Emlékeznek azokra az időkre, amikor a nigériai királyi család életben maradt tagjainak levelei elárasztották az internetet és dollármilliókat ígértek azoknak, akik segítenek külföldre menekíteni vagyonukat? Hinné, hogy még ma is bedőlnek az ilyen emaileknek? De a nigériai csalók ennél sokkal szofisztikáltabb módszereket is kidolgoztak.
A nigériai levél az egyik legismertebb internetes bűncselekmény, 419-es átverésként is ismerik. Több fajtája létezik, de a lényege, hogy egy magánszemély egy a célpontnak küld egy emailt (régebben faxot, postai levelet), amelyben valamilyen segítségért cserébe jókora haszonnal kecsegteti. Ezeknek a csalásoknak az ötöde a mai napig Nigériából származik. A becslések szerint 2013-ban 12,7 milliárd dollár kárt okoztak a nigériai csalók.
Mi is sokat foglalkoztunk a témával, még legnagyobb formátumú képviselőjét, Emmanuel Nwudét is bemutattuk, aki egy egész repülőteret adott el hiszékeny ügyfelének. Most egy magát Ibrahimnak nevező volt csaló (scammer) beszámolójából mutatjuk be, hogyan szervezik be ezeket az embereket és hogyan zajlik ma a szervezett átverés. A Cracked interjúját használtuk fel a cikk megírásához.
A nigériai csalók természetesen nem nevezik magukat nigériai csalóknak. És nem csak azért, mert nem lennének tisztában azzal, hogy amit csinálnak, az csalás. Csak találtak maguknak egy sokkal menőbb nevet és ez a Yahoo Boys.
Ibrahim szerint a név eredete még a 2000-es évekre nyúlik vissza, amikor még mindenki a Yahoo Messengert használta. Ma már más neveken is futnak, hiszen már különféle közösségi oldalakat használnak, hogy hozzáférjenek áldozataikhoz. Az egész rendszert ma már a Game (Játék) néven ismerik, ezért a részt vevőket néha Gameboynak, vagy G-boynak hívják és erre büszkék is. Ibrahim szerint a G-boyoknak nagyon valószínű, hogy van barátnőjük, a fiatalok is Gameboyok akarnak lenni.
Ennek igen egyszerű oka van, a pénz. Nigériában az egy főre eső GDP nagyjából háromezer dollár, ami forintra átszámolva nagyjából 860 ezer forint. Évente. Néhány sikeresebb Yahoo Boy ennyi pénzt, vagy még többet is kap egyetlen sikeresebb átverésből.
Egy haveromnak bulija volt az egyik klubban, ott láttuk ezeket a srácokat, akik olyan cuccokat viseltek, amelyeket csak filmekben vagy klipekben láttunk addig és úgy szórták a pénzt, mintha nem lenne értéke. A legdrágább italokat vették meg. Én egy haverom miatt voltam ott és jeleztem neki, hogy mutasson be nekik. Miután ez megtörtént, azt mondták, fussunk össze valamikor. Mutattak nekem néhány trükköt.
A Yahoo-fiúk egy hatalmas házban élnek együtt, egy idősebb bennfentes vezeti őket, ő gondoskodik az ételről, mindent ő intéz. A fiúknak tényleg csak az a dolguk, hogy kicsalják a pénzt áldozataikból. Folyamatosan újabb és újabb fiatalokra van szükségük, hogy fenntartsák az üzletmenetet, például újabb és újabb hamis Facebook-fiókokat kell létrehozni, különböző ismerkedős oldalakra kell regisztrálni, vagy csak simán ügyfelekre vadászni.
A legtöbb nigériai csalás nem túl kifinomult, de írtunk is arról korábban, hogy direkt primitívek a csaló emailek. A legtöbben nem is dőlnek be, de ha elég mély a merítés, mindig fennakadhat valaki, ezért kell a sok Yahoo-fiú.
Sok mindennel lehet vádolni Ibrahimot és társait, de lustasággal nem. A kezdőket nem is avatják be azonnal a titkokba, mert lehetnek közöttük informátorok, hatósági emberek. Ezért Ibrahim is a piszkos munkát végezte az első időszakban. Ami azt jelentette, hogy naphosszat regisztrálgatnia kellett különböző közösségi oldalakra, ami lássuk be, elég egyhangú meló. Azután jön a bombázásnak nevezett művelet, amikor ezerszámra küldik ki a leveleket a potenciális áldozatoknak. Egészen addig kell ezt a munkát végezniük, míg meg nem nyerik a rangidősek bizalmát.
Ibrahimnak szerencséje volt, ő ismerte a Photoshopot. Megmutatta feletteseinek, mit tud, például bármilyen hamis dokumentumot el tudott készíteni a kaliforniai személyi igazolványtól a különböző országok útleveléig. Ezek a hamis dokumentumok a bizalom felépítésében játszanak szerepet, hivatalosnak tűnő iratoknak könnyebben bedőlhetnek az áldozatok.
Az ilyen csalásoknál a kiküldött emailek 99 százalékát kiszűrik, de elég ha egy százalék ráharap, máris megvan a havi betevő. Az Ibrahim által készített hamisítványok nem is azért készültek, hogy az amerikai hatóságokat átverjék, egyszerű felhasználókkal kellett elhitetni, hogy a csatolt "igazolványmásolat" valódi.
Természetesen az összes szerepet ugyanaz játssza. Ha például az a téma, hogy valaki nyert 600 millió dollárt a Facebook-lottón, akkor az ügynök, a bankár, a tisztviselő nevében is ugyanaz a személy írogat, persze különböző identitással, vagyis különböző igazolványokkal. Elsőre egy kisebb összeget csalnak ki az áldozatokból, 100, 200, 300 dollárt. Teljesen mindegy, milyen indokkal, például hogy lássák, működik a bankszámla. És innentől aztán nincs megállás, ha az áldozat elküldi az első összeget, akkor általában többet is küld.
A "nigériai herceg" nevű csalás a legismertebb, ez az, amikor valaki egy királyi család utolsó sarjának adja ki magát és megpróbálja kimenekíteni a pénzét az adott országból. Az ilyen csalásokat azonban Nigériában sem tartják sokra, manapság már elég nehéz olyat találni, aki bedől ezeknek. Általában a legalacsonyabb rangú Yahoo-fiúkra bízzák az ilyen emailek kiküldését.
A csalók azonban folyamatosan újakat találnak ki ahhoz igazodva, hogy éppen mi a trend a világon. Az egyik ilyen például a bébiszitteres csalás. A csalók regisztrálnak valamely au pair-közvetítő oldalra, mintha egy amerikai család keresne dadát a gyerekei mellé. Amikor a dada jelentkezik az állásra, valahogy ráveszik, hogy az oldalon kívül folytassák a tárgyalást. Ha ebbe belemegy, máris biztosak lehetünk abban, hogy elveszti a pénzét. A csalók ugyanis egy álügynökhöz irányítják, aki pénzt kér tőle, hogy elintézhessék a vízumot, ügynökségi közvetítői díjat kérnek tőle. Mire a reménybeli dada észbe kap, máris kicsalták belőle összegyűjtött pénzét és még az áhított állást sem kapta meg.
Ebből is látni, hogy a nigériai csalók nemcsak gazdag amerikai nyugdíjasokat vágnak át, hanem szegény országokból származó áldozataik is vannak tömegével.
Az egész rendszert annyira jól építették fel, hogy még kézikönyvük is van az újoncoknak, amelyből megismerhetik az alaptrükköket. Benne van minden szituációra a válasz, az áldozat kérdéseire adott reakciókat is kiolvashatják belőle. Pontosan leírják, mikor, milyen szavakkal forduljanak az áldozatok, vagy ahogy ők nevezik, ügyfelek felé. Mikor kell kedveskedni, mikor kell szívességet kérni és mikor kell békén hagyni őket. Sablonszövegeket is találhatnak a kézikönyvben, amelyeket csak be kell illeszteni a megfelelő helyre a levélbe vagy csetbe. Ezek a kézikönyvek évtizedes bölcsességet tartalmaznak – akik írták, azok régóta csalással keresik kenyerüket, és olyanoktól tanulták a szakmát, akik szintén ezt csinálták egész életükben.
Az egész azonban nem működne, ha nem lennének mindenféle voodoo szertartások. Nem vicc, a Yahoo-fiúk nagy része hisz a varázslatban, amelyekkel megbabonázhatják áldozataikat, persze a távolból. Néha szárnyasokat ölnek, néha olajat spriccelnek a billentyűzetre vagy élő teknőst tesznek a laptopra, hogy szerencséjük legyen.
A helyi rendőrség nagyon is tudja, mi folyik a scammerek házaiban. Nigéria nem gazdag ország, és ha egy rakás fiatal fiú menő ruhákban jár és a legújabb iPhone-okat veszik meg maguknak, akkor sejthető, hogy valami nem stimmel körülöttük. Ugyanakkor nagyon ritka, hogy zaklassák őket az utcán. (Az alábbi videó Thaiföldön készült, ahol a helyi rendőrség vett őrizetbe egy emailes csalással gyanúsított férfit:)
Informátorok azért vannak, a rendőrség néha megpróbál beépülni közéjük, ezért is az óvatosság az elején. Informátor bárki lehet, maguk a Yahoo-fiúk, a szomszédok, családtagok vagy akár idegenek, akik valamilyen előnyt remélnek a kémkedésből.
Ibrahim elmesélt egy esetet, amikor egy informátor bejutott közéjük, a rendőrség is razziát tartott, bevitték a Yahoo-fiúkat laptopjaikkal együtt. Három sorba állították őket és egy rendőr háromszor a levegőbe lőtt egy AK47-essel. A lövésekkel megfélemlíteni akarták a fiúkat. Azt mondták nekik, fizessenek a szabadságukért, aki nem volt erre hajlandó, azt elzárták laptopjával együtt. Ibrahimért akkor 150 ezer nigériai nairát fizettek, ami akkoriban 472 dollár volt.
A sikeresebb csalók 1000-3000 dollárt is keresnek egy-egy jól sikerült csaláson. A legtöbben azonban soha nem jutnak el idáig, sokan semmilyen pénzt nem tudnak keresni. Akiknek mégis sikerül, azok is néhány száz dollárt kereshetnek. Manapság különösen nehéz, mert az európai és amerikai áldozatok már résen vannak, nehezebb becserkészni őket.
Maradnak a szegényebb országokból származó ügyfelek, mint a fentebb említett bébiszitterek, de belőlük nem lehet sok pénzt kicsalni. Ibrahim maga azt állítja, hogy neki nem sikerült pénzt kicsalni másokból, ő a photoshoppolással vette ki a részét a csalásokból.
Nyitókép: egy igazi afrikai herceg, a benini Eheneden Erediauwa királlyá koronázása Lagoszban (Sodiq Adelakun/Anadolu Agency/Getty Images Hungary)