Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy az Egyesült Államokból Európába tartó utasszállítók a menetrend szerinti menetidőnél jelentősen gyorsabban teszik meg az utat. Ennek oka egy légköri jelenség, de nem biztos, hogy megéri a nagy sietség – írja a Wired.
A Norwegian légitársaságnak például az elmúlt hetekben több gépe is átlépte az 1200 kilométer per órás sebességet, holott a sztenderd utazósebessége jó 300 kilométer per órával kevesebb. Az egyik Norwegian-gép, egy Boeing 787-9 Dreamliner új rekordot állított fel a hangsebesség alatti transzatlanti utazásra:
mindössze 5 óra 13 perc alatt tette meg a New York-London távot.
Ezzel egyébként a British Airways gépének 2015-ös rekordját döntötte meg, méghozzá 3 perccel. (Az azóta a forgalomból kivont, szuperszonikus Concorde természetesen még mindig abszolút rekorder a maga 2 óra 53 percével.)
A rekord és a mostanában tapasztalható több hasonlóan gyors út mögött nem valamilyen technológiai fejlesztés áll, hanem egy légköri jelenség: a futóáramlatok. Ezek a légkör magasabb tartományait uraló légmozgások, és ahogy az erről szóló korábbi Ma is tanultam valamit-cikkünkben írtuk, nagyjából így születnek:
Így létrejön egy olyan rendszer, amelyben az Egyenlítő környékén nyugatra fúj a szél a felső légkörben, a szubtrópusi övezetektől a sarkokig pedig keletre, méghozzá annál erősebben, minél közelebb vagyunk a sarkokhoz. A repülőgépek utazási magasságában ez praktikusan 160-300 kilométer per órás hátszelet jelent keletre, és ugyanekkora ellenszelet nyugatra. Kivéve az Egyenlítő környékét, ahol mindez pont fordítva működik, csak éppen arrafelé nem jár annyi kelet-nyugati irányú repülőjárat.
(A Boeing egyébként a Concorde-dal szemben azért nem lépte át a hangsebességet, mert bár a felszínhez képest gyorsabban haladt, mint a hangsebesség, a levegőhöz képest, amelyben haladt, nem, hiszen a légáramlat is ment vele, pontosabban vitte magával.)
A Norwegian új rekordját is ezek a futóáramlatok tették lehetővé, ahogy a korábbi rekordot is 2015-ben. A légi társaságok régóta kihasználják ezt a jelenséget, hogy gyorsítsák az utat, illetve csökkentsék az üzemanyag-fogyasztást. (Hiszen ha visz az áramlat, lehet spórolni az üzemanyaggal.) Az ilyen rekorddöntögetően extrém spórolás viszont a pr-értékétől eltekintve némileg kontraproduktív. Egyrészt azért, mert a futóáramlatok magasságában gyakoribb a turbulencia, ami veszélyt jelent, ezért érdemes elkerülni. Másrészt gazdaságilag se kifizetődő, ha túlságosan korán ér oda a gép a célállomásra, hiszen elég szorosak a menetrendek, így könnyen előfordulhat, hogy a gép le se tud rögtön szállni, mert nincs szabad pálya.
Nyitókép: Poppe Cornelius/AFP