Hú, wow. Wow.
Ennyit tudtam csak kinyögni, de ezt jó sokszor egymás után, amikor tizenöt perc után levettem a fejemről a teleizzadt VR-sisakot. Többször játszottam már a virtuális valóságban, de ez minden eddigi élményen túltett. Virtuális zombivadászat még soha nem volt ennyire intenzív élmény, a szívem vadul kalimpált, és még perceken át feszültek voltak a karizmaim a folyamatos pumpálástól. Ez a videojátékok jövője, és bizonyára a jövő egyik legnépszerűbb sportja is egyben.
A hátizsákként hordható számítógéppel, a valódi fegyvereket utánzó kontrollerekkel és a virtuálisvalóság-megjelenítővel őrülten izgalmas útra lépett rá a videojátékipar. Elfelejthetjük a nyomógombos kontrollereket, többé nem az A-gomb lesz a lövés és a B-gomb a csőre töltés, hanem megmarkoljuk a fegyverszerű fegyvert, amely odabent a játékban teljesen úgy néz ki, mint a valódiak, és amikor elindul felénk a zombihorda, akkor
És így tovább, amíg a pálya végére nem érünk. Ha nem pumpáljuk a helyére a sörétes lőszert, akkor sem a játékfegyver, sem az igazi nem tud mivel lőni. Meglepő módon a kontroller használata fizikailag sokkal megterhelőbb volt, mint az MSI VR One nevű, 3,6 kilós számítógép, amit a hátamra húztam. Játék közben teljesen elfeledkeztem arról, hogy majdnem annyira be vagyok drótozva, mint a Terminátor, a VR-sisak, a fejhallgató és a gép eggyé vált velem.
Számítógépre momentán – és valószínűleg még jó ideig így lesz – azért van szükség, mert a virtuális valóság szép, élvezhető megjelenítése nagy teljesítményt igényel, a HTC Vive és az Oculus Rift csak pc-re kötve működik. Ez a kapcsolat pedig csak vezetékes lehet, mert ahhoz, hogy ne legyünk rosszul, kiváló képminőség, magas képkockasebesség (fps) és jó képfrissítés szükséges, magyarán rengeteg adatot kell a lehető legkisebb döccenés nélkül átvinni a pc-ről a megjelenítőre.
A hátizsákos megoldással végre nem leszünk a kényelmes fotelhez láncolva, hiszen a kurta vezetéknek csak a hátunkig kell elérnie. Így akár körbe is sétálhatjuk a szobánkat, guggolhatunk vagy oldalra hajolhatunk, amire éppen szükség van a játékban.
Tajvanonon nagyon komolyan veszik az emberek a higiéniát, mindenhol gyakran látni orvosi – vagy esetleg divatosabb – szájmaszkot viselő embereket. Ennek fényében nem is volt meglepő, megnyugtató viszont annál inkább, hogy a VR-sisakok használata előtt mindenhol egy ilyen vicces maszkot húztak a fejünkre, hogy ne dörgöljük az arcunkat mások izzadságába.
Elméletileg egy erősebb laptoppal is megoldható lenne a dolog, csak hát az elég körülményes, mert ki kell nyitni, a játék elindítása után visszacsukni, nehezen megoldható a hátizsákon belüli erős rögzítés és a szellőzés. Az MSI VR One nevű gépet azonban szorosan a hátamra tudtam rögzíteni, mindegyik portja tökéletes helyen van, és jól szellőzik a rendszer.
Ha ehhez hozzáadjuk még azt is, hogy akkuról másfél órán át lehet játszani, kevés okunk lehet a panaszra. Ráadásul pillanatok alatt kivehető az aksi, hogy gyorsan lecseréljük egy másikra, amit játék közben a töltőn hagytunk. Figyelembe véve, hogy ebben a gépben egy csúcskategóriás Core i7-6820HK processzor és egy Nvidia Geforce GTX 1060 vagy 1070 dolgozik, 16 GB RAM-mal és 256 vagy 512 GB-os ssd-vel, ez a másfél órás üzemidő elég szép teljesítmény.
Az MSI VR One kétezer dollárba kerül, szóval nem ez lesz a gyerekek első számítógépe. Játéktermekben azonban hasznos eszköz lehet, és ez lesz az esport következő nagy dobása. A Computexen a Zotac rendezi meg a világ első hátizsákos-VR-es versenyét a saját hasonló eszközével, erre szombaton mi is ellátogatunk.
Most még korai fázisában van az egész virtuális valóság fejlődése, de kezdenek lendületbe jönni a fejlesztőmérnökök, és az is felpörgeti az innovációt, hogy a HTC és az Oculus mellett felbukkant néhány komolyan vehető trónkövetelő.
Ilyen például a tajvani pc-gyártó Acer, az IMAX és a Starbreeze nevű svéd játékstúdió közös vállalkozása, a StarVR, aminek a sisakját a Computexen húztuk a fejünkre. Az eszköz egy picikét nehéz, és kívülről túlontúl szögletesnek tűnhet, de a lényeg úgyis belül van.
A legtöbb VR-megjelenítő csupán 110 fokos, ami finoman szólva is olyan élmény, mintha egy pici ablakon át néznénk a világot. A StarVR meg olyan, mintha kidugnánk a fejünket azon az ablakon. A felbontás 5K, és ennek megfelelően eszméletlenül szép a képe.
Most még nem tudunk lerohanni a sarki boltba, hogy vegyünk egy StarVR sisakot, mert a cég először csak vállalkozásokkal bizniszelne. Játéktermekben fog megjelenni a sisak, valamint a hozzá tartozó kiegészítők, amelyekkel nyomon követik a felhasználó minden egyes mozdulatát, hogy azt leképezhessék a virtuális valóságban. Az USA-ban már árulják a jegyeket, Magyarországon egyelőre partnereket keresnek.