Múlt éjjel egy hazafelé tartó gépen a pasimmal megkértünk egy nőt, hogy cseréljen helyet velem, hogy együtt ülhessünk. Azon viccelődtünk, hogy talán az új szomszédja lesz élete szerelme, és hát, most prezentálom nektek ezt a threadet.
Ezzel a július 3-i Twitter-bejegyzéssel kezdődött az elmúlt két hétben nagy netes karriert befutó történet, amely a Plane Bae becenevet és hashtaget kapta. (Maga a bae egy szlengkifejezés, nagyjából valaki pasijára/csajára szokták használni, vagy olyasvalakire, aki iránt vonzódik az illető.)
A posztot jegyző Rosey Blair ezután gyakorlatilag végigközvetítette Twitteren a két egymás mellett ülő idegen ismerkedését a New Yorkból Dallasba tartó gépen, fotókat, beszélgetésrészleteket és minden fontosabbnak ítélt mozzanatot dokumentálva a Twitter teljes nyilvánossága előtt.
A Twitter pedig kitörő lelkesedéssel is fogadta az állítólagos love storyt, az eredeti tweet 900 ezer lájkot és közel 400 ezer megosztást gyűjtött be. A jelenségre gyorsan felfigyelt a mainstream média is, nagy amerikai lapok sorban hozták le az internet segítségével egy csapásra híressé váló légi flört történetét. Ahogy azonban a sztori egyre nagyon nyilvánosságot kapott, egyre inkább kezdett is elmérgesedni, és
végül odáig fajult, hogy a sorozatos zaklatások miatt a történet egyik főszereplője törölte magát a netről, a mesélője meg a posztját Twitterről.
A két ismerkedő ismeretlen romantikus történetét eleinte sokan csak egy kedves szerelmi sztorinak találták. A twitterezők nagy részének nem olyasmik jutottak eszükbe, hogy vajon mit szólhat az ismeretlen férfi és nő, hogy kiteregették az életüket, vagy hogy érhetik-e emiatt kellemetlenségek őket, hanem egyszerűen az, hogy ez milyen cuki – az érdekes emberi történetet látták benne. (Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy többen már a legelején is problémásnak ítélték a dolgot, de őket Blair akkor még egyszerűen letiltotta Twitteren.)
Pedig utólag elég egyértelműnek tűnik, hogy ez a széndákolatlan cyberbullying súlyosan sérti a magánszférát, a személyiségi jogokat, meg úgy általában a jó ízlést azzal, hogy Blair nemcsak befurakodik tök idegenek magánéletébe, de a tudtuk és engedélyük nélkül közszemlére is teszi annak legintimebb részleteit, aztán sütkérezik a rá zúduló hírnévben.
Mindez akkor is elég problémás, ha Blair tudósítása történetesen pontos lett volna, sőt ez valójában nem is túl lényeges a téma szempontjából. Mégis rátesz a dologra még egy lapáttal, hogy az előadott történetben szereplő nő szerint tele volt valótlanságokkal, Blair csak a saját narratíváját erőltette rá a két ismeretlenre, és anélkül osztotta meg, mi történt közöttük, hogy tudta volna, valóban az történt-e. Ebből az önkényes narratívaépítésből aztán a mainstream média is kivette a részét.
A főszereplő nő pedig eleinte hiába kereste meg Blairt személyesen, illetve küldött közleményt a velük foglalkozó tévéműsornak arról, hogy a bejegyzések félrevezetők voltak, és szeretné, ha mindenki békén hagyná. Blairt ekkor már annyira elkapta a viráliskontent-gyár gépszíja, hogy egy – azóta szintén törölt – videóban a nő felkutatására bátorította a követőit.
Ők pedig lelkesen neki is láttak, és hiába volt a két idegen arca kitakarva a képeken, online vadászat indult az azonosításukra, amely persze sikerrel is járt.
A két érintett egyébként nagyon eltérően reagált a kéretlen népszerűségre. A férfi már az elején maga jelentkezett: az illető Euan Holden, egy néhány éve visszavonult focista, a válogatottságig is eljutó Stuart Holden öccse. Állítása szerint ő tudta, hogy a mögötte ülő Rosey fotózza őket, de nagyon viccesnek találja ezt az egészet, még a Twitter-profiljára is kiírta, hogy Plane Bae az új beceneve, kreált egy új hashtaget, tévéshowban szerepelt, vagyis fürdött a népszerűségben.
A Helenként megnevezett nő viszont teljesen kiakadt a történteken. A kezdeti hallgatás után az ügyvédjén keresztül egy közleményt adott ki, amelyben leírja, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy a tudta és beleegyezése nélkül fotózgatták, sőt rögzítették a magánbeszélgetését is, és mindezt ráadásul ország-világ elé tárták.
Azóta a személyes információim széles körben terjednek az interneten. Idegenek nyilvánosan vitatják meg a magánéletemet nyilvánvalóan hamis információk alapján. Doxxoltak, megaláztak, inzultáltak és zaklattak. Kukkolók kezdtek el keresni a neten és a való világban is. Nem kértem és nem keresem a figyelmet. A #PlaneBae nem egy románc – ez a digitális kor óva intő tanmeséje magánszféráról, identitásról, etikáról és beleegyezésről. Kérem, továbbra is tartsák tiszteletben a magánszférámat és az anonimitásomat
– írta a Business Insidernek küldött közleményében a nő, aki inkább törölte is a közösségi fiókjait, csak hogy békén hagyják. (Doxxolásnak azt hívják, amikor valakinek a személyes adatait az engedélye nélkül, akarata ellenére közzéteszik a neten.)
Az egész felhajtást elindító Blair az egyre nagyobb negatív visszhang hatására törölte az eredeti threadet – bár néhány olyan üzenet még mindig elérhető, mint amelyikben sokat sejtetve közli, hogy a két idegen épp együtt ment el a mosdó felé –, majd hosszú üzenetben kért bocsánatot.
Ebben azt írja, jó szándékúan osztotta meg a sztorit, de annyira úrrá lett rajta az izgatottság, hogy közben nem vette észre, hogy ezzel kellemetlenséget okozhat az érintetteknek. Pedig a legutolsó dolog, amit tudatosan akarna, hogy megfosszon az autonómiájától egy másik nőt azzal, hogy helyette dönt a személyes információi sorsáról. Bocsánatot kér azért, hogy úgy beleszeretett a saját sztorijába, hogy annak promotálásához eszközként használta fel a két idegen meghitt személyes pillanatát – írta.
Bárcsak ki tudnám fejezni azt a szégyent, amit a tetteim miatt érzek, de őszintén azt hiszem, ezen a ponton irrelevánsak az én érzéseim. [...] Minden nőnek joga van a saját sztorijához. Azzal, hogy a tiédet én elvettem és a magamévá tettem, több szinten is hibáztam
– írta Helennek címezve.
Később egyébként még azt is hozzátette, hogy nem profitált semmit ebből az egészből, és nem is szeretne – ami ebben a formában azért nem igaz. A sztori felpörgése után például ezt írta: “Ha valaki forgatókönyvet akar írni... Színész, komikus és író vagyok, akárcsak a pasim. És ha bárki akar nekünk repjegyet küldeni, több mint boldogan próbáljuk megtalálni neki a saját #PlaneBae-jét." Aztán egy azóta szintén törölt posztban bejelentkezett egy állásért a BuzzFeednél is. Több márka is lehetőséget látott a felhajtásban, az Alaska Airlines például ingyenjegyet ajánlott fel neki egy azóta törölt posztban, míg John Legere, az amerikai T-Mobile vezérigazgatója azt, hogy megtéríti a repülőút során használt wifi árát. (Ez utóbbit meg is kapta, ahogy a bocsánatkérése kapcsán valaki nem is mulasztotta el megjegyezni neki.)
A férfi főhős, Holden videóüzenetben reagált a fejleményekre.
A neten beleegyezés nélkül közvetített magánéleti események jelensége amúgy nem teljes újdonság, bár fontos különbség, hogy a tudtukon kívül híressé vált főszereplők általában anonimok maradtak. 2015-ben például egy nő élőben tweetelte egy borzalmas randiját. 2016-ban egy étterem tette ugyanezt egy épp ott zajló randival. Idén márciusban szintén egy hallgatózó harmadik fél közvetített egy randit. De szakítást is követhetett már élőben az internet népe.
A Plane Bae-sztori igazi érdekessége, hogy még a felháborodás és bocsánatkérés után is sokan kitartanak amellett, hogy nincs itt semmi látnivaló – vagyis éppen hogy minden rendben van a Twitterre kiteregetett látnivalóval. Bár sokakra kijózanítóan hatottak az egyre hangosabb kritikus hangok, a reakciók tanúsága szerint rengetegen továbbra se értik, miért kellett úgy kiborulnia a nőnek:
Minden nap ezt csináljuk a hírességekkel. Nincs semmi különbség. Ez a felháborodáskultúra olyan ostobaság
– írta például Instagramon egy kommentelő.
Az, hogy sokan továbbra se érzik problémásnak a történteket, és nem értik, miért aggasztó a magánszféra ilyen súlyos megsértése, nem feltétlenül arról árulkodik, hogy ilyen sok a gonosz és/vagy ostoba internetező. Talán az is közrejátszik benne, hogy
az utóbbi években, évtizedben gyökeresen átalakult, egyáltalán mit értünk magánszféra alatt, illetve mennyire tartjuk ezt értékesnek és védendőnek
– ahogy ezt a másik érintett, Euan Holden viselkedése is jelzi.
Bár a közelmúltban, ahogy az adatvédelmi balhék hullámai Edward Snowdentől a Cambridge Analyticáig csapnak, érzékelhető némi erősödő felhasználói tudatosság is, alapvetően mégiscsak abban a korban élünk, amikor már rég hozzászoktunk és elfogadjuk, hogy minden, ami a neten ingyen van, az valójában “ingyen van”; a Google többet tud rólunk, mint a saját nagymamánk és a kíváncsi szomszéd néni együttvéve; a Facebookra a legtöbb felhasználó úgy pakolja fel a fél életét, hogy fogalma sincs, pontosan ki is láthatja azt; az Amazon meg lassan azelőtt szállítja ki az éppen szükséges terméket, hogy mi magunk kitalálnánk, hogy szükségünk van rá.
A Plane Bae-sztoriban az a legijesztőbb, hogy ha ebben a társadalmi hangulatban valaki mégis úgy dönt, hogy megtartja magának a saját életét, könnyen lehet, hogy hiába, mert nem biztos, hogy ez a döntés kizárólag az ő kezében van. Az ember nemcsak a saját életét tudja megosztani fűvel-fával, hanem másokét is, ha ezt valamilyen okból jó ötletnek tartja. Kicsit ironikus is, hogy miközben a jogvédők folyton a felülről jövő állami és céges megfigyeléstől féltenek – persze jogosan – minket, ugyanez a veszély valójában alulról is fenyeget. Bárkitől, akinek van a kezében egy okostelefon.
Borítókép: Getty Images Hungary.