A Google egyik vezető szoftvermérnöke, James Damore megosztott a cég belső levelezőlistáján egy dokumentumot, amiben arra hívta föl a figyelmet, hogy a Google-nek inkább az ideológiai diverzitást kéne erőltetnie, nem a nemi sokszínűséget. Amikor a sztori nyilvánosságra került, a Google kirúgta Damore-t, akiből – akarata ellenére – szélsőjobboldali hős vált Amerikában, és állásajánlatott kapott a kétes hírű Wikileaks-főszerkesztőtől, Julian Assange-tól. A végén senki sem járt jól, csak a politikai korrektség eszméje.
Aki azt mondja, hogy James Damore, a Google-től kirúgott vezető fejlesztő történetének van egy egyértelmű és igazságos olvasata, az téved, vagy hazudik. Ebben az ügyben nem lehet igazságot tenni – legalábbis nem egyetlenegyet.
Ami történt: múlt pénteken a Twitteren legalább nyolc Google-alkalmazott írt kommenteket egy dokumentumról, ami a cég belső levelezőlistáján terjedt. A 3300 szavas, 10 oldal hosszú jegyzetet James Damore, egy vezető szoftvermérnök írta egy hónapja, de csak egy hete kezdett vírusként terjedni a cégen belül.
A dokumentumot és a hozzá kapcsolódó kommenteket sokáig senki sem látta. Amikor elkezdtek beszélni róla, a témával foglalkozó lapok is óvatosan fogalmaztak. Csak annyit lehetett tudni, hogy Damore szerint a Google-nek nem a nemi és biológiai, hanem az ideológiai sokszínűségre kéne nagyobb hangsúlyt fektetnie, mert ez lenne a cég érdeke. Közben kifejtette, hogy szerinte mi lehet az oka, hogy a nők nem képviselik magukat nagyobb arányban a technológiai cégeknél; szerinte ennek társadalmi és biológiai okai is vannak.
Damore-t néhány napon belül kirúgták. Sundar Pichai, a Google vezérigazgatója azzal indokolta a döntést, hogy bár Damore javaslatainak egy része megvitatásra érdemes,
azt sugallni, hogy a kollégák egy csoportja biológiailag alkalmatlanabb egy bizonyos fajta munkára, sértő, és egyáltalán nem oké.
A tízoldalas dokumentumot először a Gizmodo szerezte meg, de azóta más források is átvették. Damore összes gondolata és javaslata nyilvánosságra került. A munkatársak kapcsolódó kommentjei titkosak, így nem tudni, hogy a cégen belül milyen hatása volt a közhangulatra.
Damore szerint a Google egy ideológiai buborékban él; ezért adta a dokumentumnak a Google's Ideological Echo Chamber címet. Ebben (szerinte) tudományos érvekkel, indulatoktól és vagdalkozástól mentesen fejtette ki, hogy
Damore azóta munkajogi útra terelte az ügyet, beperelte a Google-t, amely arra hivatkozva rúgta ki, hogy nemi előítéleteket erősített, és ezzel megsértette a Google etikai kódexét.
A Wall Street Journalnak írt véleménycikkben Damore azzal érvel, hogy a dokumentumban józan és alapos érveket használt, és jó szándékkal akart vitát kezdeményezni. Mint írta, nem érti, hogy a Google, aki világszerte a legokosabb embereket alkalmazza, hogy válhatott ennyire ideológiavezéreltté és intoleránssá a tudományos tényekkel alátámasztott érvekkel szemben.
Jogi szakértők szerint nem kizárt, hogy Damore megnyerheti a pert. Az ügyvédje akár azzal is érvelhet, hogy a tízoldalas jegyzet a kaliforniai jog szerint védelmet élvez, mert a munkahelyi egyenlőtlenségre vonatkozó állítások szerepeltek benne.
Damore azt írja a dokumentumban, hogy ha a gyakorlati kérdéseket morális útra tereljük, az lehetetlenné teszi a konkrét kérdések megvitatását. A nézőpontok diverzitása, a konzervatív, jobboldali álláspont mérlegelése legalább olyan fontos lenne a cégnek. Ahogy az is, hogy nyíltan és őszintén megbeszéljék a Google diverzitási programjának előnyeit és hátrányait.
Azt is kifogásolta, hogy egyes programok és továbbképzések csak bizonyos nemű és bőrszínű embereknek elérhetők, pedig ez is diszkrimináció. De nem azt javasolta, hogy fosszák meg ezeket az embereket a továbbképzés lehetőségétől, hanem azt, hogy ez legyen szabadon elérhető mindenki másnak is.
Az érvelést Damore Wikipédia-szócikkekkel, blogposztokkal, akadémiai tanulmányokkal és linkekkel támasztotta alá. A Google belső levelezésén több hivatkozást is megosztott, amik a saját igazát támasztják alá, de ezek nem nyilvánosak, csak az alkalmazottak elmondásaiból tudunk róluk. Ők viszont csak név nélkül nyilatkozhattak a Google hírhedten szigorú titoktartási szerződései miatt.
Damore esetét épp ezért nehéz teljes egészében átlátni. Aki szeretne egy lépéssel közelebb kerülni az igazsághoz, annak érdemes elolvasnia a tízoldalas eredeti dokumentumot.
A jegyzet csak egy munkavállaló nézeteit tükrözi, de a Vice-nak nyilatkozó Google-alkalmazottak szerint a vállalaton belül többen is osztották Damore nézeteit. Ahogy egy munkatárs fogalmazott:
többen értettek vele egyet, mint azt szeretném.
A reakciók többnyire három kategóriába voltak sorolhatók. A nők többsége azt írta: ez borzasztó, teljesen kizökkentette őket a munkájukból, és az ilyet nem is szabadna engedélyezni. Voltak férfiak és nők, akik szörnyűnek tartották Damore érvelését, de hagyták, hogy elmondja a véleményét. És voltak férfiak, akik egyetértettek Damore bátor kiállásával.
De mit mondott Damore a nőkről, ami ennyire kiborította őket? Csak néhány példa (a linkek az eredeti dokumentumból származnak):
Hogy Damore érvelését ekkora felháborodás fogadta, az nemcsak annak szólt, hogy a tudományosnak tartott érvei helyenként nem voltak megalapozottak. A Szilícium-völgyben mostanában egymást érik a botrányok a női munkatársak hátrányos megkülönböztetése miatt.
A National Center for Women and Information Technology felmérése szerint 2016-ban mindössze 26 százalék volt a nők aránya a fejlesztői pozíciókban. A Google még rosszabbul teljesít: náluk csak az alkalmazottak 20 százaléka nő.
Fontos: ezek az arányok csak a fejlesztői-programozói munkákra vonatkoznak, ha a teljes foglalkoztatott állományt nézzük, már kedvezőbbek az arányok. A Google-nél a munkatársak 48 százaléka nő, a Facebooknál 60. De vezetői pozíciókba ritkán kerülnek nők. Egy 2014-es felmérés szerint a 150 legnagyobb Szilícium-völgyi cégnél alig 11 százalék a női felsővezetők aránya, és csupán a startupok 17 százalékának van női alapítója .
A STEM-szakmákban (Science, Technology, Engineering and Mathematics – tudomány, technológia, műszaki tudományok és matematika) mindig is felülreprezentált volt a férfiak aránya, de a technológiai cégeknél ez az arány még rosszabbnak tűnik. Lehetne arra hivatkozni, hogy a programozás férfimunka, de nem így van. A második világháborúban a britek kódfejtő számítógépét, a Colossust nők rakták össze és programozták. Nők gyártották a Manhattan-projekt lyukkártyáit az első atombomba tervezésekor. Nők dolgoztak az ENIAC-on és az Apollo–11 holdraszállásért felelős szoftverén is.
A programozás az informatika őskorában női munka volt. Rosszul fizetett, alacsony presztízsű, monoton, komplex és időigényes munka. Amikor a férfiak elkezdték átvenni a nők munkáját, a fizetések hirtelen nőni kezdtek. Szóval a nemi egyenlőtlenségek és előítéletek csakugyan kimutathatók. Az már más kérdés, hogy nem csak azt lehet kiolvasni a rendelkezésre álló adatokból, amit Damore-nak sikerült.
Damore néhol túlzó, néhol megalapozatlan, néhol erősen leegyszerűsítő meglátásai nyilván sok női munkatársnak rosszul estek. Mégis, lehetett volna erről értelmes vitát folytatni. Damore szoftvermérnök, a levezetései pedig, bár sok helyen pontatlanok, nem indulatosak, hanem tárgyilagosak. Talán hallgatott volna az érvekre. Talán meggyőzhető lett volna arról, hogy téved.
De amikor a dokumentum nyilvánosságra került, már nem volt visszaút. A Google-nek állást kellett foglalnia. És az állásfoglalásnak figyelembe kellett vennie a közhangulatot is. Azt a közhangulatot, ahol az Uber vezérigazgatójának a cégen belüli szexuális zaklatásokról, a nők elnyomásáról, az ordító szexizmusról szóló vádakkal kellett szembenéznie. Ahol a Reddit vezérigazgatója, Ellen Pao is a diszkriminatív módszerek miatt indított munkaügyi pert. És a Google megítélése sem sokkal jobb: egymást érik a hírek az alulfizetett női dolgozókról és a cégen belüli egyenlőtlenségekről.
Damore kiáltványának megítélése a fentiek miatt nem volt, nem lehetett elfogulatlan. De az ügye olyan támogatókat kapott, akik nemhogy javítottak, hanem egyenesen rontottak a helyzetén.
Az amerikai szélsőjobb, az alt-right úgy döntött, hogy közösségi finanszírozási kampányt indítanak Damore-nak a WeSearchr-ön, és összegyűjtenek hatvanezer dollárt a jogi képviseletére. Nem biztos, hogy szüksége lesz a pénzre, mert már egy állásajánlatot is kapott: Julian Assange, a WikiLeaks főszerkesztője tárt karokkal várná.
Innen már képtelenség lesz önálló elemeire szétszálazni a tényeket. A közvélemény kétbites végkimenetelekben gondolkodik: nőgyűlölő vagy vérfeminista, polkorrekt vagy fasiszta, támogatás vagy elhatárolódás. A Google úgy döntött, nem kockáztatja meg, hogy bármelyik negatív jelzővel összemossák a cég nevét, így inkább Damore kirúgása mellett döntött. A vállalat szempontjából ez volt a helyes lépés: jót tesz a cég imidzsének, ha megszabadulnak egy kétes hírű alaktól, aki a munkatársait felháborító szexista kiáltványokat írogat.
De ez legalább olyan szélsőséges és leegyszerűsítő reakció, mint az alt-righté, akik azért álltak ki Damore mellett, hogy borsot törjenek a polkorrekt, liberális csürhe orra alá. És az ecuadori követségen bujkáló Julian Assange ajánlott neki munkát, akit nem lehet polkorektséggel vádolni, viszont szexuális zaklatásokkal annál inkább.
Így működnek az önbeteljesítő jóslatok. Ha Damore-t eddig nem tartották fasisztának és nőgyűlölőnek, most majd fogják – hát nézzék már meg, milyen társaságba keveredett! Az senkit nem fog érdekelni, hogy ez a társaság kereste őt, és nem fordítva.
Egy névtelenül nyilatkozó Google-alkalmazott szerint Damore-nak igaza van abban, hogy a Google baloldali elfogultsága tényleg egy polkorrekt monokultúrát hozott létre, ami azzal betonozta be magát, hogy megszégyeníti azt, aki különvéleményt fogalmaz meg.
A tény, hogy a kollégák nyilvános fórumokon követelték a kirúgását, azt bizonyítja, hogy kialakult egy ideológiai buborék, ahol a különvéleményeket elhallgattatják. Miért nem az érveivel vitáztak? Mert könnyebb arra hivatkozni a közösségi médiában, hogy sértettnek és dühösnek érzed magad. A vita és a párbeszéd időigényes.
Tényleg nem sok jót jelent a jövőre nézve, hogy egy progresszívnek tartott, a haladást célzó technológiai vállalatnál lehetetlen megbeszélni bizonyos kérdéseket, mert az egyeseket sért.
Hogy egy ilyen cégnél nem tudott annyi tolerancia, kommunikációs készség és szaktudás összegyűlni, hogy hisztéria helyett észérvekkel tisztázzák a vitás helyzetet.
Hogy a polkorrekt leegyszerűsítések és a fekete-fehér nézőpontok miatt a nézeteltérésekből ideológiai hadszíneterek alakulnak ki, nem proaktív párbeszédek.
Hogy a Google sokat hangoztatott nyitottsága a különvéleményekre már nem vonatkozik.