Újra megvillant a messze földön híres magyar női egyenjogúság, és éles fényével elvakította a hanyatló nyugat alkonyában vaksin pislogó elnyomókat!
Egy magyar Facebook-felhasználó szúrta ki, hogy bár a magyar nyelv nem ismeri a hím- és nőnemű (esetleg nő- és hímnemű!) névmásokat, ha az ilyen megkülönböztetést használó nyelvekre fordíttat le egy-egy kifejezést, a Google Fordító önkényesen egyik vagy másik nemmel ruházza fel ezeket – mégpedig a társadalmi sztereotípiákat gyönyörűen tükröző kiosztásban.
A Facebook-bejegyzés a német nyelvet hozza példaként. Eszerint a Google-nél a főnök mindig férfi, ahogy az orvos is, az ápoló meg nő; okos és gazdag is csak a férfi lehet, buta vagy szegény pedig megint csak a nő. Otthon maradni, gyerekre vigyázni, mosogatni, főzni is csak az asszony alkalmas a Google és Harrach Péter közös univerzumában, ellenben enni inkább a férfi szokott.
Felmerülhet, hogy inkább a sorrend játszik szerepet, de nem: ugyanez volt az eredmény, amikor megkavartam a sorrendet vagy ugyanazt a kifejezést írtam többször egymás alá. Apró érdekesség, hogy az "ő újságíró" kifejezés viszont női fordítást kapott, ami meg engem diszkriminál, na de én még mindig jobban jártam, hiszen cserébe lehetek orvos vagy jóllakott.
A dolog persze nem németspecifikus, tessék, angolul is reprodukáltam:
Egyáltalán nem új problémáról van persze szó, és a jelenség oka nem a Google sok gonosz férfi főnöke, hanem az a közhely, hogy mesterséges intelligencia ide, gépi tanulás oda, egy algoritmus is csak annyira lesz jó, amennyire jók az adatok, amelyekkel megetetik és tanítgatják. Ha az adott nemsemleges szót korábban gyakrabban fordították más nyelveken hímneműre a kontextusa miatt, akkor az ezekből a példákból merítő fordítóalgoritmus is ezt a gyakorlatot fogja követni, pusztán statisztikai alapon. Persze nemcsak a Google, hanem például a Bing is hasonlót produkál.
A társadalmi előítéleteket és elfogultságokat tehát gyakran a gépi automatizmusok is továbbörökítik, vagyis az algoritmusok objektivitásába vetett hit csalfa, vak remény, ahogy Vörösmarty Mihály is írta.
Egy olvasónk hívta fel a figyelmet arra, hogy olyan esetek is elő-előfordulnak, amikor viszont mintha még túl is kompenzálna a Fordító, és még a Rétvári Bence-i értelemben vett egészséges családmodellre is ráeresztik a liberalizátort:
Egy másik olvasónk megfejtette, mi történt a fenti ellenpéldánál: az "elvette feleségül" fordítása csak azért használ női személyes névmást, mert az "elvesz" igéhez a Fordító mindig a nőt társítja. Nyilván már ki is találták, hogy az "ad" igéhez milyen névmás kerül.