Ha valakiből kisgyerekként lett Star Wars rajongó, élete nagy csalódásai között tartja számon a pillanatot, amikor rádöbbent, hogy valószínűleg soha nem lesz saját fénykardja, és nem is fog igazi X-szárnyút vezetni. Mert hát egyrészt a fizika törvényei, másrészt hol tart még attól a technikai fejlődés. Jelentem, utóbbi ott tart, hogy saját X-szárnyúnk már lehet, vezethetjük is, csak még beleülni nem tudunk.
Idén 40 éves a Csillagok háborúja, amibe egyrészt borzasztó belegondolni is, másrészt azt is jelenti, hogy pont negyven éves minden rajongó álma, miszerint, jó, jó, tudom, hogy sci-fi, de akkor is, milyen király lenne egyszer egy igazi X-szárnyú űrvadászt vezetni. Legközelebb ehhez eddig a 90-es évek sláger-videojátékában, az X-Wing-sorozatban jutottunk. Ami, szó se róla, zseniális volt, nekem is ráment egy matek szigorlatom, mire felrobbantottuk a Halálcsillagot, de hát az ember tudjon áldozatokat hozni, ha a világ sorsa forog kockán. És még akkor is csak egy monitoron át néztük és alakítottuk a messzi-messzi galaxis űrcsatáit. Aztán eltelt még húsz év, és az európai piacra éppen betörni készülő amerikai dróngyártó, a Propel azzal az ígérettel csődített össze vagy 200 újságírót, bloggert és YouTube-sztárt Brüsszelbe, hogy itt a Star Wars-álom következő evolúciós lépcsőfoka:
Ez a gyakorlatban három drónt jelent, a klasszikus X-Wing és a TIE Advanced (ezt vezette Darth Vader a negyedik rész végén a nagy csatában, amikor megsemmisült az első Halálcsillag) mellett a Jedi visszatérből ismert speeder bike szerepel a kínálatban, de utóbbit felejtsük is el gyorsan, teljesen tájidegen elem egy űrcsatában.
Oké, űrhajó formájú drón, ez azért még nem olyan nagy cucc, gondolhatjuk. Pedig egyébként az: gondoljunk csak bele, az X-Wing tervezésekor annak idején az egyetlen cél az volt, hogy jól nézzen ki, de egyébként repülésre tök alkalmatlan, rosszul kiegyensúlyozott konstrukció, kész mérnöki csoda, hogy stabilan lehet repülni vele. A hagyományos drónokhoz képest, ahol a propellereket a gép teste fölé építik, itt alul vannak, és úgy tudják lefelé fújni a levegőt, hogy nem kell alájuk lyukat építeni a drón szerkezetébe.
A nagy cucc az, hogy ezek tényleg harci drónok, egymásra lehet lövöldözni velük. Alaphelyzetben infravörössel lőnek, mint a tévé távirányítója, aminek elég nagy a szórása, szóval elég, ha nagyjából előttünk van, akire lövünk. Az igazi profik azonban a lézeres kiegészítőt használják, amivel rendesen kell célozni, és ha akad egy füstgép, frankón látszik is a sugárnyaláb. Persze nem olyan, mint a filmekben, hogy vastag szaggatott neonvonalak repkednek az űrhajóknál kicsit gyorsabban, hanem igazi, mint egy lézermutató. A drónokban érzékelők vannak elöl-hátul, amik regisztrálják a találatokat, de még azt is, hogy ki lőtt meg kit, és az egész rendszer kommunikál a pilóták okostelefonjaival, ahol egy app közvetíti a háború aktuális állását.
Az app egyébként is fontos, mert az tanít meg repülni; első menetben egy trénerprogramot kell végigcsinálnunk, mintha X-Wingeznénk a telefonon, az igazi drón kontrollerével. Aztán áttérhetünk a valódi repülésre, eleinte korlátozott módban, amikor a rendszer nem enged bizonyos magasság és sebesség fölé. Aztán, ha már magabiztos pilótának hisszük magunkat, kipróbálhatjuk a csúcsra járatott módot: a gépek végsebessége 56 km/óra, amit álló helyzetből 3 másodperc alatt érnek el, és ez élőben még annál is sokkal brutálisabb, mint ahogy hangzik.
A drónokat egyébként látványosan az ajándékszerepre optimalizálták, nem csak maguk az űrhajók aprólékosan kidolgozottak, de már a doboz is gyönyörű, és ha kinyitja az ember – vigyázz, spoiler! – elkezd zenélni (!), miközben napvilágra kerül a háttérvilágított vitrinben pózoló drón. Ez nyilván kellett a hivatalos Disney-licenc megszerzéséhez, de akkor is: nincs az a karácsony este, amin ez a pillanat ne alázná a porba gyakorlatilag bármilyen más ajándék kibontását. És közben tisztán érezni az Erő hatalmával megtámogatott parancsot, hogy kis gazdám, erről most azonnal csinálj egy unboxing videót, és tedd fel a YouTube-ra, mindenki okulására. (Amerikában már elérhetők a Star Wars-drónok, onnan a sok videó. Európába szeptembertől jön.)
Azért is tökéletes ajándék a Star Wars drón, mert jó drága: a weboldalon 240 euróért lehet előrendelni, a magyar árról egyelőre nincs információnk, de ez már a világbajnok áfánk rátelepülése előtt legalább 70 ezret sugall forintban. Arra meg már csak karácsony másnapján döbben rá a boldog megajándékozott, hogy ebből legalább kettő kéne, hogy tényleg lövöldözni lehessen egymásra. Meg egy jó nagy szoba, lehetőleg rendes belmagassággal, ahol lehet manőverezni, és ahol űrharc közben nem is verjük le a nagyi vázáját a szekrény tetejéről. Meg egy szárazjeges füstgép, hogy látni lehessen a lézert.
Na, ez nekünk mind rendelkezésre állt a brüsszeli partin, és így, tökéletes körülmények között tényleg óriási élmény a drónharc, kicsit kaotikus persze, de iszonyú intenzív. Három három elleni csatákat nyomtunk, ami egy külső szemlélőnek totálisan követhetetlen, de érdekes módon pilótaként mindjárt sokkal átláthatóbb. Azzal kapcsolatban azért vannak kétségeim, hogy 24 drónnál (ennyit bír a kommunikációs rendszer) is ugyanezt mondanám-e, de a Propel hivatásos drónpilótái megesküdtek, hogy igen, aztán tartottak is látványos kötelékrepüléses, meg űrharcos bemutatókat.
Mi persze egy fél délelőttnyi ismerkedés után persze inkább úgy vezettük a gépét, ahogy a kezdők verekednek a Mortal Kombatban: félőrült módjára nyomkodják az összes gombot, hátha összejön valami fejletépős-kibelezős kombó. És naná hogy összejön, a kontrolleren szépen előre be van programozva a gombokra pár harci manőver, bukóforduló és egyebek, amiket az alap hat irányú mozgással kombinálva olyan virtustáncot lehet járni a géppel, mintha tényleg velünk lenne az Erő.
A hisztérikus lövöldözéshez még külön hangulatot ad, hogy a fülhallgatón át kapunk hozzá zenét, a filmekből ismerős hangeffekteket, és ha véletlenül eltalálunk valakit, rögtön megdicsér Obi-Wan Kenobi (vagy ízlés szerint Palpatine császár). Ha meg minket találnak el, R2D2 pánikol, és egy töredék másodpercre a rotorok is kikapcsolnak, hadd érezzük, hogy mindjárt itt a vég. Aztán három találat után teljesen elveszítjük a kontrollt, a drón a földre pottyan, lehet megszégyenülve összeszedni a roncsot, és ha valamelyik propeller tényleg komolyabban megsérült volna, rögtön az appból rendelhetünk újat. A Propel ígérete szerint ez a garancia lejártáig ingyenes, és mivel Magyarországra tervezik az egyik európai logisztikai központot, várhatóan elég gyors is lesz.
Na de mit csináljon, aki akkora lúzer, hogy CSOK-támogatással együtt sem futja otthon egy saját drónharc-arénára? A Propel úgy tervezi, drón-játéktermek és -klubok nyitását fogja majd támogatni, ahol előre berendezett csataszobákban űrharcolhatnak a játékosok a saját drónjaikkal. Még azt is rebesgették, hogy komoly pénzdíjazású versenyekkel pörgetik fel az érdeklődést a drónháború iránt.
Nincs kétségem afelől, hogy karácsonykor, az új film marketinges úthengerével is megtámogatva végtelen mennyiséget fognak eladni a drónokból, és a témában még bőven van tartalék. Amikor a Darrel Matloff-fal, a Propel cégvezérével beszélgethettünk pár percet, megkérdezte, melyik Star Wars-os űrjárgányt látnánk még szívesen drón formában. Én persze rögtön rávágtam, hogy a Halálcsillagot, amire csak egy lesújtó pillantást kaptam - de a kollégák a magától értetődő Millenium Falcon tippre olyan széles mosolyt, cinkos kacsintást, és “hát én nem mondhatok semmit” reakciót, ami egyértelművé tette, mi lesz a következő bestseller. Pár nappal a brüsszeli sajtóesemény után be is mutatták egy londoni Star Wars-bulin. Az ortodox rajongóknak biztos lesznek vele méretaránybeli problémáik (a kánon szerint úgy háromszor kéne nagyobbnak lennie az X-Wingnél, és vagy négyszer a TIE Advanced-nál), de hát ez legyen a legnagyobb problémánk, Szomáliában meg éheznek.
Ha már beszélgethettünk a nagyfőnökkel, megkérdeztem, miért hagyták ki a fedélzeti kamera ziccerét. Elvégre a kamera a 15 dolláros kínai gagyi drónokban is szériatartozék, és milyen király lenne már utólag belső nézetből visszanézni egy űrcsatát. Mint kiderült, a Disney nem engedélyezi a dolgot: nem hiányzik nekik egy olyan hír sem, hogy valaki a Star Wars drónjával videózta le a kertben félmeztelenül napozó szomszédot. De ha már kamera, akkor inkább valami VR/AR megoldásban gondolkodnának Miki egér ügyvédeinek meggyőzése után, tette hozzá Matloff, aztán széles mosoly, cinkos kacsintás, “hát én nem mondhatok semmit”.
Ezek után már tényleg csak az életnagyságú verzió következhet.
(Munkatársunk a Propel meghívására és költségén vett részt a drónt bemutató sajtóeseményen.)