Evan Spiegel sikersztorija nem a tipikus tündérmese a szegény ember legkisebb fiáról: két menő ügyvéd gyerekeként Los Angeles milliomosnegyedében, Pacific Palisadesben nőtt fel. Megvan a Két pasi meg egy kicsiből, hogy milyen Malibu? Na, ez annak a szomszédságában van, és kicsit még gazdagabb és exkluzívabb. Tinédzserkorában olyan szörnyű problémák gyötörték, mint hogy a jogsija megszerzése mellé 16 évesen egy Cadillac Escalade-et kapott az apjától, pedig ő BMW-t szeretett volna. Nemsokára meg is kapta az anyjától. Ilyen, amikor elvált szülők versengenek a gyerek szeretetéért Pacific Palisadesben.

A nyugati part legmenőbb elitegyetemére, a Stanfordra járt, ahol ipari formatervezést tanult – itt haverkodott össze egy féléves beadandó házi feladat kapcsán későbbi Snapchat-alapító társaival: Bobby Murphyvel és Reggie Brownnal. Ez volt a Picaboo nevű iPhone-app, a Snapchat közvetlen előképe: szelfiket lehetett vele egymásnak küldeni, amik pár másodperc után automatikusan törlődtek. Spiegel kitalálta, Murphy és Brown leprogramozta – utóbbit aztán ki is tették a csapatból, mielőtt még hivatalosan megjelent volna az app. (Pár évvel később Brown 150 millió dolláros fájdalomdíjat perelt ki belőlük ezért.)

A Snapchat egyetlen dolgot tudott, amit a kismillió többi csetprogram nem: hogy a rajta küldött üzenetek, képek megsemmisítették magukat. Nem tűnik korszakalkotó ötletnek, de egyrészt tökéletes platformot adott a szexcsetelésnek, ami miatt futótűzszerűen terjedt el a tinédzserek között; másrészt a gondosan beállított, megkomponált, filterezett Instagram-fotók és Facebook-posztok világába visszahozta a spontaneitást, fesztelenséget és következmények nélküliséget. Pedig a diadalmenet elég döcögősen indult be: az alkalmazás 2011 nyarának elején jelent meg, és őszre 127 regisztrált felhasználót tudott összeszedni. Aztán elkezdődött az iskolai tanév, az app berobbant a gimnazista korosztályban, és 2012-t már napi 100 ezer aktív júzerrel kezdte.

Ahogy a Snapchat divat lett, úgy kezdett el ömleni bele a pénz, látszólag teljesen értelmetlenül. A cégnek nem volt bevétele, üzleti modellje, tapasztalata, csak egyre több felhasználója, és egy 23 éves, az egyetemet a startup miatt otthagyó vezére (pont ahogy Zuckerberg maradt ki a Harvardról a Facebook kedvéért!), meg az ő fura ötletei. Hat befektetői körben összesen 2,4 milliárd dollár áramlott a cégbe, miközben Spiegel pont ugyanúgy pattintotta le a felvásárlási ajánlatokat – közük emlékezetes módon éppen a Facebook 3 milliárd dollárját – ahogyan öt-hat évvel azelőtt Mark Zuckerberg zavarta el a Facebookot megvenni próbálókat. A Snapchat iszonyú ütemben terjedt, és amikor 2012 végén kijött végre Androidra is, a maga napi 20 millió fotómegosztásával már simán lenyomta az Instagramot. Spiegel hamar a sajtó kedvence lett; az introvertált, eminens programozók után végre egy Steve Jobs-temperamentumú fickó, aki kitalál dolgokat, ráérez a trendekre és divatot csinál. Emellett Ferrarival jár, magazinok címlapján pózol, bulizik, popsztárokkal és modellekkel randizik. Azóta meg különösen imádja a média Spiegelt, hogy összejött Miranda Kerr ausztrál szupermodellel, aki Orlando „Legolas” Bloom exfelesége, és zseniálisan eteti a bulvárt: hol a Facebooknak szól be, hol Instagramon jelenti be az eljegyzésüket, hol hálószobatitkokat szivárogtat.

Húszon inneniek társasága

Nagyjából a Facebook felvásárlási kísérletéig, vagyis 2013-ig tűnt a Snapchat egy szimpla csetprogramnak, ami sikeres ugyan (ekkor 50 millió körül volt a napi felhasználószáma), de alapvetően nem tud többet, mint a vetélytársai a Facebook Messengertől a WhatsAppon és a WeChatig. És nemcsak hogy nem tud, de nem is tudhat – elvégre mi a fenét lehet még beletenni egy üzenőprogramba az üzenetküldés mellé? Az elmúlt három és fél év arról szólt, hogy Evan Spiegel folyton kitalál ilyen dolgokat, a nép imádja, a konkurencia meg, élén az egyre idegesebb Facebookkal, megpróbálja lemásolni, de sosem jön össze.

Ott voltak a geofilterek, lencsék, a Stories, a 24 órán át élő, képekből-videókból összefűzött minitörténet; és ennek profi, cégeknek szánt verziója, a Discover. Mind szupersikeres újításnak bizonyult, a Facebook meg ezekre reagálva elkezdett úgy viselkedni, mint a Microsoft a 90-es években, amikor lassú és tohonya óriásként másolta a konkurencia újításait, és próbálta őket erőből lenyomni. Nem sok sikerrel.

És mindezek tetejébe jött a Spectacles kamerás napszemüveg, amit az ember önkéntelenül is a Google Glasshez hasonlít, és ez gyönyörűen illusztrálja is a Snapchat esszenciáját. A Glass elképesztően high-tech és innovatív volt, sokrétű tudással és lehetőségekkel, mintha egy sci-fiből vették volna ki. Akkorát bukott, mint a ház. Egy 120 emeletes felhőkarcoló. A Spectaclesben ezzel szemben egy ötlet van: a kör alakú videók. Ilyeneket tud rögzíteni, a viselője szemszögéből, és feltölteni a Snapchatre. Ennyi. Emellett úgy alapban, napszemüvegnek állati trendin néz ki. A nép pedig rajong és egymást öli érte.

Lehet, hogy 20 év fölött teljesen értelmezhetetlen a szivárványhányós és kutyafüles filterek sikere, viszont az amerikai tinédzserek 80 százaléka aktív Snapchat-felhasználó. A Facebook ugyanebben a korcsoportban 52 százalékot tud felmutatni, és csökken. A Snapchatnak éppen az az aduásza, hogy a tizenéves korosztály felett mindenki értetlenül bámul rá, és elintézi agy „áh, öreg vagyok én már ehhez” legyintéssel. Ez a tinédzsereknek maga a mennyország a Facebook után, ami egyre inkább a szüleik, sőt a nagyszüleik játszóterévé válik.

Az ember, akinek 20 milliárdot ér az agya

Igen ám, de akármennyire is versenyt imádják a Snapchatet a tinik, a befektetők, és egyre inkább a hirdetők is, a helyzet az, hogy a cég masszívan veszteséges. Szupermasszívan. 2015-öt 373 millió dolláros mínuszban zárták, 2016-ot már 515 millióval. A legutóbbi pénzügyi jelentésükben konkrétan szerepel egy mondat, miszerint muszáj felturbózni a bevételeket, különben fennáll a veszély, hogy sosem lesz nyereséges a vállalkozás. Ez halad is, egy év alatt a hétszeresére növekedett a bevétel a cégnél – és ezzel együtt csúsztak bele a félmilliárd dolláros bukóba. Egy jellemző adat: a Google, ami a felhőszolgáltatásaival a Snapchat technikai hátterét nyújtja, többet keres a Snapchaten, mint maga a Snapchat. És még egy: a tervezett induló részvényárfolyammal a cég 62-es P/S arányt tud felmutatni, ami azt jelenti, hogy 62 évnyi forgalma felel meg a vállalat tőzsdei értékének. Ez iszonyatosan sok.

A Facebook ehhez képest:

• a tőzsdei belépése előtti évben már egymilliárdos nyereséget termelt;
• a P/S aránya 28 volt;
• és még így is túlértékeltnek ítélte a piac, az árfolyama úgy bezuhant már a bevezetés napján, hogy több mint egy év kellett neki, hogy újra elérje az induló szintet.

Ez arra utal, hogy a befektetők lavinaszerű növekedési potenciált látnak a Snapchatben, de a számok ezt sem támasztják alá: a 2014-ben még több száz százalékos növekedés a felhasználók számában mára a töredékére esett vissza, mostanában negyedévenként szánalmas 5-6 millióval tudja csak növelni az app a napi aktív felhasználói táborát. Ennek így összesen légvédelmi szirénaként kéne a leendő befektetők fülébe üvölteni, hogy hahó, durván túlértékelt a cég, bajok lesznek. Vannak is ilyen elemzői hangok – de hiába, a Snap tőzsdei bevezetése körül akkora a nyüzsgés és az érdeklődés, mint a Facebook 2012-es tőzsdére lépése óta a technológiai szektorban soha.

Ennek egyik oka, hogy a Facebook a kezdeti gyengélkedés után mégiscsak sikertörténet lett a tőzsdén, a 2012 nyári mélyponthoz képest ma bő 700 százalékos szinten szárnyal a részvényárfolyam. „Simán bevállalom annak a veszélyét, hogy bukok 50 százalékot, ha van rá esély, hogy ebből lesz az új Facebook, és hosszú távon tízszeres nyereséget teszek zsebre” – foglalta össze a Fortune a befektetői alapfelállást.

De elemzők szerint a piac nem is a profit távoli lehetőségét értékeli 20 milliárd dollárra a Snapchatben, hanem magát Evan Spiegelt, az ő ötleteit és vízióját. Az a helyzet, hogy Steve Jobs óta nem nem volt olyan figura a Szilícium-völgyben, aki rámutat egy dologra, és abból másnap világdivat lesz. Spiegel pedig most már évek óta ezt csinálja sorozatban, és úgy tűnik, nem tud hibázni. És hiába jön a tőzsdére lépés, Spiegel a 25 százalék körüli tulajdonrésze mellé megtart Bobby Murphyvel közösen 88 százaléknyi szavazati jogot is az igazgatótanácsban – vagyis az alapítók pontosan ugyanúgy nem hagynak majd beleszólást a cég vezetésébe a befektetőknek, mint Zuckerberg teszi a Facebooknál.