Egy görög babasírás-fordító, egy hallássérülteket segítő japán alkalmazás és egy kanadai intelligens műkéz mérkőzött meg az idei Imagine Cup döntőjében a legjobb diákstartup címéért. A Microsoft versenyének fináléját a seattle-i Four Seasons hotelben rendezték meg, most tizenhatodik alkalommal. A magyar indulók – egy tankönyveket kiterjesztett valósággal cicomázó program, az Eddie készítői – az Imagine Cup első két napján kiestek. Nagyon erős volt a mezőny, és az előválogató zsűri idén érezhetően előnyben részesítette az egészségügyi vonatkozású témákat.
Mint ahogy előnyben részesítette azokat is, akik értelmes üzleti tervet tudtak bemutatni. A döntősök egyenként háromperces bemutatói után a háromtagú nagyzsűri is főleg az egyes projektek piaci életképességét firtatta, ami persze nem meglepő, ha megnézzük, kik ültek a döntő zsűrijében. Peggy Johnson, a Microsoft üzletfejlesztésért felelős alelnöke, Anil Dash techipari impresszárió és a Glitch nevű startupközösség alapítója, valamint Erica Brescia kockázatitőke-befektető, aki főleg női részvétellel készült startupokat igyekszik felkarolni.
Így nem meglepő, hogy nem az a csapat nyert, amelyik a döntőben a legjobb előadást prezentálta. A győztes ugyanis a Torontói Egyetem és az Ontariói Egyetem két diákja lett, akik smartARM nevű okoskezükkel indultak – csak éppen a kéz működését nem tudták bemutatni a zsűri előtt. Valami technikai malőr miatt a kütyü nem kapott jelet, és kinyújtott okostenyérrel okosmozdulatlanságba dermedt, ahelyett, hogy elegánsan felvette volna az eléje helyezett kulcscsomót. De arról éppen a Microsoft tudna mesélni, hogy egy balsikerű bemutató nem gátja az üzleti sikernek, a smartARM pedig az előző napokon nagyon meggyőző volt, és üzletileg is életképesnek tűnik. A műkéz tárgyakat ismer fel, a tárgyakhoz igazítja az ujjak fogását, gépi tanulással folyamatosan okosítja magát, és ehhez képest nagyon olcsó (a készítők szerint száz dollár alatti az önköltsége). A smartARM készítői a díjjal 85 ezer dollárt kapnak, valamint egy 50 ezer dolláros Azure-csomagot (azaz a Microsoft Azure nevű felhőszolgáltatását ilyen értékben használhatják).
Az ezüstérmet meg az ezzel járó 15 ezer dollárt és egy 40 ezres Azure-csomagot a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem csapata vihette haza az iCry2Talk alkalmazással (csodás startupnév; kezdő kis i, nagybetűk a szó közepén, to helyett 2, van itt minden). A görög diákok fejlesztésének lelke egy folyamatosan növekvő babasírás-adatbázis, amit a felhasználó szülők és a csapattal együttműködő klinikák bővítenek. Az iCry2Talk gépi- és mélytanulással elemzi a sírásmintákat, és erre támaszkodva aránylag nagy biztonsággal meg tudja mondani, hogy egy zokogó csecsemő miért sír. A babák sírással kommunikálnak akkor is, ha éhesek, és akkor is, ha betegek, tele a pelenkájuk, félnek vagy csak unatkoznak. Egy kezdő szülő egyik legnehezebb feladata megkülönböztetni sírást és sírást, és bár a természet rendje, hogy ezt megtanulják, egy ilyen app nagy segítség lehet például hallássérült vagy depresszióval küzdő szülőknek. Léteznek is már ilyenek a piacon (például a ChatterBaby), az iCry2Talk alkotói tesztjeik alapján azt állítják, hogy az ő fejlesztésük jóval pontosabb.
A bronzérem (és egy 30 ezres Azure-csomag) a Tokiói Egyetem két hallgatójához került, ők a Mediated Ear nevű programmal kerültek a dobogóra. A hallássérültek egy részének nem süketség okozza a problémát, hanem az, hogy nem tudják elválasztani a környezetük zajforrásait, például egy hangos étteremben nem tudnak figyelni egy beszélgetésre. A Mediated Ear ezen segít: kiszűri és szétválasztja azokat a hangforrásokat, amiket megtanult (mélytanulással). E tanulás része, hogy az alkalmazásnak legalább egy percig lehetőleg tisztán kell hallania az adott hangforrást, ami új környezetben nehezen megvalósíthatónak tűnik, viszont a megtanult hangforrások mintáit az összes Mediated Ear-felhasználó appja ismerni fogja már. Az alkalmazás előnye, hogy gyors (gyakorlatilag valós időben dolgozik), az egyes zajforrások külön-külön hangosíthatók vagy halkíthatók benne, és hallássérülteknek készült segédeszközökkel is együttműködik.
Hogy az Imagine Cup súlyát megadja, a Microsoft-vezér Satya Nadella is megjelent a döntőn (a smartARM csapatával külön is beszélget majd). Kicsit közhelyes beszédének fő üzenete az volt, hogy a digitális technikák hatására minden változóban van, és ez óriási lehetőség a mostani diákok előtt, de felelősséggel is jár. A satyáskodó hangvételt a nap sztárvendége, a 18 éves amerikai hódeszkabajnok, Chloe Kim oldotta. Egy sportolót nehéz egy ennyire technológiai rendezvényhez közelíteni, de Kim megoldotta: arról beszélt, hogy a kudarcokat nem tragédiaként kell megélni, hanem tanulni és építkezni belőlük – ő is egy komoly sérülésből felépülve merített elszántságot és akaratot ahhoz, hogy bajnok legyen.
Kim tanácsával összhangban a magyar csapat természetesen gratulált a győzteseknek, és hozzátették, hogy jövőre megint jönnek, de akkor már a kupával távoznak. Úgy legyen.