Filmet venne? És milyen formátumban? (Tegyük fel, hogy nem torrentezik és nem streameli a filmeket.) Ha körülnézünk a boltokban – legyen az hagyományos vagy online – legalább négy különböző formátumot találunk.
A kétezres évek elején a VHS-kazettákat cseréltük le dvd-kre, 2006-tól már blu-ray lemezeket vásároltunk, aztán jöttek a 3D-filmek. Minden alkalommal le kellett cserélni a lejátszót is, a régi generációsak már nem ismerték az új formátumokat.
És nemrég megjelent a legújabb formátum, néhány hónapja már itthon is kaphatók a 4k Ultra HD Blu-ray lemezek, amelyek még az eddigieknél is jobb minőséget ígérnek és egy még újabb típusú lejátszóval lehet lejátszani. Egyelőre itthon elég szűkös a választék, de érdemes megnézni, mit tudnak ezek és érdemes lecserélni kedvenc filmjeinket erre a legújabb formátumra?
Az Ultra HD Blu-ray lemezeket már megveheti, de mostani lejátszóján jó eséllyel nem tudja megnézni a filmet. Egy viszonylag új formátumról van szó, amely különbözik az eddig ismert Blu-ray formátumtól, támogatja a 3840×2160 pixel felbontású, BT.2020 tartalmi szabványt. De ezen kívül a bitmélység, a másodpercenkénti kockaszám és a megjeleníthető színskála is más, mint a hagyományos Blu-ray esetében. A részletekbe most nem megyünk bele, a lényeg, hogy az új formátummal élénkebb színű, nagyobb telítettségű képeket is meg tudnak jeleníteni. A technológiával a megjeleníthető színek száma 16,7 millióról egymilliárdra nő.
A lemezek nagyon hasonlónak tűnnek, mindkettő optikai lemez, amely 405 nm-es kék lézert használ az adatok olvasásához és írásához. Az új formátum azonban sokkal több adatot, akár 82-128 megabitet is feldolgoz másodpercenként (a hagyományos blu-ray 52 Mbps-re képes). A hagyományos blu-ray lemezek ennek megfelelően 25-50 gigabájtosak, míg az Ultra HD Blu-ray lemezek ennél nagyobbak, 33 gigabájtnál kezdődnek, de akár 100 gigabájtig is elmehetnek.
Vagyis új lejátszóra van szüksége azoknak, akik az új lemezeket szeretnék megvásárolni és egy új tévé sem árt, ha nem ultra HD-tévénk van. E két készülék nélkül ugyanis nem tudjuk élvezni a szebb képet, amit ez a formátum nyújt. UHD tévé már kapható egy ideje, arra kell figyelni, hogy a tévé támogassa legalább a HDMI 2.0-t, de a legtöbb tavalyi modell támogatja ezt, még a korábbiak közül is sok. A HDR azonban már más kérdés, ezt a 2016-os tévék támogatják csak, a legolcsóbbak azokból sem. Az Ultra HD Blu-ray teljes körű élvezetéhez pedig HDR-képesnek kell lennie a tévének.
Ezen kívül lejátszót is találni, de ez még nem annyira elterjedt. Egyelőre csak néhány gyártó vállalta be, hogy ultra HD Blu-ray lejátszót dob a piacra, a Samsung volt az első (Magyarországon tavaly tavasztól vásárolható meg), a Panasonic a második, és még a Microsoft Xbox One S konzolja is le tudja játszani a formátumot. Legutóbb az LG dobott piacra egy ilyen lejátszót és a hírek szerint a Sonynak is lesz hamarosan.
Néhány hete kipróbáltunk egy ilyen szettet, a Samsung adott kölcsön egy hétre egy UHD-tévét, UHD-lejátszót, teljes hangrendszert sok hangfallal és persze néhány filmet is. Az első, ami feltűnt, hogy szinte csak látványos akciófilmeket, sci-fit kaptunk. Ez nem annyira meglepő, hiszen egy szobában játszódó művészfilmnél nem annyira jön ki az új technológia előnye. Az Amazon kínálatát végignézve azt látjuk, hogy 1980 előtti filmek egyáltalán nincsenek, az első két 4k UHD film az az 1986-os Labirintus és az 1989-es Szellemirtók. De a következő évtizedekből sincs sok film, 1990-99 között 1 darab, 2000-2009 között 6 darab, és 2010 után 65 darab ilyen filmet lehet megvásárolni.
Említettem, hogy hangrendszert is kaptunk a teszthez, ez azért fontos, mert az UHD Blu-ray lemezek sokkal részletesebb videó/audió adatot tudnak tárolni, nem csupán az uhd felbontásról van szó. Támogatják például a Dolby Atmos és a DTS-X szabványt is; ezeknél a hangsávok a hangforrások pozícióját is tartalmazzák, így a hangrendszer egyes darabjainak helyét ismerve szoftver számolja ki, hogy az adott forrás mennyire erősen szólaljon meg. Emiatt jobb lesz a térhatás az ilyen szabványt ismerő filmeknél.
Meg kell hagyni, tényleg nagyon látványosak voltak a filmek, gyönyörű volt a kép, nagyon jól szólt a hang. Látható volt a különbség, de visszaállni a saját tévém egyszerű Full HD felbontására nem volt akkora tragédia, mint hittem volna. Ha az adatokat nézzük, akkora az ugrás, mint a dvd és a Blu-ray közötti váltásnál volt (a dvd ugye 480p képet nyújtott, a Blu-ray 1080p-t, az ultra HD pedig 2160p-t támogat).
Itthon nem nagy a választék ultra HD Blu-Ray filmekből, a legnagyobb áruházakban is alig tucatnyi film kapható. Egyelőre nem az európai piac a legmeghatározóbb, az Egyesült Államokban próbálják pörgetni a formátumot, de ahogy az lenni szokott, egyelőre a távol-keleti országokban, főleg Japánban vevők az új technológiára.
Attól azért nem kell félni, hogy újabb formátumháborúba torkollik a harc, mert szerencsére az új lejátszók felismerik a régebbi lemezeket is. A szabványokért felelős szervezet határozata alapján visszafelé kompatibilisek lesznek a hagyományos Blu-ray, dvd és cd lemezekkel is. Még a 3D filmeket is le tudják játszani, tudják, ez az a formátum, amelyről néhány éve azt hitték, hogy a következő nagy dobás lesz. Pont, ahogy a 4k ultra HD Blu-rayről gondolják azt.