Az Intel-társalapító Gordon Moore-ról elnevezett, bő ötven éves Moore-törvény jóslata szerint a csipekben az egy négyzetcentiméterre eső tranzisztorok száma kétévente megduplázódik. Ezt az elképesztő tempót idáig tartotta is a csipipar, de az utóbbi időben veszélybe került, mert lassan elérjük a szilícium fizikai korlátait.

A kutatók is tudják ezt, és már jó ideje azon dolgoznak, hogy megoldást találjanak a problémára. A graféntól a szén nanocsöveken át a kvantum- és optikai számítógépig mindenféle ezoterikus alternatívával próbálkoznak is, de a legelérhetőbb iránynak az tűnik, ha sikerült új anyagokkal ötvözniük a jó öreg szilíciumot.

Éppen ezt tették a Standford Egyetem kutatói is: két újabb anyaggal, a hafnium-diszelenid és a cirkónium-diszelenid nevű félvezetőkkel ötvözik a szilíciumot, hogy a maguk előnyösebb tulajdonságaival kiegyenlítsék a szilícium gyengeségeit – írja honlapján az egyetem.

Ezekből az anyagokat extrém vékony, mindössze három atomnyi rétegeket is fel lehet használni a csipgyártásban, mégis sokkal hatékonyabb a szigetelésük, mint a szilíciumé. Így a szilikonból készült tranzisztoroknál akár tízszer kisebbek is létrehozhatók, amivel még jó pár évvel elodázható lehet a Moore-törvény megszegése.

Már ha betartjuk addig, amíg ez a módszer eljut a gyártásig, ha egyáltalán eljut. Az ilyen megoldásokkal kapcsolatban ugyanis általában az a kérdés, hogy sikerül-e olyan megbízható és stabil terméket létrehozni velük, amely a gyakorlatban is megállja a helyét; illetve sikerül-e úgy átültetni a tömeggyártásba, hogy az anyagilag is megérje.