Magyarország egyik ikonikus márkája, az Ikarus buszgyár (teljes nevén Ikarus Karosszéria és Járműgyár Nemzeti Vállalat), a 19/1949-es számú minisztertanácsi határozattal 1949. január 28-án jött létre az Uhri Testvérek autókarosszéria-gyár, a Repülőgépgyár Rt és az Ikarus Gép- és Fémáru Rt államosított vállalatokból. Működésének tárgya: gépkocsikarosszériák, járművek, vas- és fémszerkezetek, járműalkatrészek és tartozékok előállítása és javítása.

Az Ikarus az államszocializmus egyik sikertörténetének számított. Az idén 50 éves 200-as sorozat a világ legnagyobb darabszámban gyártott autóbusza, több, mint 200 000 darab készült e típusból Mátyásföldön és Székesfehérváron, de a világ számos pontján is összeszerelték ezt a rendkívül időtálló szerkezetet – a net tele van fotókkal ma is futó példányokról. A rendszerváltás után az NDK és a Szovjetúnió szétesésével az Ikarus helyzete is megnehezült, hanyatlása pedig jól ismert, szomorú, vagy inkább dühítő történet. (Mindenesetre a mostani hírek, amelyek szerint az Ikarus 1000 buszt exportál Iránba felvetik a kérdést, hogy pontosan mit, hiszen utoljára 2003-ban készült Ikarus busz.)

Ekkora gyártási mennyiség mellett természetes, hogy számos egyedi jármű is készült (erre a kuvaiti exportra szánt luxusbuszra nemrég csodálkoztunk rá). Az Ikarus fejlesztőgárdája is előrukkolt egyedi ötletekkel, de Magyarországon és a határokon túl is készültek érdekes, fura, előremutató, de leginkább célszerű szerkezetek. A Totalcar néhány éve közölt ezekből egy remek válogatást, de másutt is lehet olvasni ezekről az alkotásokról. Az alábbi, a rendszerváltás előtti időszakra fókuszáló válogatás a Közlekedési Múzeum és a Fortepan segítségével készült, és jónéhány idáig nem látott fotót tartalmaz.