2017. március 28., kedd 22:53
Technikatörténetileg és építészetileg egyaránt érdekes épületbe jutottunk be a Kortás Építészeti Központ jóvoltából: az Elmű Csarnok téri transzformátorházát nézhettük be belülről. A piaccsarnok mögött álló 52 éves épület mindig is megosztotta a közvélekedést, sokan csak egy embertelen téglahasábot látnak benne, míg mások – főképp építészek – a funkció és a forma példás összhangját, az álságos szocialista realizmus utáni szabadabb, modern építészet jeles darabját.
Az Index Urbanista blogján legutóbb Léstyán Bence építész, az épület tervezőjének, Léstyán Ernőnek unokája méltatta a trafóház érdemeit, amiket sajnálatosan az elé épülő szálloda nagyban csökkent majd. A többszintes, monolit vasbetonvázas épület három fő részből áll, a vezérlőépületből, a kapcsolóközpontból és a hőközpontból, mi az első kettőt járhattuk be Léstyán Bence és az Elmű szakembereinek vezetésével. Alábbi nagyképes beszámolónk segítségével olvasóink is velünk tarthatnak.
Az Elmű csarnok téri trafóháza 1963 és 1965 között épült. Tíz év alatt összesen három ilyen funkciójú épült a belvárosban, ezen kívül a Dob utcai és a Katona József utcai épület viseli magán a nyugatias, skandinávos építészeti gondolkodás jegyeit. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A trafóházban három (A, B és C betűjelű), egyenként 40 megawattos Ganz transzformátor alakítja át a bejövő magasfeszültségű áramot az alacsonyabb szintű hálózatok számára. Egy ilyen szerkezet 65 tonnát nyom, működéséhez 15 tonna olaj szükséges. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A magyar gyártmányú, olajszigeteléses, háromfázisú transzformátorok 1982-ben épültek, legutóbb 2008-ban voltak felújítva. A tűzveszélyes (olaj+elektromos zárlat) szerkezetekre szén-dioxidos oltórendszer vigyáz. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A vezénylőterem napjainkban már nem olyan látványos, mint új korában. Az egyre korszerűbb irányítástechnikai berendezések, a számítógépek miatt már csak négy fali panelen vannak műszerek, lámpák és kapcsolók. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Egyszerűsített kapcsolási rajz mutatja, merre megy az áram. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az irányítóterem műszerfala mögötti folyosón ezrével sorjáznak a különféle elektromos csatlakozók. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Pici hazai ipartörténeti emlék: a Terta Telefongyár, szocialista középvállalat logója az egyik vezérlőberendezésen. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A hazai erőművekből (pl. Paks) 440 kilovoltos távvezetékeken először nagy elosztópontokba jut az elektromosság, ahol 120 kilovoltos feszültségűvé alakítják. Ezekből a Csarnok térihez hasonló trafóházakba érkezik (Budapesten nyolc ilyen szintű komplexum zümmög), ahol a 120 kilovoltosból 10 kilovoltos elektromosságot varázsolnak a gépek. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Innen kis utcai, vagy épületek pincéjébe telepített trafóállomásokba vezet az áram útja, amik még kisebb feszültségűvé alakítják: belőlük kapjuk a lakossági áramot, amivel otthonaink elektromos készülékei üzemelnek. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Szigetelőtest. Szép. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Kilátás a Csarnok térre. Ezen a szinten eredetileg sokkal szebb, úgynevezett kopolit üveg pallókból állt az ablak, de egy robbanás miatt kitörtek és biztonsági okokból drótüveg ablaktáblákat építettek be. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
120 kilovoltos kapcsolóberendezések terme (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Az úgynevezett gyűjtősín térben piros sárga és zöld színkódok különböztetik meg az összetartozó fázisokat, elkerülendő a helytelen (és ezért veszélyes) bekötést. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A kábelrendező szint elosztószekrényei. A hely nemcsak a képeken kihalt: az automatizált folyamatoknak köszönhetően alig van szükség élő emberre a trafóház működésének biztosításához. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A "Népliget 1" 120 kV-os kábel. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Van az úgy, hogy elüldögélne az ember a legdurvább elektroszmogban, folyamatos zümmögésben, duruzsolásban. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Úgynevezett "zárlatkorlátozó fojtótekercs". (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A legalsó szinten kígyóznak a fogyasztókhoz elinduló kábelkötegek. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A kábelrendező szint alatti folyosó. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Hat sornyi zárt terű savas akkumulátorból áll a helyi szünetmentes táp. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Dolgozói figyelmeztetés. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A transzformátorok alatt, a pinceszinten hatalmas, automatikusan záródó vasajtók zárják le légmentesen az épületet, ha netán tűz ütne ki. Műszaki hiba esetén ugyanerre a szintre, a kármentő pincébe folyna a transzformátorokból az olaj. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
A trafóházi bejárást Léstyán Bence építész, az épület tervezőjének unokája vezette. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Ötven évvel felépülte után a Léstyán Ernő által tervezett modern épület főhomlokzata el fog tűnni a szem elől, ugyanis az elé épülő szállloda eltakarja majd. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)