2017. október 21., szombat 20:16
Szeptember elsején ünnepelte a magyarországi szénhidrogén-bányászat indulásának 80. évfordulóját a Mol Nyrt. Magyarország első, olajat termelő kútjánál, a Zala megyei Bázakerettyéhez közeli Budafapusztán. “Budafa-2-es kút 80 évvel ezelőtti termelésbe állításával az ország felkerült a kőolajtermelés világtérképére” - idézte az MTI Szakál Tamás, a Mol Magyarország kutatás-termelés igazgatójának ünnepi szavait.
Bár a Mol az ősz első napján, a hagyományos bányásznapon már ünnepi hangot ütött meg, a magyar olajtermelés kezdete egy későbbi dátumhoz kötődik: a Budafa 2-es fúrás 1937. november 21-én kezdett termelni. Természetesen korábban is voltak már sikeres próbafúrások hazánk területén, de a budafapusztai kút volt az első jelentős találat, ami ipari mennyiségű olajat adott.
A magyar olajipari vállalat jelenleg a belföldi lakossági gázfelhasználás egyötödét, illetve az olajfelhasználás egytizedét termeli ki Magyarországon (a társaság naponta több mint 40 ezer hordónyi szénhidrogént termel ki). Bár a geológiai lehetőségek korlátozottak, a Mol szerint még évtizedekig lesz Magyarországnak saját termelésű olaja és földgáza, ezért nem hagynak fel az új kőolaj- és földgázlelőhelyek keresésével: még idén Bucsa, majd a jövő év elején Bázakerettye és Mezőtúr, később pedig Jászárokszállás, Okány nyugati és Zala szintén nyugati területein indulnak a próbafúrások. (A hat koncessziós terület közel 4200 négyzetkilométer, így a Mol jogosultságában álló kutatási területek mérete megközelíti a 7500 négyzetkilométert.)
Az alábbi, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum archívumából származó képekkel kicsit visszatekinthetünk a hazai olaj- és gáztermelés kezdeteire, technológiai, műszaki, mérnöki kihívásaira.
Dr. Pávai Vajna Ferenc a karcagi fúrásnál 1927 januárjában. Papp Simonnal a hazai kőolaj- és földgázkutatás úttörői voltak. Pávai-Vajna Ferencnek köszönhetjük több jelentős gyógy- és hévizünk feltárását. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A Karcag-II. sz fúrás dolgozói a fúróberendezés előterében, 1930-ban. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
Iszapvizsgálat az Inke-1 fúrásnál 1936-ban. Az 1930-as évek elején egy, kezdetben angol–amerikai tőkeérdekeltségű vállalat, a European Gas and Electric Company (azaz: Európai Gáz és Villamossági Társaság, rövidített nevén: Eurogasco) Ausztria után Magyarországon, a Dunántúl területén is koncessziót kapott a szénhidrogén-kutatásra. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
Az inkei fúrásnál. Az Eurogasco 1933 és1935 között végzett geofizikai vizsgálatai különösen három területet érintettek: a Kisalföldet, Lenti–Budafapuszta környékét, valamint Nagyatád térségét. Az Eötvös–Rybár-féle automatikus műszerekkel végzett gravitációs mérések alapján Lenti és Budafapuszta közti területen, pontosabban Budafapusztánál (ma Bázakerettye), illetve Lendvaújfalu és Kútfej között mutattak ki szénhidrogén lelőhelyeket. Az első három, korszerű módszerekkel és eszközökkel végzett fúrás (Mihályi, Görgeteg, Inke) azonban még nem hozta meg a kívánt eredményt. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A Budafapuszta-1 számú fúrásnál kiömlő olajos földgáz 1937-ben. A Papp Simon által kijelölt fúróponton 1936 második felében fúrt kútnál 1937. február 9-én indult meg a termelés. Eleinte 15 mm-es fúvókán át napi 418 000 köbméter földgázt és heti 2,5 vagon kőolajat termeltek ki. A bíztató eredményekre alapozva elindították a Budafapuszta-2 kutatófúrást is. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A Budafapuszta-2 (B-2) számú kútból kifolyó kőolaj mellett áll Paul Ruedemann és William Conway 1937. november 21-én. Hivatalosan ezzel kezdődött a kőolajtermelés Magyarországon. A B-2 kút a MOL Nyrt. működési területén van. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A Budafapuszta-2 fúrás, háttérben a BT-2 tankállomás. A több évnyi kutatás sikerrel zárult: Budafapuszta-2-nél jelentős mennyiségű földgázt és kőolajat találtak (naponta 10 300 m3 földgáz és 65 m3 kőolaj hoztak a felszínre). A következő nyolc fúrásból hét szintén sikeres lett. A magyar állam 1938-ban módosította szerződését az EUROGASCO-val, és budapesti székhellyel létrejött a Magyar Amerikai Olajipari Rt (MAORT), melyben a részvények 90%-a a Standard Oil Co. of New Jersey kezében volt. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A bükkszéki 1. sz. fúrás tornya, 1937. A bükkszéki olajkutatások sikerrel zárultak: 1937. február 21-én 263 méter mélységben kőolajat találtak, aminek kitermelését néhány hónap múlva megkezdték. Ez az előfordulás azonban kicsinek bizonyult, 10 év alatt letermelték az innen nyerhető mintegy 11 600 tonna olajat. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A Bükkszék-27-es kúton kiömlő gyógyvíz 1938-ban. Az olajkutak fúrásakor talált Salvus vízre települt a ma is híres gyógyfürdő. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A zalai 8 colos kőolajvezeték építése. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A zalai 8 colos kőolajvezeték építése: csőhegesztés. A magyar gyártmányú acélcsőből készült „zalai 8 colos” vezeték az 1941-es átadását követő években 5 európai rekordot mondhatott magáénak. A leghosszabb szénhidrogén-vezeték volt (250 kilométer), saját szellemi forrásból katódvédelemmel látták el, Európában elsőként oldották meg a kőolaj és földgáz szakaszos célba juttatását az ún. „dugós szállítással”, teljes hosszában biztosított volt a belső tisztítás (görényezés), és légkábeles hírközléssel is rendelkezett. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A zalai 8 colos kőolajvezeték építése: csőhegesztés a Kis-Balatonban. Az egyedülálló „dugós szállítási” technológiának köszönhetően 1949. május 1-jén Bázakerettye és Budapest között egy 8 colos vezetéken megindulhatott a kőolaj- és földgázszállítás. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
Cementező aggregátorok, Nagylengyel. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
NL-15-ös kút a gellénházi faluvégen. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
Lovászi, 1948. Bejelentik a MAORT állami tulajdonba vételét. 1948 augusztusában a MAORT több vezetőjét szabotázs vádjával letartóztatták. Szeptemberben a vállalatot állami kezelésbe vették, a következő év decemberében pedig államosították. Az 1948-as, koholt vádakon alapuló MAORT-per káros hatásaitól az ipar hosszú időn át szenvedett. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
Bevetésen a kúttüzek oltásához kifejlesztett magyar találmány egy korai verziója, a teherautóra szerelt vadászgéphajtómú (Algyő, 1975). (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A Zsana É-2 égő gázkút oltásához használt szovjet MIG vadászrepülőgép hajtóműve. 1979. január 24-én hajnali három órakor kitört a Zsana É-2-es jelű kút. A kiáramló földgáz meggyulladt, és a hatalmas gázfáklya huszonhárom napig tombolt. Az égő kutat végül turbóreaktív oltóberendezés bevetésével – ami egy T-34-es harckocsira szerelt MIG-21-es repülőgép sugárhajtóműve volt – sikerült eloltani. A Szevasztopolból érkezett szovjet szakértő, Alexej Kutyepov úgy nyilatkozott, hogy az általa eloltott húsz kitörés közül ez volt a legmakacsabb. A jelentős költségek keletkezése mellett személyi sérülés nem történt. (Fotó:
Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)