Azzal, hogy Oroszország beavatkozott a szíriai háborúba, alkalom nyílt rá, hogy éles helyzetben teszteljék az Uran-9 típusnevű távvezérlésű tankot. A tank átesett a tűzkeresztségen de az eredmények nem túl biztatók. A problémákról egy orosz biztonsági konferencián esett szó a szentpétervári N. G. Kuznyecov Tengerészeti Akadémián.
Az Uran-9 papíron ügyes konstrukciónak tűnik. Van lánctalpa, amivel nehéz terepen is gördülékenyen haladhat; vannak fedélzeti gépágyúi és rakétái; van többféle szenzora, amik a célzásban és a tájékozódásban segítik. De a harctéren nem sikerült kiaknázni a képességeit.
az Uran-9 többször elvesztette a kapcsolatot az irányító személyzettel, a fegyverrendszere megbízhatatlan, gond van a stabilizátoraival és a lánctalpaival, és mozgás közben nem tud célozni.
A 2016-ban leleplezett Uran-9 a tervek szerint a gyalogságnak nyújtana tüzérségi támogatást. A jármű 5 méter hosszú, a tömege körülbelül 10 tonna. 30 milliméteres 2A72 gépágyúval és összesen négy 9M120-1 Ataka tankelhárító rakétával szerelték föl. Elméletben alkalmas lenne szárazföldi hadseregek, könnyebb páncélozott járművek, sőt, nagyobb tankok elleni harcra is.
Elméletben. A valóságban az Uran-9 a mai formájában egy csődtömeg. A fő problémák:
A szíriai bevetés rávilágított, hogy az Uran még bőven fejlesztésre szorul, de nem volt kulcsszereplője a harcoknak. A bevetés arra jó volt, hogy éles harci helyzetben kerüljenek napvilágra a hibák, amik békeidőben esetleg felderítetlenül maradtak volna. Valószínű, hogy a fejlesztők javítják az említett hibákat, és egy fejlesztett modellt fognak a harctérre küldeni.