Ha nem is láthatatlan, de a környezetbe nagyon is beleolvadó robotkart fejlesztettek az MIT mérnökei, olyat, amellyel a korábbinál egyszerűbbé válik a vizsgálatra kinézett, kisebb méretű halak befogása.

A karról a Nature Communications című szaklapban közreadott tanulmány szerint a tervezők a növendék angolnák pigmenthiányos, üvegszerű testét látva gondoltak arra először, hogy egy hasonló láthatósági jellemzőkkel rendelkező kar lenne a megoldás a problémáikra. A különleges markoló hidrogélből készült, de nem akármilyenből, hiszen alapállapotban ezek a nagyrészt folyadékból álló, zselés anyagok nem igazán képesek komolyabb erőt kifejteni, pláne nem gyorsan mozogni.

A megoldás az lett, hogy a 3d nyomtatókkal létrehozott, lézerrel formára szabott robotkar-részeket nemcsak mozgatja, de fel is keményíti az előre kivájt csatornákba beáramló folyadék, így hajtják végre a programtól várt mozdulatokat. A halfogó karmok mellett egy focilabda elrúgására is alkalmas láb, illetve egy előre-hátra úszó műhal készült még az eljárással. A korábbi hidrogéles robotokhoz képest sokkal fejlettebb megoldás komoly előrelépés: az új generáció robotjai másodpercek alatt képesek annyi mozdulatot végrehajtani, mint a korábbi változatok 20 óra alatt.

Az ehhez hasonló, puha felületű robotok előnye, hogy anélkül tudnak érintkezni a puhatestű állatokkal, hogy megsértenék azokat. Természetesen a fejlesztés még korántsem ért véget, egy sor megoldandó probléma van hátra: a mozgatáshoz szükséges szivattyú még a robot testén kívül van például, ami egyben azt is jelenti, hogy a robot csak addig tud eljutni, ameddig a szivattyú és a teste közti csövek elérnek.