Miért érdemes Kínából rendelni?

A legnagyobb ütőkártya természetesen az ár, ami általában a töredéke annak, amit itthon megszokhattunk. Cserébe jó hosszú időbe telik, mire ideér a csomag: egy-másfél hónappal kell számolni átlagosan. Karácsony szempontjából persze nem feltétlenül a spórolás a cél, de ha az adott keretből kétszer annyi ajándékot tudunk venni a szeretteinknek, hát miért ne éljünk vele?

Hogy tudnak ilyen olcsók lenni?

A kínai webshopok nagy trükkje, hogy közvetlenül, vagy nagyon kevés áttételen keresztül a gyártótól vásárolunk, így nem teszi rá a maga árrését a kisker, nagyker, disztribútor, importőr, exportőr. Általában a szállítási költséget is átvállalja az eladó, de mivel Kínában a postai szolgáltatásokat erősen támogatja az állam (éppen az online kereskedelem felpörgetése miatt), ez sem olyan nagy tétel. A legtöbb online piactéren ráadásul durva konkurenciaharcban vannak a hasonló termékekben utazó eladók, és ez az árverseny is a vásárlóknak kedvez.

Megbízhatók ezek a boltok?

Alapvetően minél nagyobb és ismertebb egy webshop, annál megbízhatóbb is. Persze előfordulhatnak csalók, de maguk a piacterek fenntartói nagyon ügyelnek a presztízsükre, és ha probléma van, kártalanítják a pórul járt vásárlót, mert megér nekik ennyit a jó hírnevük. A legnagyobbak és legismertebbek az Aliexpress, a Dealextreme és a Gearbest, de rengeteg hasonló, és első ránézésre tök ugyanolyan kínai piactér fut még, például a Light in the Box, a Dino Direct, a Bang Good, a Dealsmachine, a Tomtop vagy a DH Gate. Ha vásárlásnál figyelünk arra, hogy jó értékelésekkel és sok pozitív visszajelzéssel bíró eladót és terméket választunk, nem nagyon lehet gondunk.

Mi a helyzet a hamisított termékekkel?

Kínából nem azért rendel az ember, mert márkás cuccokra vágyik. Ha iPadet, Persol napszemüveget vagy Armani pólót akar venni, azokat ne itt keresse. Ha csak úgy egy olcsó androidos tablet, egy jó napszemüveg vagy egy kényelmes póló a cél, akkor jó helyen jár.

És nem vesznek el útközben a csomagok?

A gyakran rendelők általános tapasztalata szerint a csomagoknak úgy 2-3 százaléka tűnik el valahol útközben, de a kifizetett árat ilyenkor simán visszautalja a webshop. Egyébként ha valaki online rendel, a legjobb barátai az online tracking szolgáltatások lesznek, például a 17Track, vagy akár a Magyar Posta nyomkövetője. Minden nemzetközi csomagforgalomba kerülő küldeménynek van egy azonosító kódja, és ez alapján a trakcer meg tudja mondani, hol látták legutóbb a csomagunkat. Szépen végig lehet követni, ahogy a cuccunk valami isten háta mögötti, alig pármilliós kínai kisvárosból eljut Shenzenbe, ott felteszik egy repülőre, aztán kipakolják valahol Európában, bejön Magyarországra, a központi elosztóból a lakóhelyünkhöz legközelebbi postára, és végül kézbesítik (az egyes lépések között persze olykor több hét is eltelhet). A trükk az, hogy ha a tracker már 1-2 napja a postahivatalban látja a csomagot, akkor simán menjünk be érte akkor is, ha nem találtunk “sikertelen kézbesítés” cetlit a postaládában. Ilyenkor az van, hogy a postás nem tudott bejutni a lépcsőházba a postaládához, vagy egyszerűen nem volt kedve a cetlivel vacakolni, viszont a posta két hétig megőrzi a csomagot, és a kódszámra meg a nevünkre is kiadják.

Mi a helyzet a garanciával?

Az Aliexpress egy év garanciát követel meg műszaki cikkekre a nála árusítóktól, általában máshol is ennyi a standard, de érdemes az adott piactéren utánanézni vásárlás előtt. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha mondjuk vettünk egy telefont és az elromlik, akkor felvesszük a kapcsolatot az eladóval, elmondjuk mi a gond, ő könyörög egy sort, hogy egymás között oldjuk meg a dolgot, és ne keverjük bele az Aliexpresst (amitől neki csökken a reputációja és lejjebb sorolódnak a cuccai a keresési listákon), hanem küldjük vissza neki, és majd küld cserekészüléket. Ez persze így összesen hónapokba is beletelik, ami egy sűrűn használt eszköznél nem igazán járható út. Drágább termékeket csak úgy rendeljünk Kínából, hogy ennek tudatában vagyunk.

Mit érdemes ilyen helyekről rendelni, mit árulnak egyáltalán?

Gyakorlatilag mindent árulnak, ami nem romlandó, de a legnépszerűbbnek a műszaki cikkek és ruhaneműk számítanak. A termékskála zavarbaejtően széles, és persze elsősorban nem a nemzetközi csúcsmárkákból áll. Érdemes csak úgy véletlenszerűen kattintgatni a kínálatban, mert egészen egzotikus és meghökkentő dolgokba futhat bele az ember, sok esetben fillérekért.

Oké, tegyük fel, hogy rendelek valamit, mire kell különösen odafigyelnem?

Ruhaneműnél például a méretre. Nem meglepő módon a kínai méretek kisebbek az európaiaknál, érdemes úgy számolni, hogy ha mondjuk itthon M-es ruhákat hord, az Kínában minimum XL-nek számít. A legtöbb eladó rögtön ad is egy méretátváltási táblázatot, de ha ebben sem bízik, simán küldhet egy üzenetet az eladónak, amiben leírja az alap méreteit (testmagasság, tömeg stb.), és megkérdi, melyik méretet ajánlja, nagyon készségesek szoktak lenni. A választásban egyébként sokat segít, ha a vásárlói visszajelzésekhez feltöltött fényképeket is megnézzük, nem csak a hivatalos reklámfotókat.

Műszaki cikknél mindenképpen figyeljünk oda, hogy európai konnektorhoz passzoló aljzata legyen a terméknek (általában külön menüben kell kiválasztani, hogy európait, amerikait, vagy kínait kérünk), hogy van-e angol használati útmutatója, és ha valamilyen okostelefonos app kell a használatásoz, abból létezik-e angol. Vagy bármilyen nyelvű, amit jobban értünk a kínainál. Ha nem vagyunk biztosak benne, itt is bátran kérdezzünk az eladótól, általában nagyon szeretik, ha direktben kommunikálunk velük.

Hogyan fizetek?

Mint minden más online rendelésnél, bankkártyával, vagy - ritkábban - PayPallal. Az utánvétes megoldás kínai webshopoknál nem játszik.

Nem gáz odaadni a kínaiaknak a kártyaszámomat?

Nem nagyobb gáz, mint mondjuk az Amazonnak vagy az Ebaynek (már feltételezve, hogy a fentebb említett, megbízható helyektől nem kalandozunk messzire). Ha úgy általában nincs bizalma az online vásárlásban, érdemes a ma már szinte minden bankszámla mellé járó virtuális kártyát használni, amin csak annyi pénzt tart az ember, amennyi az aktuális vásárláshoz kell.

Na és mi a helyzet az áfával, vámmal és hasonlókkal?

Ha az adott piactér vagy eladó európai raktárral dolgozik (ilyen például a Gearbest), semmi ilyesmivel nem kell törődnünk, minden benne van az árban. Ha az EU-n kívülről érkezik a csomag, elvileg 22 eurós érték alatt nem kell semmit fizetnünk pluszban, 22 és 150 között áfát, 150 fölött áfát és vámot. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy aránylag véletlenszerűen, a nagyobb méretű, és a feliratai szerint drágábbnak tűnő csomagokat fogják meg a vámon. Telefont, tabletet, számítógépet az átlagnál jóval gyakrabban. Ilyenkor néha egészen szürreális tortúrába lehet belefutni a bürokrácia purgatóriumában, számítsunk rá, hogy ez benne van a pakliban. A legtöbb amit tehetünk, hogy aránylag olcsóbb cuccokat rendelünk (ez ugye a garancia szempontjából is csökkenti a kockázatainkat).

Egyébként papíron törvényi kötelességünk jelenteni a NAV-nál, ha vámköteles dolgot rendeltünk, de az mégis átcsúszott a vámon - mondjuk kíváncsi lennék, hogy akadt-e valaha ember, aki ezt megtette, kb. olyan lehet, mint bemenni a rendőrségre, hogy bocsánat, de reggel nagyon siettem és 62-vel mentem a 60-as táblánál, szégyellem magam, tessék közlekedési bírságot kiszabni rám.

Ha ez ilyen jó biznisz, miért nem így szerzik be a boltok is az áruikat?

Sokan így szerzik be. A kínai piacterek között van, ami direkt viszonteladói mennyiségekre specializálta magát, de amelyik nem, ott is szeretik az ilyen mennyiségű rendelést (a “wholesale” menüpontot vagy keresőkifejezést kell bevetni). Bár erről nincsenek hivatalos adatok, de a pletykák szerint jó pár termékkategóriában ez a kisebb hazai boltok fő beszerzési forrása, például olcsó bizsu ékszereknél, gyerekjátékoknál, egyes ruhaneműknél.

Egy időben nagy biznisz volt a kézműves cuccok legnagyobb online piacterén, az Etsy-n saját készítésű ékszerként és ruhaként eladni az Aliexpressről ipari mennyiségben vásárolt cuccokat, de ma már inkább a dropshipping a trendi. Ez azt jelenti, hogy az ember indít egy online boltot, de egyáltalán nem tart raktárkészletet, hanem ha bejön egy megrendelése, azt ő is megrendeli valamelyik kínai piactérről, és a vásárlójának a címére szállíttatja ki. Beszámolók szerint, ha ügyesen találjuk meg a piaci résünket, és nem sajnáljuk a pénzt reklámra, stabil 20%-os profitot hoz az üzlet, amit gyakorlatilag egy szál laptoppal, különösebb befektetés nélkül el lehet futtatni.