Egy magyar szülő úgy döntött, nem várja meg, amíg a gyereke nem neki való helyre keveredik a neten, inkább épít neki egy biztonságos sarkot. Ez lett a most indult Mygnoo, egy kifejezetten gyerekeknek készült közösségi oldal, ahol a szülő is fent van, és szinte mindent lát, amit a gyereke művel. Közben a Facebook is próbálkozik hasonlóval, és az amerikai céget emiatt ért kritikákkal a magyar projektnek is szembe kell néznie. Kipróbáltuk az oldalt, és az alapítóval is beszélgettünk a célokról és buktatókról.
Nagyon sok 9-10 éves is fent van már Facebookon, ami viszont nem túl biztonságos a számukra. Úgy voltam vele, hogy akkor csináljunk egy olyan oldalt, ami viszont az
– mondja Szerdahelyi Gabriella, a frissen indított és kifejezetten gyerekeknek szánt magyar közösségi oldal, a Mygnoo ötletgazdája és üzemeltetője.
Manapság, amikor minden azzal van tele, hogy a közösségi média olyan, mint a drog, a gyerekekre ártalmas lehet a sok kütyüzés, és még maga a Facebook is elismeri, hogy rossz hatással lehet a felhasználóira, nem nagyon kell magyarázni, miért aggódik sok szülő, amikor a gyereke az internet iránt kezd el érdeklődni. (Még akkor se, ha az azért erős túlzás, hogy a Facebook önmaga egy nagy depresszióautomata volna.)
A gyerek közösségi oldal ötlete először tavaly júniusban merült fel – mesélte az Indexnek Szerdahelyi. Azt látta, hogy a nyolc éves lánya és a barátai igényelték volna, hogy a nyári szünetben is tudjanak kommunikálni, akárcsak a felnőttek, de a Facebookra és hasonló helyekre a szülők még nem merték fölengedni őket. Ezért döntött úgy, hogy létrehoz nekik egy olyan helyet, ahol kapcsolatot tudnak egymással tartani, de kontrollált és biztonságos környezetben. (Bár talán nem is annyira a Facebooknak nyújt alternatívát az oldal, hanem például a fiatalok körében népszerűbb Snapchatnek vagy itthon – a közel sem reprezentantív közvélemény-kutatásom szerint – a Vibernek.)
A 6-16 éves korosztálynak – bár a dizájnból ítélve inkább a kicsiknek – készült Mygnoo igazi garázsprojekt: Szerdahelyi az ötletgazda és az adminisztrátor, és az oldal figuráit is ő maga rajzolta; magát a rendszert a férje és az informatikus szomszéd rakta össze; bizonyos fejlesztéseket pedig egy külső céggel végeztettek el, például hogy lehessen ugyanazzal az emailcímmel többször is regisztrálni.
Az oldal lényege ugyanis éppen az, hogy a gyerekek csak írásos szülői engedéllyel regisztrálhatnak, és a rendszer már ekkor össze is köti a profiljukat a szülőével, aki bizonyos mértékig felügyelheti, hogy a gyereke kivel és mit művel a neten.
Február elején el is indították a szolgáltatás családon belüli tesztüzemét, majd egy kis finomhangolás után nyilvánosan is elérhetővé tették. Szerdahelyi első körben a kislánya zsámbéki iskolájában mutatta be az oldalt, de bárki regisztrálhat, aki a saját gyerekével szeretné kipróbálni. A rendszer üzemeltetéséhez bérelnek egy egy szervert, és bíznak benne, hogy ez bírni fogja azt is, ha egyszerre sokan szabadulnak rá, illetve ha nagy lesz az érdeklődés, tervezik a bővítést is. Azt persze Szerdahelyi is elismeri, hogy van még mit finomítani az oldalon.
A Mygnoo tehát írásos szülői hozzájáruló nyilatkozatot kér a regisztrációkor. (Enélkül is lehet regelni, de ha 30 napon belül nem jön meg a nyilatkozat, törlik a profilt.) A folyamat elején ki lehet választani, hogy – a Mygnoo szóhasználatával – Gnomy (gyerek felhasználó) vagy Angel (szülő) akar éppen csatlakozni. Ha gyerek, akkor már csak a születési dátumát és a nemét, illetve a kapcsolattartó szülő nevét és emailcímét kéri a rendszer. Erre a címre jön még egy hitelesítő email. Végül az oldal adminisztrátora hagyja jóvá a regisztrációt. A szülőnek is ugyanezzel az emailcímmel, de külön körben regisztrálnia.
Valódi nevet nem lehet megadni, csak egy kitalált felhasználónevet, ami szintén a gyerekek identitását hivatott védeni. (Ez véletlenül pont egybeesik azzal a trenddel is, hogy a felnőtt közösségi oldalakra is visszatérhetnek a korábban a trollkodás visszaszorítása miatt száműzött álnevek, miután egy német bíróság kimondta, hogy a Facebook illegálisan kötelezi valósnév-használatra az embereket.) Az álnevesített gyerekek előre megbeszélt nevek alapján tudják megtalálni egymást, illetve küldhetnek emailes meghívót is.
Az oldal elsősorban arra épül, hogy a szülőkkel közösen, együtt dolgozzunk. Ha a szülő létrehozza a saját profilját, onnantól kezdve csak a saját gyerekét és annak idővonalát fogja látni; neki joga van ahhoz, hogy töröljön olyan adatot, amit esetleg a gyerek kirak magáról, pedig nem kéne, például személyes adatokat
– mondja Szerdahelyi Gabriella, hozzátéve, hogy ők maguk is figyelik és moderálhatják az oldalt, ha a gyerekek védelme érdekében szükségét ennek érzik. (Ez egyébként a felhasználási feltételekben is szerepel.)
Ki is próbáltam hát az oldalt másodmagammal – amit itt szó szerint kell érteni, mert regisztráltam 15 éves gyerekként és az apjaként is, hogy lássam, hogyan működik a gyakorlatban a szülői felügyelet.
A dupla regisztráció simán ment, és elég gyorsan, mindössze pár perc alatt aktiválták is a fiókjaimat. Bejelentkezés után egy Facebook-hírfolyam nagyon lecsupaszított, kicsit fapados és elég narancssárga hasonmása fogad. Az oldal hozza nagyjából ugyanazokat az alapfunkciókat is: lehet bejegyzéseket, képeket, videókat posztolni, csetelni, csoportokat és eseményeket létrehozni – csak mindezt az oldal saját kis univerzumába zárva. Még néhány olyan alapjáték is elérhető, mint a puzzle, a szúdoku, a Tetris vagy a Flappy Bird.
A szülő pedig a maga falán szintén posztolhat, de fontosabb, hogy látja, ha a gyereke tesz közzé valamit, és értesítést kap arról is, ha a gyerekének új ismerőse lesz vagy új üzenetet kap. (Fontos viszont, hogy a két gyerek közti privát levelezésbe nem lát bele.) Be is tudja lájkolni a gyereke bejegyzését, sőt hozzá is tud szólni. De nem csak passzív figyelő lehet: szerkesztheti és ki is törölheti a gyereke posztjait, bár ezzel nyilván csak nagyon indokolt esetben érdemes élni, különben a gyereket sikerül pillanatok alatt leszoktatni az oldal használatáról, és visszaterelni a zugsnapchatezéshez.
Csoportokat is lehet indítani, ezeket a szülő is látja. Indítható viszont titkos csoport is, annak pedig a szülő a létezéséről se tud – gondoltam eredetileg, amikor kellően rosszban sántikáló gyerekként létrehoztam a “Szülőmentes csoport” nevű titkos tömörülést, és elégedetten nyugtáztam, hogy a szülő a maga idővonalán ebből mit sem lát. Másnap viszont azt vettem észre, hogy a csoport neve “LÁTSZÓLAG szülőmentes csoport”-ra módosult, és már a szülő falán is ott vannak a csoporton belüli hozzászólások. Létre is hoztam egy új csoportot, és ez már hiába volt titkos, rögtön látszódott a szülőnél is. Vagyis az oldal adminisztrátora nyúlt bele a dologba, ami három dolgot jelent:
Érdekes kérdés az is, hogy az adminisztrátor mit tesz, hogyan lép majd fel, ha valóban be kell avatkozni, például amikor egy zárt csoportban azt látja, zaklatnak a többiek egy gyereket. Az ilyen helyzetek kezelése szülőként vagy tanárként se egyszerű, így felmerül, hogy erre készen állnak-e az oldal gazdái.
Összességében minden funkció használhatónak tűnt már most is, és elég gyorsnak bizonyult az oldal többféle böngészőben és mobilon is. Ugyanakkor sok kisebb-nagyobb hiba van még, ami persze érthető egy ilyen szabadidős projekt elején. Néhány példa:
De ezeknél az apróságoknál fontosabb az a hiba, ami az oldal lényegét érinti:
a gyerek teljesen le tudja tiltani a saját szülőjét.
A szülőnél is van ugyanis (angol) unfriend és (magyar) letiltás gomb, és az előbbi annak rendje és módja szerint ki is pucolja a szülőt az ismerősök közül. A rendszer engedte használni, és a szülő utána nem is látta a gyereke tevékenységét, még az addigi bejegyzései is eltűntek a szülői hírfolyamból. A törlésről értesítést se kapott, maximum azt láthatta, hogy nem lát semmit. Nyugalom, végül sikerült helyreállítanom a szülő-gyerek barátságot! (A cikk megírása után az oldal fejlesztői jelezték, hogy már dolgoznak a fenti problémákon.)
Az oldal készítői egyébként nagyon ügyeltek az adatvédelemre, Szerdahelyi Gabriella elmondása szerint internetes adatkezelésre szakosodott ügyvéd írta a felhasználási feltételeket és az adatvédelmi tájékoztatót is, utóbbi pedig már úgy készült, hogy megfeleljen a májusban itthon is élesedő új európai adatvédelmi rendeletnek, a GDPR-nak is. A projekthez tartozó honlapon pedig egy gyerekeknek szóló internetbiztonsági gyorstalpaló is található.
Első ránézésre úgy tűnik, technikailag is figyeltek az adatvédelemre, legalábbis az oldal titkosított kapcsolaton keresztül érhető el, és A osztályzatot kapott azon a népszerű SSL-teszten, amelyen például a BKK rövid életű online jegyértékesítési rendszerének F-et sikerült elérnie.
Az, hogy a Mygnoo valós igényre tapintott rá, már csak abból is látszik, hogy még maga a főmumus Facebook is próbálkozik hasonlóval, hogy megvédje a gyerekeket saját magától. Tavaly decemberben indították el a Messenger Kids nevű csetalkalmazást, kifejezetten 13 év alattiaknak. Kérdeztem is Szerdahelyi Gabriellát, mit szól a méretes konkurenciához, és mint kiderült, tőlem tudta meg, hogy egyáltalán létezik:
Azonnal kivert a víz, hogy jézusom, a Facebook megcsinálta, amit mi, lehúzhatjuk a rolót, az elmúlt háromnegyedet év munkájának annyi. De aztán megnéztük, és azt láttuk, hogy ez nem tudja mindazt, amit a mi oldalunk.
A Messenger Kids ugyanis annyiban hasonló, hogy szintén a szülő profiljához rendeli hozzá a gyereket, aki csak azzal léphet kapcsolatba, akit a szülő jóváhagy; lényeges különbség viszont, hogy csak (szöveges és videó)csetelni lehet vele, nincs idővonal és hasonló funkciók. Ráadásul a Messenger Kids csak mobilon használható, és Magyarországon egyelőre nem is érhető el. Plusz a Mygnoo készítői az oktatást is bele akarják majd építeni az oldalba.
Az oldal csiszolgatása mellett a legfontosabb jövőbeli terv, hogy valamilyen formában edukációs célra is felhasználható legyen. Ezzel kapcsolatban két irányról beszélt Szerdahelyi. Egyrészt tanárok segítségével szeretnék kidolgozni, hogyan lehetne játékos formában beépíteni a tudatos internethasználati oktatást az oldalba. Másrészt az egész oldalt egyfajta gamifikációs (játékokból ismert mechanizmusok segítségével motiváló) rendszer köré szeretnék majd felépíteni.
Beépítünk majd fejleszthető avatárokat, és heti, havi kihívásokat szeretnék indítani, hogy ha hozol a héten haza egy pirospontot vagy ötöst, akkor kapsz az avatárhoz ingyenesen mondjuk egy baseballsapkát vagy egy szemüveget.
A Facebook már most sok kritikát kapott a gyerek Messengerért. Ezek egy része arról szól, hogy az új app valódi célja már gyerekkorban a saját platformjára szoktatni minél több potenciális felhasználót. Erre a cég válasza, hogy a Messenger Kids használatához a gyerekeknek nincs is szükségük se telefonszámra, se Facebook-profilra (csak a szüleiknek), és az egész teljesen elkülönítve működik a Facebooktól. Hirdetések és appon belüli vásárlások sincsenek.
A másik fő kritika szerint már maga az irány is rossz:
A Messenger Kids lesz valószínűleg az első olyan közösségimédia-platform, amelyet széles körben használni fog az általános iskolás korosztály. Egyre több kutatás bizonyítja azonban, hogy a digitális eszközök és a közösségi média túlzott használata káros a gyerekekre és a tinédzserekre, aminek fényében nagyon valószínű, hogy ez az új alkalmazás ártani fog a gyerekek egészséges fejlődésének”
– írta januári nyílt levelében több mint száz amerikai szakértő és gyermekjóléti szervezet.
Ez utóbbi aggály a Mygnoo-val kapcsolatban is felmerül, pláne, hogy a Messenger Kidsnél még teljes körűbb közösségi élményt nyújtó oldalról is van szó, amely a kifejezetten gyerekeket veszélyeztető tényezőket kiszűri ugyan, de a közösségi médiának gyakran felrótt általános negatívumokat nem.
“Azzal tisztában vagyok, hogy megoszlanak a vélemények, hogy szüksége van-e ilyenre a gyerekeknek, mert nem tudják még használni, meg nem való nekik, meg egész nap a gép előtt ülnek. Fontos, hogy nem ez az oldal célja, nyilván az én lányom se ül ott egész nap. De ezt nekünk szülőknek kell koordinálni, hogy a gyerekeink mennyit ülnek a gép előtt. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerekkel, akkor ő közösségi oldal nélkül is le fogja magát kötni a számítógéppel” – mondja Szerdahelyi.
Azért találtuk ki ezt az egészet, mert látjuk, hogy igény van rá a gyerekeknek, hiszen látják, hogy mi felnőttek is facebookozunk, emailezünk, egy csomó mindent az interneten használunk. És így is, úgy is fent vannak közösségi oldalakon, vagy a szülő tudtával, vagy a tudta nélkül. Ha már fönt vannak, akkor viszont már legyenek inkább olyan helyen, ami biztonságos a számukra.
A másik fő kérdés, hogy maguk a gyerekek akarnak-e majd használni egy olyan oldalt, ahol a szülők minden mozdulatukat látják. “Én a saját lányomból indultam ki, de nyilván lesz olyan gyerek, akit ez zavarni fog, ő nyilván nem fog hozzánk jönni” – válaszolja erre a felvetésre Szerdahelyi. “Egyelőre úgy látjuk, hogy van rá igény. Akikkel beszéltem, mindenki azt mondta, hogy nagyon jó, mert nincs még ilyen a gyerekeknek, és maradt a Facebook, ahol a szülő nem tudja megvédeni őket, mert nincs rálátása.”
A fentieknél sokkal prózaibb kérdés, hogy ha valóban mutatkozik szélesebb körben is igény az oldalra, fogják-e bírni az ezzel járó munkát az alapítók. Szerdahelyi Gabriella optimista ezen a téren. Mint mondta, azzal számolnak, hogy középtávon bevételük is lesz az oldalból, amelyből tudják majd fedezni a további fejlesztéseket, és ha szükséges, később az alkalmazottakat is fel tudnak venni.
Na és miből lesz bevétel? Egyrészt pályázati támogatásokra számítanak, másrészt az oldalon lesznek reklámok is. Szerdahelyi viszont hangsúlyozta, hogy kizárólag kézzel válogatott, egyesével jóváhagyott hirdetések fognak megjelenni, amelyek a gyerekeknek szólnak és biztonságosak is nekik. Semmiféle személyre szabás és személyesadat-felhasználás nem lesz. Más kérdés, hogy a szülők mennyire lesznek vevők arra, hogy a gyerekeiknek mondjuk megvásárolható játékokat ajánlgat az oldal. Persze így legalább nem árusítja ki a Facebook a gyerekeik adatait.