Van egy biznisz a világon, amibe bárki beszállhat, és nagyobbat kaszálhat, mint egy Mészáros Lőrincbe oltott Pablo Escobarral keresztezett Bill Gates. Pontosabban volt, de úgy néz ki, már elmúlt. Természetesen a bitcoinról van szó, aminek a sikerén felbuzdulva tavaly beindult az új kriptoőrület, az ICO. Amiről pedig mostanában kezd kiderülni, hogy a történelem legarcátlanabb csalói akaszkodnak rá, és tesznek zsebre megdöbbentő összegeket.
2014 óta közel 25 milliárd dollárnyi befektetést hoztak össze az ICO-k (ennek nagyját az elmúlt fél évben). Egy felmérés szerint az ICO-k 80 százaléka szimpla átverés, ahol a csalók lelépnek a behülyített befektetők pénzével. Ennek ellenére a biznisz őrülten növekszik, menő startupok, óriáscégek és egész országok szállnak be. Mindez természetesen több kérdést is felvet:
Az ICO egy rövidítés, azt jelenti, Initial Coin Offering, és nem véletlenül hasonlít annyira az Initial Public Offering (IPO) tőzsdei szakkifejezésre, mert valami nagyon hasonlót jelent, csak kriptovalutával. Az IPO az, amikor egy cég belép a tőzsdére, részvények formájában eladja saját maga egy részét, így lesz egy csomó pénze, egy csomó új tulajdonosa, meg egy részvényárfolyama, amit majd igyekeznie kell jó magasan tartani, hogy örüljenek a befektetői. ICO-nál nem részvényeket bocsátunk ki, hanem egy új kriptopénzt (jellemzően az ethereum egy új variációját), és nem tulajdonjogot adunk érte, hanem bármit, amit akarunk. Például a befektetést kereső startupunk leendő szolgáltatását. Vagy akár a nagy büdös semmit, csak annak az ígéretét, hogy a kriptovalutánk lemásolja a bitcoin karrierjét, és pár év alatt százezer százalékos árfolyam-emelkedést mutat be.
Az ICO előnyei és hátrányai pontosan ugyanazok: tőzsdei szabályozásoktól és állami ellenőrzéstől mentes, egyszerű, gyors, rugalmas; extrém gyorsan lehet vele nagyon sok pénzt behúzni egy jó ötletre. És ha az tényleg jó volt, a befektetők is nagyot kaszálnak. Maga az ethereum is az egyik legelső ICO-ból született, és csak 2017-ben bő 150-szeresére nőtt az árfolyama. Ilyesmit a hagyományos tőzsdén azért nem nagyon szokás csinálni. Az ICO-biznisz, bár 2014-óta létezik, igazán csak 2017 második felében robbant be. De akkor nagyon:
És akkor most néhány kapcsolódó hír az elmúlt pár hónapból:
A sort a nagyjából végtelenségig lehet folytatni kisebb, pár tízmillió dolláros lenyúlásokkal. Csak 2018 első két hónapjában közel 1,4 milliárd dollár tűnt el kriptopénzcsalásokban.
Ez napi átlagban és forintban 6 milliárdot jelent.
Ráadásul a kriptopénzek anonimitása miatt az így elúszott befektetésekre általában keresztet vethet az ember, még akkor is, ha esetleg a csalókat fülön is csípik a hatóságok. A legbizarrabb az egészben, hogy nem úgy néz ki, mintha bárki is megijedne ettől, vagy elővigyázatosabb lenne. ICO-val igyekszik pénzt szerezni magának az államcsőd szélén egyensúlyozó Venezuela, amiből milliárdokat remél, pedig az elemzők kb. annyira ajánlják, mint az Ebola-vírust, és az amerikai kormány konkrétan be is tiltotta az állampolgárai számára a befektetést. Ennek ellenére 735 millió dollár csak becsordogált belőle. De ICO-ban látja a menekülőutat a Putyin által erősen szorongatott orosz csetalkalmazás, a Telegram (1,7 milliárdot húztak be privát befektetőkből, és a nyílt kibocsátás még el sem indult), a szebb napokat látott fotóipari óriás, a Kodak, vagy a világ negyedik legnagyobb bankja, a japán Mistubishi Financial is.
Az ICO-világ őskáoszát a legszebben a német Savedroid esete illusztrálja, ami egy médiahekk keretében eljátszotta, hogy lelép a befektetői 50 millió dollárjával (a céges weboldalt lelőtték és egy South Park képet tettek ki rá, az alapító a tengerpartról posztolt egy fotót Twitterre egy sörrel, és azzal, hogy “köszi srácok, kiszálltam”), csak hogy aztán előállhassanak azzal, hogy hahaha, csak vicc volt, és ezzel jól megfuttassák a nevüket a médiában.
Vonjuk le a következtetést: megőrült a világ.
A látszólag teljesen értelmetlen jelenség mögött egy pszichológiai trükk húzódik meg, amit a tőzsdei szlengben úgy hívnak, FOMO, azaz fear of missing out: a félelem attól, hogy kimaradunk valamiből, irracionális dolgokra sarkall. Esetünkben ez a valami az évszázad biznisze, vagy hát legalábbis annak a lehetősége. Ezért szoktak emberek például Facebook/Google/Amazon/akármi-gyilkosnak kikiáltott, egyébként láthatóan harmatos startupokba fektetni, mondván, az előző nagy lehetőségről lemaradtam, erről nem fogok.
A környezet pedig tökéletes ennek a szorongásnak a kialakulásához, elég ránézni a bitcoin árfolyamának 2017-es alakulására, és sóhajtozni egy sort, hogy ha januárban betettem volna mondjuk százezer forintot, mennyim lett volna abból karácsonyra (kábé kétmillió). Ebből a sóhajtozásból pedig egyenesen következik az elhatározás, hogy oké, a bitcoin felfutásából kimaradtam, de most az ICO az új őrület, abból nem fogok. Ráadásul némi biztonságérzetet ad a befektetés alá, hogy az ICO-k általában a Kickstarter/Indiegogo stílusú közösségi pénzgyűjtő kampányok szabályai szerint működnek, és ha nem jön össze az előre meghatározott célösszeg, mindenkinek visszajár a pénze.
Amikor már az HBO zseniális Szilícium-völgy sorozatában is kriptopénzt-kibocsátásba bonyolódik a főszereplők cége, tényleg könnyű azt gondolni, hogy itt az utolsó utáni pillanat, amikor ebbe a bizniszbe még érdemes beszállni. Az ICO-aranyláz pedig egészen elképesztő méreteket ölt, főleg a kevésbé szabályozott, kaotikus piacokon. Kínában, ahol elvileg az egész ICO-zás tiltott, éppen most hozott létre egy befektetési bank egy egymilliárd dolláros tőkealapot kizárólag kriptovalutás startupok támogatására, egy okostelefonos appfejlesztésből meggazdagodott fickó meg bejelentette, hogy vett 10 ezer bitcoint (piaci értéke most kb. 24 milliárd forint). És mellékesen bemutatták a világ első blockchain-technológiás okosfogkeféjét, amivel fogmosás közben bányászhatunk kriptopénzt. Nem vicc. Mindez pedig hajlamos felülírni az elővigyázatosságot.
És persze benne van az is a pakliban, hogy nyilván nem minden ICO csalás, és nem minden kriptobiznisz üres lufi. Maga a blockchain technológia tényleg zseniális és újszerű, és ott van benne a potenciál, hogy mindent felforgasson - csak éppen még azt nem találta meg senki, hogy pontosan mire is lehetne a legjobban használni. Dunátlehetrekeszteniaz “X iparág, amit a blockchain forradalmasítani fog” típusú találgatásokkal, amikben aztán tényleg van minden, egészségügy, oktatás, pénzügy, államszervezet, toronyóra lánccal, csak konkrétum nem sok. Kicsit olyan a helyzet, mint amikor 1990-ben a CERN-ben Tim Berners-Lee kitalálta az internet mai formáját és megírta hozzá az első böngészőt; mindenki érezte, hogy itt valami nagyon fontos dolog született, csak még azt nem látta senki, hogy egészen pontosan mire lesz jó. Azt meg pláne nem, hogy kevesebb mint 30 év múlva a világ legnagyobb cégeinek kábé fele erre fog épülni.
És igen, simán megvan a lehetősége annak, hogy a 80%-nyi kamu mellett valahol ott tülekedik a mostani ICO-csúcsforgalomban az a startup is, ami a következő 30 évben valami hasonló égszakadás-földindulást fog csinálni.
A kínálat pedig igazodik a kereslethez, vagyis elképesztő mennyiségű ICO versenyez a befektetők pénzéért, illetve a figyelméért (itt egy ICO-figyelő oldal az aktuálisan futó kampányokkal, csak győzze lefelé görgetni az ember a listát). Érdemes megfigyelni, hogy ma már a technikai részletek mellett - sőt, néha helyett! - milyen hagyományos reklámipari fogásokkal igyekeznek befektetőt fogni az ICO-biznisz ügyeskedői. Nagy divat például celebeket beszervezni az adott kriptopénz reklámozására, az se baj, ha nem kimondottan hiteles a hitech evangelista szerepében, vagy mondjuk csak szótagolva tudja kimondani, hogy “decentralizált digitális ökoszisztéma”. Steven Seagal, Jamie Foxx, Paris Hilton, a bokszoló Floyd Mayweather, a hip-hop producer DJ Khaled, a rapper The Game, szép névsor, és azt is jól mutatja, hogy már nem csak a szakmai befektetőkre zajlik a vadászat.
A hatalmas bukások és lenyúlások mellett pedig legalább ennyi sikersztori kering a korai befektetők, vagy blockchain-startupok mesébe illő meggazdagodásáról.
Nem ismerek egyetlen olyan ethereum-fejlesztőt sem, aki ne lenne milliomos
- hangzott el a hamar legendássá vált mondat Luis Cuende szájából egy tavalyi konferencián. Ő egyébként egy 22 éves fickó, blockchain technológiával hitelesített dokumentumokban utazik és az Aragon nevű kriptopénz alapítója, aminek az ICO-ja tavaly nyáron másfél perc alatt hozott be 25 millió eurót. Az Aragon teljes piaci értéke ma 130 millió dollár körül jár, és ezzel nincs benn a top100 legnagyobb kriptovaluta listáján. Ebben a világban ezt jelenti a közepes siker, nem véletlen, hogy a kriptobizniszben a Lamborghini a belépő szintű státusszimbólum.
Az ICO-csalások burjánzása miatt elkerülhetetlennek látszik, hogy az egész terület valamiféle szabályozás alá kerüljön - még akkor is, ha az egész kriptobiznisz alapelve, hogy nincs szabályozás és nincs felsőbb hatalom. Az nyilván teljesen kivitelezhetetlen, hogy valami nemzetközi standard épüljön ki erre, szóval az egyes országok hozzáállásán múlik, hogy mennyire sikerül rendet verni a mostani káoszba. Ez egy állati érdekes, sokszereplős társasjáték, ahol egyrészt mindenki igyekszik elkerülni a túlszabályozást (hiszen akkor elmenekülnek tőlük a potenciálisan világmegváltó ICO-k is), de az alulszabályozottságot is (mert akkor odasereglik az összes csaló) - és ezt még megbonyolítja egy csomó politikai és gazdasági tényező.
Mindenesetre most úgy néz ki, hogy Kína például úgy ahogy van, betiltotta az ICO-kat, Dél-Korea szintén, de úgy néz ki, ezt hamarosan feloldhatják. Hongkong - valószínűleg legalább részben a kínai tiltás miatt - valósággal a keblére öleli a kriptobizniszt, Amerikában a tőzsdefelügyelet nagyon kapálózik, hogy erősebb szabályozás kéne, az EU meg szokás szerint lassan ébred, és egyelőre nincs közös állásfoglalás az ügyben, mindenesetre a németek és a franciák is elég szigorúan fogják az ICO-kat, valószínűleg a közös szabályozás is ilyen irányú lesz. És mindehhez igazodva néhány ország, például Svájc vagy Szingapúr már most az aránylag laza szabályozással csábítja magához a piac szereplőit.
Jut eszembe, érdekelne valakit nagyobb tétel IndexCoin esetleg...?
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)