Hogy gyorsan feleljünk is az alcímben feltett kérdésre: a második magyar űrhajós, kétszeres űrturista 2011-ben adományozott hárommillió dollárt a seattle-i Repüléstörténeti Múzeumnak (Museum of Flight, MOF), ezzel állva az 1500 négyzetméteres űrkutatási kiállítócsarnok 12 millió dolláros építési költségeinek negyedét. Simonyi emellett több különleges kiállítási tárggyal is hozzájárult a 2012-ben megnyitott, végül róla elnevezett múzeumrész gyűjteményéhez, így például a magyar származású mérnök és üzletember jóvoltából lehet megtekinteni annak a Szojuz TMA-13 űrhajónak a visszatérő kabinját, amellyel 2009-ben landolt a kazah sztyeppén a Nemzetközi Űrállomás elhagyása után.

Hogy miért választotta Simonyi a MOF támogatását? Valószínűleg azért, mert a Washington állam fővárosától kissé délre lévő nonprofit magánmúzeum a világ egyik legszínvonalasabb közlekedési kiállítása, ami páratlan gyűjteménynek ad otthont. Az 1965-ben alapított, évente félmillió látogatót fogadó repüléstörténeti és űrhajózási múzeum a King County nemzetközi repülőtér déli végében található, ami a Boeing egyik bázisának számít, így tökéletes zarándokcélpont a repülés szerelmeseinek.

A múzeum a legnagyobb privát repülési és űrkutatási múzeum a világon, több mint százötven repülő szerkezetnek ad otthont a négy fő csarnokban, emellett százhúszezer kötetes könyvtára és négymilliós fotóarchívuma is van, ami szabadon kutatható. Állandó és időszaki kiállításai egész napos, de inkább többnapos elfoglaltságot tudnak jelenteni az ide látogatók számára.

A legnagyobb csarnokba lépve valósággal letaglóz a velünk szembe jövő légiforgalom: a több emelet magasságú acélszerkezetes épület szinte teljesen töltve van legendás repülőgépekkel, csak a plafonról több mint harminc gép lóg és körülbelül ugyanennyi álldogál a kiállítótérben. A világháború légi csatáinak résztvevőit bemutató épületszárnyban csaknem harminc legendás repülőgéppel ismerkedhetünk meg szinte testközelből, míg a már említett Simonyi-csarnok melletti fedett kiállítótérben 18 civil és katonai repülőgép kapott helyet.

Ilyen egy igazi értéktár

Ami a leginkább szembetűnik, hogy a múzeumban látható gépek milyen elképesztően nagy gonddal és hozzáértéssel lettek restaurálva és kiállítva, ügyelve a tökéletes megvilágításra és jól fogyasztható információkra egyaránt. Szinte kivétel nélkül olyanok, mintha most gördültek volna ki a gyárkapun, hogy bármelyik pillanatban a levegőbe emelkedhessenek. A csarnokokban vakít a króm, tombolnak a gyönyörű színek, valósággal túlcsordulnak az érzékszervek, az egyszeri repülésrajongó pedig legszívesebben alaposan megtapogatna minden elébe kerülő gépet, ha ez nem lenne szigorúan tilos.

Magyarként sajnos nem tudtam közben nem arra gondolni, hogy milyen állapotban van a budapesti közlekedési múzeum és annak repüléstörténeti, űrhajózási gyűjteménye (gyakorlatilag a bizonytalan határidejű nemlétezés állapotában). És hogy milyen jó lenne, ha hasonló színvonalon lehetne azt egyszer bemutatni akár Kőbányán, akár Gyulaházán, akárhol. Ha megnézik az alább következő nagyképes beszámolót, érteni fogják, hogy mire gondolok.

(Seattle-be a Microsoft jóvoltából jutottunk ki – a cég utaztatott ki az Imagine Cup startupversenyre.)