Évek óta hallgatjuk, hogy a virtuális valóság hogyan fogja meghódítani a valódi valóságot, meg a szórakoztatóipart; már a két évvel ezelőtti CES-nek is ez volt a legnagyobb attrakciója és egyben ígérete. Azóta nagyot fordult a világ, és most úgy néz ki, a megboldogult 3D tévékhez hasonló, orbitális bukás lehet az egész technológiából, annak ellenére, hogy a Microsofttól a Facebookon át a Samsungig óriáscégek öltek bele milliárdos összegeket és állították mögé a divatcsináló marketinges hadseregeiket.
Csak egy jellemző adat: 2016-ban a legnagyobb, technológiai piacokkal foglalkozó elemzőcég, az IDC 162 milliárdos forgalmat jósolt a VR-nek 2020-ra. Ma ugyanennek a szakértői csoportnak a friss előrejelzése 20 milliárd – 2021-re.
Persze 20 milliárd dollár azért nem aprópénz, így hát kíváncsian vártuk, most vagy soha alapon mit nyújt az idei CES a virtuális valóság területén.
A Microsoft-féle Hololens sehol. A messiásként várt Magic Leapnek nyoma se. A Google Glass régóta pletykált új verziójának se. Az Oculus és a Facebook tavaly beharangozott nagy összefonódása a virtuális közösségi térrel sehol. A Samsung standján, ami nagyjából akkora, mint a Kisalföld, egy darab Gear VR se.
Virtuális valóságra építő kütyüket leginkább kisebb, feltörekvő startupoknál lehet látni, de azokban sincs sok köszönet. Játszottam egy starwarsos VR-játékkal, nagyjából két percig volt érdekes fénykarddal aprítani a rám törő droidokat.
De még mindig jobban jártam, mint az a harcművész figura, aki a kezére-lábára szerelt szenzorokkal egész álló nap VR-karatézott a szomszéd standnál.
A francia TouchVR viszont határozottan jópofa: ők mutatóujjra csíptethető kis kütyükkel egészítik ki a VR-t, ami az ujjbegyünkre gyakorolt nyomással jelzi, ha a virtuális térben sikerrel megnyomtunk egy gombot, vagy megfogtunk egy tárgyat.
De összességében a VR-felhozatal elég hervasztó, nem nagyon lehetett olyan ötletet látni, ami miatt az ember beruházna akár csak egy olcsóbb VR-alaphardverre. Az általános ötlettelenségre a legjobb illusztrációt a VR-es masszázsfotel hozta: mintha a hátmasszírozás élményén egy millimétert is emelne, hogy közben buja dzsungelt, vagy a Guardians of the Galaxy módjára tiritarka világűrt látjuk magunk körül.
Az AR, vagyis beágyazott valóság már egy fokkal egészségesebb képet mutat, bár itt néha pont a nagy sikerek, a Pokémon Go, és a csetprogramok 3D-s maszkjai miatt nehéz az egyszeri fejlesztő élete. “Beágyazott valóság? Az a pokémonos bohóckodás?” - idézte a WayRay nevű startup vezetője az általános reakciót a reménybeli befektetőktől. Ők egyébként egy olyan megoldást építenek, ami az autó szélvédőjét használja kijelzőnek, és azon rajzol bele dolgokat az üvegen túl látott világba. Például az útra rajzolt nyilakkal, minitérképpel, vagy az úticélt mutató hologram-felkiáltójellel. Igen, nagyjából úgy, mint a GTA-játékokban, csak persze a rendőrségi riasztás szintjét mutató csillagok nélkül.
Ilyen autós AR-t egyébként sokat láttunk, ez most az okosautós trendbe nagyon jól beleillik, és valós igény is látszik rá. Az Nvidiánál például a sofőr látási körülményeinek javítására, a potenciális veszélyforrások grafikus kiemelésére használták, de a GPS-es navigációt a sofőr látómezejébe emelő trükk tűnik az igazi slágernek. De az AR-üveg egyébként is népszerű ötlet, láttunk ablaküveges és fürdőszobatükrös koncepciókat is.
Szintén az Nvidiánál hangzott el az a mondat, hogy a mesterséges intelligencia a virtuális valóságban tanul autót vezetni, ami elég jól leírja, mi zajlik mostanában a techvilágban, ennél tökéletesebb csak akkor lehetett volna, ha valahogy a bitcoint is belekeverik.
A VR legnagyobb baja, hogy a mai napig nem tudta senki kitalálni, mi az az élmény, ami miatt az emberek beruháznának rá, enélkül pedig mindenki csak a potenciális lehetőséget látja benne. Azért viszont csak nagyon kevesen hajlandók pénzt adni. Ilyen kiugrás lehet a VR-es sportközvetítés, mondta az IDC egyik elemzője, és az Intelnél abba is bele tudtunk nézni, milyen lehet ez a gyakorlatban. A téli olimpiát az NBC Amerikában VR-ben is közvetíteni fogja online streamben.
Ez sajnos nem jelenti azt, hogy mondjuk a síugró szemszögéből nézhetünk szét a levegőben suhanva, csak azt, hogy 360 fokos kamerákkal rakják körbe a sporteseményeket, így a VR-szemüvegünkön át úgy érezhetjük, mintha mindenhol a legdrágább és legexkluzívabb helyről néznénk az eseményeket. Mondjuk a jégkorongot közvetlenül a pálya széléről, vagy a műlesiklást rögtön a hegyoldalról, a sípálya oldalából. Ami azért határozottan jól hangzik, remélhetőleg nem igyekeznek majd nagyon kizárni belőle a világ maradék részét sem.
Érdekes módon többen említették az idén megjelenő Ready Player One című filmet, amitől majd egyszer csak divatba jön a VR - annak ellenére, hogy az nagyjából annyira fest vonzó képet a virtuális valóságról, mint mondjuk a Mátrix. Az igazi VR-filmek viszont, amennyire nagy reménységnek tűntek egy-két éve, annyira eltűntek mostanra a CES kínálatából. Egy műfajt kivéve:
A VR potenciális megmentőjét végül a Naughty America standjánál találtuk meg. Ez a cég pornóban, és mostanában azon belül is VR-pornóban utazik, amit az első VR-szemüvegek megjelenésekor mi is kipróbáltunk, de nem voltunk elájulva tőle. A cég illetékesei szerint a kezdeti idők bukdácsolása után mára kinőtték a gyerekbetegségeket, megtanultak igazi VR-élményt forgatni, kisebbek, és kényelmesebben használhatóak lettek a kamerák. Bár a felhasználóik számát nem árulták el, azt mondták, a fizetős júzerek közel harmada VR-pornót fogyaszt. Ami valahol logikus is, hiszen ebből jóval nehézkesebb ingyenes verziót találni, mint hagyományosból.
A mostani demó a két évvel ezelőtti kalandjainkhoz hasonlóan egy olcsó Samsung Gear VR-on futott, de meg kell hagyni, sokat fejlődött a technika azóta: a VHS-érát idéző gagyi felbontásnak, és a természetellenes kameranézetnek már nyoma sem volt. Nyilván sokat ront a fülledt erotikus hangulaton, és a teljes beleélésen, ha az ember tudja, hogy valójában egy háromszor négy méteres szobában van, ahol két PR-os és egy hoszteszlány szórakozik rajta remekül, és egy kollégája sunyiban még videózza is – de ettől eltekintve egészen korrekt volt a dolog. Egészen addig, míg el nem követtem azt a hibát, hogy megkérdeztem, milyen típusú filmet kérnek legtöbbször a felhasználók, és hadd nézzek bele abba is.
Mint kiderült, a kívánságlista éllovasa a női perspektívából felvett akció, és ebbe sikerült gyanútlanul belecsöppennem. Mire realizáltam, hogy egy virtuális női testből nézek kifelé, megjelent egy M. Richárdra zavarbaejtő módon hasonlító, szénné gyúrt, kopasz, agyontetovált, nagyon nagydarab, és látványosan kanos fickó, fölém hajolt, az egyik kezével a tarkóm mögé nyúlt, és...
Nem, nem akarok beszélni róla.