Mobilnetes sebességben rendre a világ legjobbjai közé kerül Magyarország a nemzetközi felmérésekben, de a vezetékes hozzáféréseknél elérhetetlennek tűnik a globális élmezőny. Nem is lesz ebben nagy változás, amíg hazánk leglassabb hozzáférésén ma is csak 0,25 megabit per másodpercen lehet szörfölgetni a neten. Ilyen hozzáférésből több is van, jellemzően ott, ahol csak ADSL-t lehet bekötni, és az előfizető a falu vagy város szélén, eldugottabb vagy nehezebben megközelíthető területén lakik. És ez nem is olyan ritka, mint gondolnánk.
Több mint kétszáz olvasói emailt kaptam arról, hogy milyen a helyzet az ország azon régióiban, ahol a Telekom-féle 2 Gbps sebességű csúcskategóriás nethozzáférés egy százaléka sem érhető el.
Ezekből a mailekből szemezgetve látszik, hogy akadnak bajok.
Összességében azért rossz vidéki netezőnek lenni, mert szart kapsz, és még jól le is húznak érte.
Ha a családból valaki fontosat akar megnézni az interneten, mindenki lekapcsolja a saját eszközén a wifit. Xbox játék letöltése még 5 nap alatt se sikerült.
Kb. 10 éve ezzel a sebeséggel internetezünk, ami alapvető böngészésre, videókra és kisebb letöltésekre elég.
Nem fogok mindegyik emailből idézni, pedig remek sztorikat kaptam, az összeset elolvastam az utolsó betűig. Többen panaszkodtak például arra, hogy még most is legfeljebb 5-8 megabit per másodperces csomagra tudnak előfizetni, egyszerűen nincs jobb ajánlat. Pontosan fogalmaztak a panaszkodók, ez a sebesség ADSL technológián több mint tíz éve elérhető.
Néhol azonban ennek a nyolcadával-tizedével kell beérni.
Pár online alkalmazásnál – rendszerek távfelügyelete, online játékok – a hálózat gyors válaszideje lenne fontos, és erre is akadnak kirívóan rossz példák, több száz vagy esetenként több ezer milliszekundumos pingekkel, ami ugyanúgy használhatatlanná teszi netet, mint a kevés megabit.
Ha nem lenne elég baj az, hogy egy Windows-frissítés napok alatt töltődik le, hogy semmi értelme jobb tévét, számítógépet, mobilt vagy játékkonzolt venni, hogy a Skype-videotelefon vagy a Netflix csak zajos pixelháború a monitoron, hogy a bármilyen digitális távmunka kínszenvedés, adjuk hozzá még azt, hogy ezekért a végtelenül lassú szolgáltatásokért olyan díjat kérnek el, amennyiért a szerencsésebbek több mint száz megabitet kapnak.
Azt már nem az olvasói levelekből, hanem a nyilvános hatósági adatokból tudjuk, hogy temérdek háztartásban elkeserítő a nethelyzet. Utánajártunk, hogy hol tart a SZIP-projekt, a magyar internetes hozzáférések államilag támogatott frissítése.
Bekötötték már a SZIP-et?
Olcsóbb lett a net?
Ugyanolyan drága, de legalább jobb?
Ossza meg velem a tapasztalatait a tothbalazs@mail.index.hu címen!
Ha csak a politikusokra figyelünk, úgy vélhetjük, hogy hangosan dübörög a 2015-ben elindított Szupergyors Internet Program (SZIP). Ez alapján mindenki azt gondolhatja, hogy hatalmas szökellésekkel gyorsulnak Magyarország vezetékes hozzáférései. A nemzetközi és a hazai adatok azonban egészen mást mutatnak az elmúlt évekről.
Egy globális szolgáltató, az Akamai mérései alapján hazánk 2015 első negyedévében még a világranglista 33. helyén állt, átlagosan 9,4 Mbps sebességgel. Ebből lett 2017 első negyedévére 26. hely és 14,8 Mbps átlag. Az Akamai nem az előfizetések elméleti maximumát nézi, hanem a felhasználók által megtapasztalt valós sebességet.
| forrás: Akamai | Globális helyezés (2015 Q1) |
Átlagos sebesség (2015 Q1) |
Éves változás (2015) |
Globális helyezés (2017 Q1) |
Átlagos sebesség (2017 Q1) |
Éves változás (2017) |
| Csehország | 11. | 13,6 Mbps | 22% | 14. | 16,9 Mbps | -4,7% |
| Magyarország | 33. | 9,4 Mbps | 26% | 26. | 14,8 Mbps | 7,7% |
| Lengyelország | 27. | 9,8 Mbps | 32% | 41. | 12,6 Mbps | -1,1% |
| Szlovákia | 32. | 9,4 Mbps | 29% | 35. | 13,0 Mbps | -5,5% |
A nyilvánosan elérhető adatsorokban arra figyeltünk fel, hogy 2015 elején még 26 százalék volt a növekedés az egy évvel korábbi állapothoz képest, ám ez igencsak lelassult 2017 elejére, amikor már csak 7,7 százalékot javított hazánk.
a 7,2 megabites globális átlagnál kétszer jobb volt a 14,8 megabites magyar érték 2017 elején.
Hazai adatokkal is alátámasztható a fejlődés lassulása. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) havonta kiadott vezetékes gyorsjelentéseiből kiderül, hogy miután a kormány bejelentette a SZIP-et, aminek az a célja, hogy mindenhol elérhető legyen legalább 30 Mbps sebességű hozzáférés, hirtelen a felére lassult a legalább 30 Mbps sebességű hozzáférések terjedése.
Az általunk megkérdezett szolgáltatók – a legnagyobb hazai távközlési cégek – mind azt mondták:
a legtöbb SZIP-es fejlesztést idén adják át.
Csak ebben bízhatunk előfizetőként, de a kormánynak is össze kell kulcsolnia a két kezét, hogy valóban így legyen. Elvégre azt ígérték, hogy 2018 végére nagyjából teljes lesz a 30 megabites lefedettség.
Ha az NMHH által közzétett gyorsjelentések növekedési átlagát vesszük alapul, a kormány terve biztosan nem jön össze, hiszen 2016-ban és 2017-ben is átlagosan havi 0,3-0,3 százalékkal bővült a 30+ megabites hozzáférési pontok száma, és most az összes – több mint 2,5 millió – vezetékes hozzáférés közel 66 százaléka tudja ezt a sebességet. (Az NMHH adataiból készített grafikon egyetlen, látványosan kiugró értéke egy korrekció a UPC-nél, rosszul számolták össze a kritériumnak megfelelő hozzáféréseket.)
A 2016 és 2017 novembere között elért növekedés 8-9-szeresét kellene egyetlen év alatt megvalósítani!
A SZIP-projekt azért csak idén hoz látványosabb előrelépést, mert 2016 második felétől 2017 feléig folyamatosan kötötték a szerződéseket, és a távközlési vállalatok csak azután, a legtöbb esetben ősz környékén léptek a megvalósítás szakaszába. Ezután új kihívásokkal kellett szembenézniük. Az egymás gáncsolásában igencsak leleményes honfitársaink akcióba lendültek, hogy jogi kiskapukat kihasználva megfúrják vagy legalább hátráltassák a fejlesztéseket.
Külön rákérdeztünk a UPC-nél, hogy mi a helyzet a Monor környéki területen, ez ugyanis a kábeltévés társaság legjobban elhanyagolt szolgáltatási területe. Mint elmondták, a fejlesztések itt 2016-ban elkezdődtek, és eleinte saját erőből kötöttek be üvegszálas hozzáférést a háztartások egy részében. Hátralévő feladat 16 ezer, állami támogatásban részesített háztartás bekötése, ezzel a munkával várhatóan 2019 nyarán végeznek.
A lakossági végpontok modernizálásával egy időben a monori körzet üvegszálas gerinchálózatát is bővítik, a 2015-ben még csak kétszer 10 gigabites hálózatot kétszer 40 gigabitesre cserélik.
Utánajártunk, hogy mi lassítja le ennyire a hálózatok modernizálást, és két fő okot találtunk. Az egyik egy globális probléma: a SZIP-es fejlesztések zöme jövőbiztos üvegszállal történik, és ennek alapvetően örülhetünk, hiszen így a későbbiekben akár gigabites sebesség is elérhető. Igen ám, de világszerte hiánycikk az üvegszál.
Az üveg alapanyagául szolgáló homok is hiánycikk, és hiába van belőle a Szaharában rengeteg, abból nem lehet optikai eszközöket gyártani. Az ipari felhasználásra alkalmas (nem sivatagi finomszemcsés) homok világpiaca azonban több mint 250 millió tonnás, ehhez képest egy iparági jelentés szerint üvegszálból csupán 11 ezer tonnára volt igény 2015-ben, ami elenyésző mennyiségnek mondható az építőipar igényeihez képest.
Ezen a piacon Kína a legnagyobb tényező, és a már legyártott kábelek többségét nemcsak náluk készítik, de ott is használják fel. 2015-ben az üvegszálak 56 százaléka ment Kínába, 12,7 százaléka az USA-ba, 8,2 százaléka pedig Japánba, a maradékon osztozkodott mindenki más. Mivel az egész EU-ban célkitűzés a hálózatok gyorsítása, és az említett országokon kívül akad néhány, ahol fejlesztések zajlanak, a helyzet korántsem ideális.
Érdeklik a technikai részletek? Megírtuk, hogy kinél milyen üvegszálas fejlesztések vannak a SZIP-programban.
A következő, fejlesztéseket gátló probléma már teljesen magyar ügy, és nyugodtan kimondhatjuk: ciki, hogy még ma is erről kell beszélni. Olvasóink is észrevették ennek a nyomait, például amikor láthatók az utcai oszlopon vagy a lakóház alagsorában a bekötött kábelek, még sincs hetek vagy akár hónapok óta semmilyen új szolgáltatás. Ennek a hátterében van némi rosszindulatú trollkodás, ügyeskedés és időnként végtelen butaság.
Az NMHH részletesen leírta nekünk a hálózatfejlesztés folyamatát, a távközlési cégek közül pedig a Telekom és a UPC is azt hangoztatta, hogy ebben azért még ma is vannak buktatók, hiába történt meg a jogszabályi akadálymentesítés, és hozzátették:
Az engedélyeztetés a projektek legidőigényesebb része
Az önkormányzatok, társasházi közös képviselők egy része megértette, hogy szükséges a hálózatok modernizálása, sőt, vannak akik kifejezetten örülnek a település fejlesztésének, ám ahogy az egyik szolgáltató fogalmazott, „néhányan még ma is előrántják a térkövezés-kártyát”. Magyarán a távközlési cég nyakába akarják varrni a közterület szépítésének extra költségeit, és nem fogják fel, hogy a modern és gyors internetes hozzáférés önmagában is a lakosság érdekeit szolgálná, az életminőségüket javítaná.
A Lakóknak és polgármestereknek is mérlegelni kell, melyik a nagyobb kín: a pár héten vagy hónapon át feltúrt utca vagy a két-három-tíz éven át változatlan netsebesség.
A törvényi akadálymentesítés részleteit az Invitel ismertette velünk: az építésügyi eljárás legfeljebb 60 nap lehet, a tulajdonosi hozzájárulásokat 30 vagy 45 nap alatt kell megadni – erre korábban nem volt semmilyen határidő. A közterületeket egyszerűbben tudják igénybe venni, és ezért nem kell díjat fizetni, csak helyreállítani az eredeti állapotot. A járási kormányhivatalok pedig kijelölt kapcsolattartókkal segítik a SZIP-es ügyintézést.
Persze a szolgáltatók sem szentek, és egyesek ott rúgnak bele a másikba, ahol érik. Akkor fordul elő ilyesmi, amikor a fejlesztést végző társaságnak egy másik vállalat meglévő alépítményébe vagy tartószerkezetére – villanyoszlopra vagy földbe fektetett csőbe – kell behúzni a kábeleit. Ez lehet az áramszolgáltató vagy a korábbi helyi távközlési szolgáltató, amely maga ugyan nem fejleszt, de mások fejlesztéseinek keresztbe tesz.
Olvasói panaszok alapján külön kérdéseket küldtünk az NMHH-nak azzal kapcsolatban, hogy mit tehetnek a társasházban vagy lakóparkban élők, ha az ingatlanon kizárólagos szerződése van egy szolgáltatónak, és az a monopóliumát kihasználva elképesztő áron kínál lassú szolgáltatást. A meglévő szolgáltatónak nincs joga megakadályozni más szolgáltató betelepülését, ám hogy ez megvalósuljon, azért a lakóknak is kitartóan kell küzdeni.
Erről a témáról részletes cikket írtunk, amit ide kattintva ér el.
Előfordul, hogy az új belépő megtervezi a nyomvonalat, beszerzi a tulajdonos hozzájárulását, a végén azonban, amikor már minden kábel a helyén van, mégis megakad a folyamat. Ilyenkor ugyanis újabb aláírás kell a tulajdonostól, ami azt igazolja, hogy minden megfelelően lett kivitelezve. Enélkül a hírközlési hatóság sem ad jogerős használatbavételi engedélyt.
Azt mondták nekünk távközlési szakértők, hogy ennél a lépésnél lehet további heteket vagy hónapokat csúszni. Néha egészen szubjektív, senki által nem ellenőrzött indokokkal tagadják meg a tulajdonosok a végső hozzájárulást. Például azt mondják, hogy egy új tartóelem miatt nem lehet biztonságosan odaállítani a létrát (hogy hogyan lehet odaállítani, azt már senki sem vizsgálja). Vagy el se mennek egy bejárásra, amikor ellenőrizni kéne a kivitelezést, hogy jóváhagyhassák.
Azt látni a fórumbejegyzésekben, olvasói hozzászólásokban, hogy sokan a nagy távközlési cégek külföldi tulajdonosaiban látják az ellenséget. A SZIP azonban állami pénzből fut, és ebben a programban a többhetes vagy több hónapos csúszásokban a magyar polgármesterek és közös képviselők, a felújítás ellen szavazó lakótársak, az egymást fúró hazai hálózatépítők és kivitelezők mind nyakig benne vannak. Hogy jól haladjanak a dolgok, és hazánk a világ élvonalába kerüljön a vezetékes netelérések sebességében, ahhoz az építkezésnél is legalább akkora összefogásra lenne szükség, mint amikor a netadó ellen kellett tüntetni.
Bekötötték már a SZIP-et? Olcsóbb lett a net? Ugyanolyan drága, de legalább jobb? Ossza meg velünk a tapasztalatait a tothbalazs@mail.index.hu címen!