Kórház az Amazonas vizein
További Cellanapló cikkek
Az Amazonas közepén lévő Suruacá nehezen megközelíthető falu, ahol énekkel köszöntik a vendégeket, a mangófák ágai roskadoznak a gyümölcsök alatt, és a 18 kilométer széles Tapajo folyó végeláthatatlan partján legfeljebb egy-két helyivel futunk össze. Ideális nyaralási célpont az okostelefon állandó csörgésétől megfáradt banki alkalmazottaknak, akik el akarnak vonulni a világ elől. De akik nem pihenni jöttek, hanem ide születtek, azoknak óriási szívás ez az elszigeteltség. Nekik éppen a csörgő telefon javítja a túlélési esélyüket.
Plazmatévé a fabódéban
Magyar fejjel felfoghatatlan, hogy mennyire távol van ez a falu mindentől. Rio de Janierótól először egy 3500 kilométeres repülőutat kell megtenni a Santarém nevű városig, innen negyven perc autózással érjük el a Tapajos folyó partját, ahol hajóra ülve három óra alatt Suruacához érünk. De az utolsó kilométer is tartogat olyan meglepetéseket, ami már a turistának is szívás. Alacsony vízállásnál a hajóról ladikba kell átszállni, és a végén még ötszáz méter gyaloglás vár az utazóra a part menti sekély vízben, 36 fokos napsütésben.
Az út nehézségei ellenére úgy tűnhet, hogy már ezt az eldugott porfészket is bevette a hitech. Csoportunk tradicionális üdvözlését a helyi fiatalok az okostelefonjukkal rögzítik, és a falu egyik szedett-vedett fabódéjában még műholdas plazmatévé is akad, amelyen éppen a Forma–1 mindent eldöntő zárófutamát adják. A rádió épületében modern laptopok sorakoznak, és távolról felismerhető a falu a helyi mobilszolgáltató magas adótornyáról.
Azt azonban tudni kell, hogy Suruacá mintafalunak számít a régióban, különféle civil szervezetek 2004 óta itt kísérleteznek a szegénység ellen felhasználható módszerekkel. Szóval még csak nem is ez a legdurvább hely a környéken. Persze a látványos fejlődés álarca sok hiányosságot takar. Az egészségügy például itt is egészen katasztrofális. A fogmosás nem mindennapos rutin ezekben a partmenti közösségekben, és évente legalább hatvanezren meghalnak az ivóvíz rossz minősége miatt. Aki itt nagyon megbetegszik, ahhoz inkább papot érdemes hívni, nem orvost.
Bár a brazil kormány húsz évvel ezelőtt elhatározta, hogy minden állapolgárt ugyanolyan orvosi ellátáshoz juttat, ezt az Amazonas környékén máig nem sikerült megvalósítani. A több tíz kilométer széles folyók, a meleg, valamint a falvak közti nagy távolság miatt csak szokatlan megoldásokkal lehetett javítani a helyzeten: a holland Terre de Hommes civil szervezet azt találta ki, hogy hajóra kell orvosi rendelőt telepíteni. Meg is látogattuk az első ilyen hajót, a hat éve működő Abarét, ami tupi nyelven segítőkész barátot jelent.
„Úgy válogattuk össze az Abaré berendezését, hogy a páciensek nagy részét itt el tudjuk látni. Csak a sürgősségi eseteket, a páciensek 7-8 százalékát kell a városi kórházba szállítani” – mondta Favio Tozzi, a hajón szolgáló orvos. Van ultrahang, labor, fogorvosi eszközök, profi kórházi ágyak. Persze a munkának igen komoly részét teszi ki a felvilágosítás, legyen szó akár rákmegelőzésről, a cukorbetegségről, vagy nemi úton terjedő betegségekről. Az Abarén csak stabilizálják a balesetek súlyos sérültjeinak állapotát, őket gyorsabb hajókkal a városba szállítják.
Az Abaré annyira bevált, hogy a kormány elhatározta, száz hasonló hajót ereszt vízre a régióban. Most két hajó van, az egyik a Tapajos, a másik az Amazonas folyón rója a köröket, és a hajón levő orvosok 150 falu 35 ezer lakosát látják el. Egyébként nem is a hajók megépítése jelent igazán nagy kihívást, hanem azok működtetése. Szinte lehetetlen a déli államokból az Amazonashoz csábítani az orvosokat. A közeli Santarém, a régió nagyvárosa csupán százötven orvossal látja el a másfélmillió környékbeli lakost.
Ráadásul nemcsak orvoshiány van az Amazonas környékén, a kommunikációs lehetőségek is szerények. Hazánkban is ismert probléma, hogy ahol a lakosság nem generál elég nagy forgalmat, és ezzel elegendő bevételt (például az alföldi tanyavilágban), ott a szolgáltatók nem hajlandók jó lefedettséget nyújtani. Ugyanez igaz az Amazonasnál, csak hatványozottan. Most két adótorony fedi le a partmenti településeket, és ez is csak annak köszönhető, hogy az Ericsson mindenáron be akarta bizonyítani, kifizetődő az infrastruktúra fejlesztése.
A svéd távközlési cég helyi munkatársa, Carla Belitardo elmondta, hogy bár az első adótorony 300 ezer dolláros árát ők állták, ez a projekt nem a jótékonykodásról szól. Működő üzleti modellt akarnak kialakítani, mert csak ez hoz majd újabb befektetéseket. Számításaik szerint ez sikerült: ha a szolgáltató beszáll, akkor hat hónap alatt megtérült volna az első torony ára. „Volt egy rejtett igény, az embereknek ugyanis volt már telefonjuk, amit korábban csak a városban tudtak használni” – mondta Belitardo arra utalva, hogy alaptalan volt a szolgáltató félelme a júzerek hiányával kapcsolatban.
A második mobiladótornyot Suruacánál már a szolgáltatókkal közösen építették meg, ezzel tizenötezer embert fednek le a környéken. A falu többszörösen jól járt, mert a telefonnal végre orvost tudnak hívni, akit akkor is elérnek, ha éppen a folyó közepén van a hajójával. További előny, hogy mivel a faluban egyáltalán nem volt áramszolgáltatás, az adótornyot szélkerékkel és napelemmel kellett felszerelni. A falu megkapja felesleges áramot, és így az emberek feltölthetik a laptopjaikat, telefonjaikat. Az iskolát is bekötötték, ahol a diákok a netbookokról egy másik elszigetlelt közösséggel, a tőlük 3500 kilométerre lévő Rio de Janeiro nyomortelepével lépnek kapcsolatba.
Az újságíró halála
Ugorjunk át Rio de Janeiro megapoliszába, ahol ugyanaz a kettősség tapasztalható meg, mint az Amazonasnál, csak éppen a nagyságrend más. Rióban évente több millió turista látogatja meg a Cukorsüveg-hegyet, a karnevált és a híres Copacabana strandot. De a városnak van egy másik arca is, és a pompás szállodákból is láthatók azok a nyomortelepek (favela), ahol egészen két évvel ezelőttig a drogbandák uralták a terepet. A Vila de Cruzeiro nevű kerületben másféle veszélyek leselkednek rájuk, késelések és lövöldözések okozzák sok gyermek halálát.
Bár morcos biztonsági őrök vigyáznak ránk, a kacskaringós utcákon szüntelenül hömpölygő embertömeg csöppet sem tűnik veszélyesnek. Ez már a brazil állam kemény fellépésének köszönhető. A favelában 2002-ban meggyilkoltak egy újságírót, és a civilek kihasználták a médiafigyelmet, hogy cselekvésre késztessék az államot. Lassan haladtak előre a dolgok, egészen 2010-ig kellett várni arra, hogy a hadsereg letartóztassa a drogdílereket, és többé-kevésbé helyreállítsa a békét.
Azért még ma is azt mondják, hogy épeszű ember be nem téved Vila de Cruzeiróba, és akiről kiszagolják, hogy külföldi, az nagy eséllyel búcsút mondhat minden nála lévő értéknek, beleértve az életét is.
Biztonságos netezés
Közös a favelában és az amazonasi faluban, hogy a brazil kormány és a civil szervezetek a technológiával próbálnak segítséget nyújtani a következő generációnak. A diákok netbookot és felhőalapú oktatási szolgáltatást kapnak, mert ez könnyen skálázható, egyszerű és biztonságos. Ez a kezdeményezés nem az állami oktatást helyettesíti, csupán kiegészíti azt. Sőt, a gyermekek kizárólag akkor mehetnek a civil szervezet épületébe, ha iskolába is járnak.
Első körben azt tanítják meg a fiataloknak, hogy miként tudnak Skype-pal telefonálni és a Google online szolgáltatásait használni. Így nem okoz majd gondot nekik, ha a tanároktól távol kell elsajátítani a tananagot. A szegények nagy tömege miatt Brazíliának a távoktatásra kell építenie. A projektben virtuális tanárokat képeznek ki, akik egy-egy hétig állnak a gyermekek rendelkezésére; felhívhatók Skype-on, és ők csupán kiosztják a feladatokat, amiket a diákoknak már önállóan kell megoldaniuk a megismert online eszközök segítségével.
Latinos lendület
Az Ericsson azért tartotta meg Brazíliában a 2012-es üzleti innovációs fórumát, és az ahhoz kapcsolódó tanulámányutat, mert most ebben az országban lát óriási befektetési lehetőségeket. Nemcsak a távközlésben, hanem az arra épülő szolgáltatásokban is, ahogy a hajózó orvosok és a netbookal tanuló diákok példája is mutatja.
Brazília gyorsan fejlődik, 2010-ben 7 százalék volt a gazdasági növekedés, és az idei 2 százalékos megtorpanás után jövőre ismét 4 százalékra ugorhat a mutató. Nyersanyagkészlete óriási, és a hatalmas belső piacára szinte bármit gazdaságosan le tud gyártani. De az igazán nagy kincs a demográfiai görbén látható. Rengeteg fiatal gyermek él az országban, akik megfelelő oktatással és fejlett eszközökkel nagy dolgokra lehetnek képesek.