A Motorola bejelentette az Ara Projektet, amelyben egy nyílt hardveres platformot akar létrehozni, és a végeredmény az lesz, hogy különféle modulokból rakhatjuk majd össze az okostelefonunkat. Azt ígérik, hogy nem kell majd az egész okostelefont lecserélni, ha profibb kamerát akarunk, elég lesz kipattintani a helyéről a kameramodult, és betenni egy nagyobb felbontásút. Pont úgy működne, mint most a számítógép, amelyben lecserélhetjük a processzort és a videokártyát, ha nagyobb teljesítményre van szükségünk.

A mesekönyben legalábbis ez áll.

A valóság pedig az, hogy nincs szükség a modularitással járó kínokra.

1. Több driver kell telepíteni

Vonzó a nyílt platformban, hogy sokan tudnak kiegészítőket készíteni. Az olcsó elektronikát gyártó ázsiai vállalatok valószínűleg már dörzsölik a tenyerüket, hogy végre telefonokhoz is készíthetnek alkatrészeket, és ehhez nem kell majd jó előre megállapodást kötniük valamelyik nagy gyártóval. Én csak a fejemet fogom, mert láttam már ilyen nyílt platformot, amit úgy hívnak, hogy pc.

A Windows úgy tud nyílt lenni, hogy előre feltelepítenek rá sok gigabájtnyi drivert. Például van rajta több mint fél gigabájt nyomtatódriver, aminek a 99,99999 százalékát soha a büdös életben nem használjuk, mégis foglalja a helyet a merevlemezen. Vagy az lesz, hogy a Shenzeni Random Manufaktúra Bt. kiegészítőjéhez nem lesz jó illesztőprogram, és meg kell tanulnunk kínaiul levelezni, vagy telepakolják a főmodult több giga driverrel, hogy minden klappoljon. Így lesz a 16 GB-os telefonon majd 8 GB szabad hely. A pc elméletileg egy kiforrott platform, de most tesztelek egy vadiúj, bikaerős HP laptopot, aminek a gyári oldalán nincs fent a Bluetooth-drivere, és azt csak trükkökkel lehetett megtalálni. Komolyan erre vágynak a mobilozók?

2. Az nem úgy van, hogy nagyobbra cseréled, és már működik is

Jó kis elmélet, hogy lecseréljük a telefon kameráját egy nagyobb felbontásúra, de ennek nemcsak az a következménye, hogy szebb képeket készítünk. Gyakorlatban tapasztaltam, hogy amikor egy gyengébb, kétmagos processzorral felszerelt okostelefonnal zenehallgatás közben fotóztam, a zene megakadt az exponálás idejére. Erősebb, négymagos processzornál nem állt meg a zene. Amikor növeljük valaminek a minőségét, legyen az kamera, kijelző vagy mobilinternetes modem, a háttérrendszert is gyorsítani kell. A nagyobb felbontású kamerából, a 150 megabites LTE hálózatról adott idő alatt több bit érkezik, amit fel kell dogozni és el kell raktározni a háttértárban. Ugyanígy a full hd kijelzőre is.

3. Minden modul kompatibilis? Idén már nem, a mienkkel nem, bocs

Feltúrhatnám a Wikipediát, hogy az Intel pontosan hányszor változtatta meg az elmúlt évtizedekben processzor, a memória és a videokártya foglalaltát, de nem fogom megtenni. Sokszor. Hiába volt szabadon bővíthető és elvileg mindennel kompatibilis a számítógép, gyakorlatilag két-három évente a kukába lehetett dobni az egészet, ha frissíteni akarunk rajta egy fontosabb hardvert. És persze számíthatunk az iparági érdekcsoportok széthúzására, így bizonyára lesznek majd A, B és C típusú modulok, amelyek csak az ugyanolyan típusúakkal köthetők össze. Most is vannak olyan kiegészítők, amelyek csak az adott gyártó usb-portjára tudnak csatlakozni valami apró kis bütyök miatt, ami nincs benne az eredeti micro-usb szabványban.

4. Elkoszolódott hangszóró? Mostantól kosz megy mindenhová!

Alaptörvény, hogy minden rés megtelik piszokkal, és a moduláris okostelefonon bizony lesz néhány új kosztároló. Élvezet lesz kivakarni az izzadsággal keveredett zsebpiszkot az alkatrészek közül, különösen akkor, ha ez a gusztustalan zsíros massza már a modulok közti csatlakozókat is befedte, és emiatt leromlott a részegységek közti kommunikáció. Egyébként ezek azok a csatlakozók, amelyek most semmilyen kosszal nem találkoznak, mert elég jól el vannak zárva az egybefüggő nyomtatott áramkör belsejében. Az is alapszabály, hogy ami mozog, ez előbb-utóbb el is romlik, és egy átszerelhető mobil esetén a csatlakozó és illesztések kopására, kilazulására számíthatunk.

5. Sokkal vastagabb lesz

Most hatalmas mérnöki vívmánynak számít, ha úgy sikerül bepréselni egy komolyabb kamerát a telefon vázába, hogy az ne álljon ki a hátlapon. A moduláris telefonban erre nincs lehetőség, mert az alkatrészeket minden oldalról falak határolják, így nem tudjuk olyan szorosan egymás mellé pakolni a csipeket. Lesznek kihasználhatatlan terek, extra falak, merevítések és csatlakozók, amelyek egy hagyományos mobilban nem találhatók meg. Vajon a Lumia 1020 viszonylag nagy dudora, amiben a kamera van, hogyan nézne ki egy moduláris okostelefonon? Úgy állna ki, mint egy magas legókocka a lapos építőelemek közül?

6. Hogyan rakjuk össze? Ki szereli a hibás alkatrészt?

Rendben, tegyük fel, hogy lesz ilyen moduláris okostelefon. Mi lesz azokkal, akiknek nagyon minimális igényeik vannak, és csak egy jó kamerára meg gyors mobilnetre van szükségük? A fennmaradó helyet üres modulokkal töltik ki, esetleg agy pici kis akkukkal? Kérdéses, hogy ki intézi majd a garanciális javításokat, hiszen ha nyílt a rendszer, és valóban több gyártó termékeiből rakhatjuk össze a telefont, akkor nem egyértelmű, hogy kihez kell vinni a meghibásodott készüléket. Ez sem világos, hogy milyen minőségbeli elvárások lesznek a modulgyártókkal szemben, és ki ellenőrzi, hogy a pár ezer forintos kiegészítők megfelelnek-e a szabványoknak, hatósági előírásoknak, vannak-e rajtuk NSA által gyártott kémprogramok.

Persze az is lehet, hogy tévedünk, és néhány év múlva nem azzal jönnek hozzánk a kollégák, hogy van-e kislyukú Nokia-töltőnk, hanem hogy kölcsön tudjuk-e adni a kameramodult egy fotó erejéig.