Soha ennyi lehetőségük nem volt még a gyerekeknek, hogy megtanuljanak programozni. Ráadásul nem iskolapadban, hanem játszva, élvezve a tanulást. Kisebb-nagyobb cégek egymás után adták ki az elmúlt években online és hagyományos programozást tanító játékaikat. Készültek az egészen kicsiknek a programozás alapjait megtanító társasok, mint a Robotteknősök. De tucatszámra jelentek meg alkalmazások a nagyobbaknak is, mint a Robot School, Learn to Code vagy az Apple Swift Playground.
A Lego nem kezdő ebben a csapatban, Mindstorms készleteivel már évek óta tanít programozni. A Mindtorms egy olyan sorozat, amelyhez szettek, alkatrészek, motorok és szoftverek is tartoznak, ezek segítségével robotokat lehet építeni, amelyek különféle dolgok elvégzésére programozhatók.
A Mindstorms fejlődése a Technicsnek és az MIT mérnökeinek köszönhető, utóbbiak fejlesztették ki a programozható Lego-kockát, amely az alapja lett a későbbi szetteknek. Az első Mindstorms készletben két motor, két érintésérzékelő és egy fényérzékelő volt. A készleteket főleg oktatási segédanyagként használják, kifejezetten iskoláknak készült szetteket is kiadott a Lego.
Az EV3 a legújabb készlet, ezt 2013-ban adták ki. Ez volt az első legoszett, amelyhez nem adtak ki papíralapú útmutatót, mindent az alkalmazásban vagy a honlapon kell megkeresni. Ezt az utat követték most a Lego Boosttal is, minden az alkalmazáson keresztül érhető el.
A Boost hasonló koncepcióra épül, mint a Mindstorms, csak itt a kisebb gyerekeket vették célba. A készletben található elemekből öt különböző robotot – klasszikus robotot, macskát, gitárt, autót és autóépítőt – készíthetünk. Az ígéret szerint semmilyen programozási ismeretek nem kellenek hozzá, a gyerekek programnyelv nélkül is elboldogulnak, hiszen ikonokat mozgatnak egymás mellé az alkalmazásban, úgy irányítják a robotokat.
Az építés projektalapon történik, az alkalmazásban kapunk egy leírást a robotról, videókat nézhetünk meg arról, hogyan fog működni. Természetesen megkapjuk az építési útmutatót és néhány alapvető tippet az első programokhoz. Mindezt teljesen érthető ábrákkal, lépéstől lépésre magyarázattal. A projektek egymásra épülnek, akkor léphetünk a bonyolultabbak felé, ha már elsajátítottuk az egyszerűbb lépéseket. Mintha egy hagyományos játékban fejlődne a karakter és újabb pályákat lakatolnánk ki a küldetések teljesítésével.
Az alkalmazás telepítése után az első lépéseket nem én választottam meg, a Lego lehető legegyszerűbben próbálja a felhasználót rávezetni arra, hogyan működik egy ilyen robot. Elsőnek egy autót kellett építeni, ami valójában nem is autó, inkább egy váz, két kerékkel és a motorral. Ezen gyakorolhatja be a gyerek az alapvető mozdulatokat, hogyan lehet előre, hátra gurulni, jobbra vagy balra fordulni, esetleg körbeforogni. A valódi robotok építésének csak ezután foghattam hozzá.
Elsőként a klasszikus robotot építettem meg, amely a Vernie névre hallgat. Azért őt választottam, mert talán ebből ismerhető meg leginkább, mire képes a Boost készlet. Vernie ugyanis nem csak mozogni, forogni és táncolni (és lövöldözni) tud, de alapvető kérdésekre is válaszol, ráadásul magyarul. De nem szaladok ennyire előre, ott tartottam, hogy nekiálltam Vernie megépítésének.
Az összeszerelési útmutatóval nagyon egyszerű összerakni a robotot, látszik, hogy kisgyerekeknek tervezték. Néha rutinosan előre is szaladtam az építéssel, teljesen öntudatlanul, de azon látszik, mennyire logikus az útmutató, hogy egyszer sem hibáztam ezeknél az előreszaladásoknál sem. Vernie elég sok kiegészítőt kapott, van neki szemüvege, bajusza, csokornyakkendője, de még gránátvetője is, ha épp lövöldözni akarnánk. Elég nagyot lő, ezzel vigyázzunk, ha még nagyon kicsi a gyerek.
A programozás része pofonegyszerű, de azért a végtelenségig is lehet bonyolítani. Egy videóval mutatom be, mit sikerült néhány perc alatt összehoznom. Először is, felvettem a szöveget és átalakítottam, hogy robotosan hangozzon. Majd megadtam, hogy kérdezze meg, akarok-e táncolni. A piros szín jelenti az igent, tehát ha sárgát mutatok a színérzékelőjéhez, akkor nem reagál. A pirosra aztán elkezdi ropni. A mozdulatsort én állítgattam be, de lehet random tánclépésekre is kérni.
A fentiekből kiderül, hogy a robotban van mikrofon, hangszóró (illetve ezt a tablettől kölcsönzi, de olyan, mintha neki lenne), színfelismerő és távolságmérő. A mikrofonnal felvett hangot alakítgathatjuk, hangozhat robotosan, elnyújthatjuk, mintha lassított felvételben beszélnénk és fel is gyorsíthatjuk, hogy úgy hangozzon, mint az Alvin és a mókusok mesékben a mókusok. A színérzékelő öt színt képes azonosítani, pirosat, kéket, sárgát, zöldet és feketét. Ezekhez a színekhez mind egy-egy parancsot is társíthatunk, így ha például pirosat mutatunk neki, akkor elkezd táncolni, ha sárgát, akkor ijedten hátrál és rázza a fejét.
A távolságérzékelőnek a gitárnál lesz még szerepe, ez a következő projekt, amit megépítek a készletből. Előbb azonban darabjaira kell szedni Vernie-t. Szinte ez a leghosszabb rész az egész játékban, szétszedni a már megépített robotot. És lehetőleg a legapróbb darabokig, különben soha nem találjuk meg a keresett kicsi piros kettes téglalapot, ha be van építve a robotfejbe. Ezúton is szeretnék leborulni az előtt, aki feltalálta a elemeket szétválasztó eszközt, enélkül nem boldogultam volna.
Talán a gitár a legösszetettebb szerkezet az összes közül, mert itt a hang és a távolságérzékelés is kell ahhoz, hogy megszólaljon. A bundokat a színek jelzik, mindegyik színhez (illetve távolsághoz) hozzárendelnek egy hangot. A gitár nyakán lévő csúszkának a helyét figyeli egy a testhez rögzített szerkezet. A csúszkát tologatva így a gitár tudja, hogy milyen hangot kell megszólaltatnia. Persze csak akkor szólalhat meg az adott hang, ha pengetünk, vagyis lenyomjuk a pengetőt jelképező gombot.
Bonyolultan hangzik, és játszani sem egyszerű rajta, eltartott egy ideig, míg sikerült valami felismerhetőt kihúzni belőle. A gitárból aztán egy nagyon apró átalakítással hegedűt is gyárthatunk, valamint az alkalmazással egy egész zenekart is helyettesíthetünk dobokkal és mindenféle húros hangszerrel. Még az énekünket is felvehetjük, vagy a közönség éljenzését is, ha erre lenne szükségünk.
A munkagép elsőre nem hangzik túl izgalmasnak, de elképesztően sok járműnek lehet az alapja. Itt próbálhatjuk ki, milyen távirányítós autót építeni, amelyet az alkalmazás megfelelő gombjaival irányíthatunk. A munkagép aztán viselkedhet kukásautóként, vagyis felemeli az elé tett tárgyakat, persze csak akkor, ha a kezünkkel jelezzük a mozgásérzékelőnek, hogy ezt szeretnénk. Kilőhetünk vele ágyúgolyókat, vagyis akár tankká is alakíthatjuk. Vagy óriáskalapáccsá, amellyel a földbe döngöljük az ellenséget.
A lehetőségek korlátlanok, és ezzel térek át az utolsó részre, amely a szabad játékról szól. A most bemutatott robotok ugyanis csak a kezdetet jelentik. A játéknak pont az a lényege, hogy miután megtanultuk hogyan kell használni, szabadjára engedjük a fantáziánkat. A macska lépegető lábaihoz építhetünk egy birodalmi lépegetőt a Star Warsból, a munkagépet beszélő versenyautóvá vagy egy tüzet okádó, énekelő sárkánnyá alakíthatjuk.
Az alkalmazás ehhez is megadja a kezdőlökést, megmutatja például hogyan kell lépegető lábakat építeni vagy hogyan érdemes aktiválni a színérzékelőt, ha erre lenne szükségünk. Az alkalmazás magyar nyelvű, az útmutatók egyszerűen megérthetők, de azért a legkisebb gyerekeknek még szükségük lehet szülői segítségre a bonyolultabb részek megépítéséhez. A Lego Boost hamarosan itthon is kapható lesz, augusztus 1-től kezdik el árulni nagyjából 50 ezer forintért.