne be.
Ugyanilyen könnyen elindít bármilyen podcastot - én Neil DeGrasse Tyson StarTalk Radio podcastját hallgatom rendszeresen, annak is simán elindította az utolsó epizódját az első kérésre. Itt ütköztem bele aztán az első olyan utasításba, amit nem tudott teljesíteni: arra kértem, játssza le az indexes Kultrovat podcastet, de nem tudott mit kezdeni a kérdéssel. Hiába próbáltam betűzni a Kultrovat szót, vagy angolosabban ejteni, nem értette, mit akarok. Magyarul nem tud a Google Home.
Ugyanezzel szembesültem akkor, amikor egy budapesti címet akartam megadni, hogy számolja ki, mennyi idő alatt érek oda. Nem egy bonyolult nevet adtam meg, csak az Oktogonig szerettem volna autózni, de nem értette ezt sem. De legalább azt tudja, hogy mennyi idő alatt érek a munkahelyemre - igaz ezt a címet eleve megadtam neki. A Google Home-tól egyébként bármit kérdezhetünk, amit a Google keresőjébe írnánk be. Megmondta például, hogy tíz kilométeres körzetben milyen benzinkutakat találok, mikor mutatták be a Micimackó rajzfilmet, mennyi 253*376, hány kalória van száz gramm főtt tojásban és mi a Yorkshire puding receptje a BBC Goodfood alapján.
A Google Keep szolgáltatással is összeköthetjük, ezzel kiválthatunk néhány más alkalmazást, mint például a bevásárlást segítő appok, vagy a jegyzetelő alkalmazások. A bevásárlás alkalmazásnál például amikor lisztes kézzel jut eszünkbe sütés közben, hogy élesztőt kell venni, egyszerűen szólunk a Google Home-nak, hogy adja a bevásárlólistához. Ezt a listát aztán megoszthatjuk másokkal is, így jól helyettesíti az erre dedikált appokat.
Reggelente a híreket olvassa fel nekem a kávé és reggeli készítése közben, ehhez beállítottam, hogy milyen hírforrásokat használjon. Magyart itt sem lehet beállítani, csak angol nyelvűt. Természetesen ébresztőt vagy időzítőt is kérhetünk tőle.
Eddig mind a Google világában mozogtunk, de a Google Home egyéb eszközökkel is összekapcsolódik. Én a Philips Hue lámpákkal kapcsoltam össze, így a nappaliból hanggal tudom irányítani a különböző lámpákat, akár külön, akár egyszerre mind. De ugyanígy működik a Nest, Belkin, a WeMo, a Honeywell és a Samsung Smart Things termékeivel is.
De az igazán izgalmas most következik, mert a Google Home-ot tehetem a lakás központjává, még a tévét is tudom pusztán hangparancsokkal irányítani (egy viszonylag egyszerű összehangolás után, a Chromecast segítségével). Mondhatom azt, hogy indítsa el a Doctor Who legújabb részét a Netflixen, erre az eszköz bekapcsolja a tévét, megnyitja a Netflixet és elindítja a kért részt. A lejátszás alatt megállíthatom, előre- vagy visszatekerhetem a filmet, a következő epizódra is ugorhatok, egyszóval bármit megtehetek hangparanccsal, amit egyébként a távirányítóval tennék meg. A jövőben éreztem magam egy pillanatra, vagyis inkább a Star Trek sorozat Enterprise űrhajójában, már csak azt kellene kitalálni, hogyan tudok úgy parancsot adni a Google Home-nak, hogy azt kiáltom, Computer! A tévé irányításához Android TV vagy Chromecast kell, mezei tévékkel nem működik, akármennyire okosak.
Azt is megjegyzi a cucc, hova tettem a fontos dolgokat, például az útlevelemet, a kocsikulcsokat, de még a jelszavamat is észben tartja helyettem. Csak parancsba kell adni neki, hogy jegyezze meg, az útlevelem a legfelső fiókban van, a jelszavam pedig 12345. Azt azért szögezzük le, hogy egyáltalán nem biztonságos érzékeny információt így tárolni. Persze lehetőség van arra is, hogy szóljunk, felejtsen el mindent, amit a jelszavainkról mondtunk neki és a továbbiakban tényleg nem fog emlékezni rá.
A Google Home óriási előnye, hogy a Google keresőjét és a Google minden szolgáltatását használja, így az ott lévő információkhoz van hozzáférése. Ez azt is jelenti, hogy előkeresheti naptárunkból az adott nap programját, a lefoglalt repülőjegyeket, még azt is megnézheti, hogy számíthatunk-e késésre, szerencsésebb országokban Ubert tud hívni, vagy pizzát rendelni egy parancsszóra.
Ugyanakkor egyszerre csak egy Google-fiókot tudunk hozzárendelni, ez akkor lehet gond, ha külön kezeljük a privát és a munkahelyi emailjeinket, vagy egyszerre többen is használnánk a háztartásban az eszközt. Ilyenkor el kell dönteni, hogy kinek a fiókjához rendeljük hozzá a Home-ot. Ez persze nem jelenti azt, hogy a másik fél ne tudna kommunikálni vele, de az ő naptárjához és személyes dolgaihoz már nem fér hozzá a kütyü. Állítólag a cég valahogy megoldja ezt a jövőben, talán hangfelismeréssel köti össze a különböző fiókokat, illetve az adott fiókot gazdájához. De egyelőre ez még nem működik.
Különösen szórakoztató, hogy van egy csomó beépített poén is a Home-ban, ha például azt mondjuk neki, Hey Google, I am your father (Hey Google, én vagyok az apád), finoman megjegyzi, hogy őt nem Luke-nak hívják. Vagy megkérdezhetjük, nem ő a SkyNet véletlenül (Hey Google, are you SkyNet)? Itt mellébeszél egy sort arról, hogy hogy ő békés, míg a SkyNet ellenséges, de azért nem volt megnyugtató a kitérő válasz.
A Google Home hivatalosan még nem kapható Magyarországon, de a külföldön megvásárolt eszközt minden gond nélkül tudtuk használni itthon is. A Google webes boltjában 129 dollárba, vagyis kb. 38 ezer forintba kerül.