A KRESZ-kompatibilis indexen, reflektorokon és a dudán kívül még sokféle kommunikációs eszközt használunk az utakon: kedvesen biccentünk, intünk és beintünk a gyalogosoknak vagy a kerékpárosoknak, hogy értsék, mit akarunk tenni.

A jövő autóiban azonban nem lesznek sofőrök, és ha az autók önállóan döntenek, hiába lesz minden végtagunk szabad, mert fogalmunk sem lesz arról, hogy milyen jelzéseket kéne leadni. Ezért találta ki az Uber, hogy meg kell teremteni a humán kommunikációs eszközök digitális változatát.

Egy benyújtott és még nem elfogadott szabadalmi kérelem alapján az Uber mindenféle villogó jellel pótolná a sofőr jelenlétét. Egészen lenyűgöző ötleteik is vannak, az oldalsó tükrökön (vagyis nyilván azok helyén, mégis, ki a fene fog belenézni azokba a tükrökbe?) villódzó nyilak jelennének meg, egy projektor vetítene gyalogosátkelőt az autó elé, és egy virtuális sofőr képe is felbukkanna a szélvédőn.

Az Uber természetesen nem akar ebből mindent megvalósítani, inkább egyfajta ötletgyűjteménynek tekinti a szabadalmat. Bár az is járható út lenne, hogy az önjáró autók adjanak ki utasításokat a gyalogosoknak, hogy mikor mehetnek át előttük, valószínűleg jobb lenne csak az autó állapotát közölni, például azt, hogy le fog lassítani, és ez alapján már mindenki más eldöntheti, hogy miként reagál.

Bármilyen megoldásokat véglegesítenek majd az autókban, nyilván a közlekedési hatóságok aktív közreműködésével és engedélyével, alighanem az a legfontosabb, hogy ezek a kommunikációs csatornák természetesek legyenek, és mindenki pillanatok alatt megértse az autót irányító mesterséges intelligencia szándékait.