Nagyjából egy évtizede mindenki azt próbálta elhitetni velünk, hogy jönnek az apró, ultrahordozható projektorok, és ez lesz a képi megjelenítés jövője. A várt forradalom azóta is folyamatosan elmarad, az otthonunktól távol ma is inkább a laptopok kijelzőjét nézzük, nem falra vetett pixeleket. A kihűlt koncepciót most a Sony próbálja életre kelteni az MP-CD1 zsebvetítővel. Ezt hasonlítjuk össze a hordozhatóság másik végletén lévő Epson EB-1795F projektorral.
Ha egyetlen pillanat alatt kéne dönteni, hogy milyen projektort használnánk, akkor a Sony MP-CD1 azonnal győzne,
minden benne van, amit egy projektorban látni szeretnénk.
Szép a formája, alig nagyobb egy tenyérnél, nagyon könnyű, és működik aksiról is. Valljuk be, van némi bája annak, ha egy tárgyaláson az ember a zakójából rántja elő a projektorát. Ennek pont az ellenkezőjét tudjuk elmondani az Epsonról. Kézzel-lábbal tiltakoznánk ellene, annyira steril irodai gép, vastag kábelekkel és kőkorszaki csatlakozókkal.
A telefon méretű kivetítő képe 854x480 pixel felbontású, ami nagyjából a dvd minőségének felel meg, csak egy kicsit szélesebb, 16:9 képarányú (hivatalosan FWVGA néven ismert). Ezt akár 120 colos képátlóval is a falra vethetnénk, de ekkora méretben a minőség már kevésbé pöpec. Érdemes 60-70 colos méretnél maradni, ami másfél-két méretes faltávolsággal érhető el, ebben az esetben még elég jó a fényereje.
Kinézetre dögös, a vetített látvány kevésbé
Maximális méretnél a pixelek túl nagyok, és csak teljesen elsötétített szobában élvezhető a látvány. Túl nagy kontrasztarányt se várjunk tőle, ezt a projektort nem mozizásra találták ki, hanem üzletembereknek szerettek volna készíteni egy segédeszközt, hogy változatos helyeken tudjanak prezentációt tartani.
Az MP-CD1 automatikusan megpróbálja korrigálni a kép torzulásait, ha nem pont merőlegesen vetítünk a falra, és ez többé-kevésbé össze is jön. Fókuszálni azonban kézzel kell, a kütyü bal oldalán megtalálható csúszka segítségével. Érdemes magunkkal vinni a vetítéshez egy asztali tripodot, úgy kevesebbet kell a kitámasztással vacakolni, és könnyű beállítani a megfelelő vetítési irányt. Olyan állványt kell választani, ami stabilan megáll akkor is, amikor be van kábelezve az eszköz.
A videójelet hdmi porton kell a projektorra juttatni. Ebbe beledughatunk egy Chromecast vagy Miracast adaptert, ha inkább vezeték nélkül szeretnénk tartalmat küldeni, ezeket el tudjuk látni árammal az MP-CD1 usb portjáról. Csak azt kell észben tartani, hogy így gyorsabban merül az aksi.
A hangok megszólaltatásában kevésbé erős az MP-CD1, a beépített egywattos mono hangszóró legfeljebb arra jó, hogy lejátsszunk rajta egy-egy rövidebb videoklipet. Ha mégis házimozizásra vetemednénk, akkor az élvezhetőbb lesz a jackdugóval rákötött külső hangszóróval. Hangerőállító nincs a projektoron, ezt a lejátszó eszközön kell szabályozni.
Majdnem 3 órán át mozizhatunk vele
Ennyit bír a beépített 5000 mAh-s aksi, ám a zsebprojektor apró méretéből fakadóan nagy esély van rá, hogy elfér mellett a táskában még egy 10-15 ezer mAh-s külső akku, hogy külső kijelzőként használjuk a szoba falát, vagy esetleg végigvigyünk egy sorozatnéző maratont. Más kérdés, hogy tényleg ezt akarjuk-e. A filmek valószínűleg jobban mutatnak a laptopon, az MP-CD1 pedig maradhat a zsebben, ahová tervezték.
A Sony MP-CD1 életre kelti az ultrahordozható projektorok koncepcióját, de leragad a múltban, a felbontása utoljára 1998-ban volt menő, amikor kijött a dvd szabvány. Buñuel és Pasolini rajongóinak még megfelel, az Avengers-Transformers látványfilmekhez kevésbé. Az is elgondolkodtató, hogy hol és milyen üzletemberek vennék hasznát egy ilyen eszköznek. A legtöbb irodában komolyabb projektor van a tárgyalókban, szabadon elérhető porttal, és csak rá kell kötni a laptopot. A kávézókban pedig ritkán találni szabad, egyszínű falfelületet a vetítéshez.
A vaskosabb laptopméretű projektor igencsak kilógna a zsebből és lehúzná a gatyát, de azért egy nagyobb laptoptáskában vagy hátizsákban simán elfér a gépünk mellett, és az 1,8 kilogrammos súlya elviselhető teher. Bár céges felhasználásra készült, vonzó lehet benne a lapos kialakítása: feleolyan magas, mint az Epson hasonló tudású otthoni projektorai (például a TW650). Simán el tudjuk rejteni egy fiókban, amikor nincs rá szükségünk. Hátránya, hogy a vékony kialakítás miatt kisebb ventillátort kapott, miközben a kibocsátott hőmennyiség hasonló, ezért az üzleti gépnek valamivel zajosabb a működése.
Az Epson 1795F full HD képet vetít a falra, és lenyűgözően fényes, még gazdaságos módban is. A fókuszt és a torzításokat automatikusan kezeli, pár pillanat alatt éles lesz a kép. Ennél a projektornál 120 colos képátlóra is érdemes lőni, fényes és éles marad a tartalom. Nem muszáj teljesen lesötétíteni a szobát, úgy is élvezhető az adás.
Portokban nem túl válogatós, sőt, egy kissé konzervatív. Nehéz elképzelni, hol van szükség manapság rca videós bemenetre, és a vga port is kezd kikopni a mindennapjainkból. Van azonban hdmi, és az Epson saját szoftverével a Windows 10 vezeték nélkül is át tudja sugározni a képét.
Ezt a fajta vezeték nélküli csatlakozást azonban videózásra nem annyira javasoljuk, előfordulhatnak akadozások. Mobillal jobb a helyzet, van beépített Miracast-támogatás, és Chromecast is ráköthető.
Ennek a projektornak is a hang a gyengéje, az egywattos hangszóró helyett külső egységet érdemes használni.
Az Epson projektora rendelkezik azzal a tudással és vetítési minőséggel, amit szívesen látunk egy projektorban, de az elavult portoktól jó volna megszabadulni, úgy talán a méretet is tovább lehet csökkenteni.
A Sony egész jó projektort épített, de nagy adag fanatizmus kell hozzá, hogy beruházzunk egy ilyen eszközbe, mert a képminőség terén nem történt forradalmi változás a korábbi évekhez képest. De még a viszonylag jó súlyú lcd-s és full hd kivetítők sem különböznek sokban a nagyobb méretű társaiktól. Így pedig kevés érv szól amellett, hogy ne egy asztalinak szánt, kicsit bucibb és nehezebb, ám jóval olcsóbb projektort válasszunk.