Ázsiában a tányérra kerülő dolgokról néha azt sem lehet ránézésre eldönteni, hogy életük során vajon mozogtak-e, vagy csak gyökérrel kapaszkodtak a földbe. Jó esetben egy idegenvezetőre bízhatjuk a kulináris élményeinket, de mi most nem turistaként mentünk Tajvanra, hanem a Computex szakvásárra, és a magunk urai voltunk. Vakmerő kísérleteink során találkoztunk kockázott csirkemellnek kinéző nemcsirkével, mentolos inhalálócsepp-szagú levessel, és még egy rakás más bizarr dologgal.
Például az Asus főhadiszállásának meglátogatása után olyan félreeső helyen kapott el minket a maró éhség, ahol nem készültek fel külföldiek fogadására, sehol sem volt angol nyelvű felirat. Hát ez bizony elég nagy pech, mert Ázsiáról sok rémhír kering, sokak szerint eleve csak olyan helyen szabad enni, aminek legalább négy fala van. Bátornak hittük magunkat, és elővettük a Google Fordítót, az app ugyanis kínairól angolra valós időben tolmácsol. Elég odairányítani a kamerát a lefordítandó szövegre, és az algoritmus automatikusan odahelyezi a eredeti szöveg helyére az angol nyelvű fordítást.
Ez nagyon trükkösen működik. Nem úgy van ám az, hogy egyszer megtalálja a Google a látott szavak egyetlen helyes fordítását, és onnantól kezdve csak azt alkalmazza. Inkább elkezd kísérletezni, és a szemeink előtt ugrál egyik változatról a másikra. Így került az éttermi poszterre időnként "gyönyörű tánc", néha pedig "gyönyörű disznó jóakarat". Egyébként egy szétázott gabonákal feltuningolt szójás italról van szó, aminek egész tűrhető az íze, és egészen biztosan semmi köze nincs a disznóhoz. Legalábbis remélem. A 109 tajvani dollárba (ez forintban kb. egy ezres) kerülő menüben ezen kívül még egy köret, és tíz darab fantasztikus, hússal töltött gőzgombóc volt, ami elég laktató kombináció.
A sikeren felbuzdulva egy másik helyen is kipróbáltuk a módszert, de ott már kevésbé volt segítőkész a Google. Nem valószínű, hogy földimogyorót, kukoricát és fatörzseket tesznek egy tányérra, márpedig az app ezt állította. A "Pál porával fűszerezett vörösbab" sem volt hihető ajánlat, de az angolra átvarázsolt étlapon ez volt az egyetlen felismerhető táplálék, úgyhogy bátran megrendeltük.
Az alábbi csodás tányér került elénk; sokkal jobb ízű, mint amilyennek kinéz, de az is biztos, hogy még egyszer nem kérek belőle önszántamból. Az sem látszik a képen, hogy a vékony réteg zabkása, a gyümölcsös zselé és a vörösbab alatt két maréknyi darált jég van - a funkcióját egy ideig találgattunk, aztán inkább hagytuk az egészet, és lezabáltuk róla a hasznosnak tűnő falatokat.
Hiába van mélytanuló algoritmusokkal megspékelt mesterséges intelligencia, valósidejű optikai kerekterfelismerés és kiterjesztett valóság a Google Fordítóban, a technológiai hókuszpókusz nem téveszt meg minket. Van még hová fejlődni. Az ételünk kiválasztásával még csak-csak eljátszadozunk ilyesmikkel, ezzel túl sokat nem veszíthetünk, de az életünket még nem bíznánk rá a gépre.
Tajpejben az is megtalálja a számítását, aki úgy akar szar kaját enni, hogy az igazából jó. A Ximen negyed éjszakai piacának egyik fő attrakciója ugyanis a kakitémájú étterem, a Modern Toilet éttermlánc helyi egysége.
Ez az étterem nem azoknak való, akik anyagilag meg vannak szorulva, mert a környékbeli büfékhez képest igen magas az ára, egy kiadós vacsoráért közel háromezer forintot kérnek. A teljes berendezés, a toalett formájú székek, de még a falakon lévő mozaikcsempe is a fürdőszobák hangulatát idézi. Bár az aduász a pakliban maradt, a szalvéta ugyanis teljesen hagyományos, nincs gurigába tekerve.
Vannak kanyarodó szarkupac formájúra sütött zsömlék, kakaként tekeredő korlábászok, a hot pot vécéformájú tálban érkezik, a teát pedig némi felárért kérhetjük műanyag ágytálba, amit aztán hazavihetünk magunkkal emlékbe. Az étel egyébként finom és laktató.
Egy kicsit úgy éreztük magunkat, mintha valóra vált volna Luis Buñuel filmje, A szabadság fantomja leghíresebb jelenete, de azért igyekeztünk nem beleélni magunkat a filmtörténet remek momentumába, mert a Modern Toilet célja a könnyed szórakoztatás, és nem a szórakoztató könnyítés.