Digitális adataink védelmére többféle megoldást láttunk Barcelonában, de a tolvajok fővárosának tartott település utcáin a legnagyobb odafigyeléssel sem könnyű vigyázni az értékeinkre. Idén csak az általunk ismert magyaroktól több százezer forint értékben vettek el telefont, órát, úgyhogy elképzelni sem merjük, hogy a mobilkongresszus több tízezer látogatója közül mennyien járnak pórul.

Abban viszont biztosak vagyunk, hogy az elkövetők elképesztően profik. A veszélyre sok helyen felhívják a turisták figyelmét, és a kiállítást körüllengik a rablásokról szóló történetek. De az egészen más, amikor egy vadidegen ázsiai üzletemberről hallunk rémtörténetet, mint amikor közeli ismerős válik áldozattá. A beszámolóikból az is kiderült, hogy az óvatosság sem elég, annyira kifinomultak a tolvajok módszerei.

1. Megszólítják az áldozatot azzal, hogy akarnak mutatni neki valamit. Általában egy jó helyet vagy partit ajánlanak. Ennek a lépésnek fontos eleme a szórólap, melynek az áldozat kezébe kell kerülnie.
2. Bármennyire is tiltakozunk, folytatják a hadműveletet, igyekeznek meggyőzni, hogy igenis jó lesz az a parti. Kézfogást, tenyérbe csapást kezeményeznek, ami úgy tűnhet, hogy feladják a dolgot, és hajlandók minket elengedni.
3. Ha belecsaptunk az idegen tenyérbe, akkor a kezünk garantáltan ott is marad. A másikban pedig még mindig ott van a szórólap, hiszen nem vagyunk rohadék szemetelők.
4. A következő lépés a figyelemelterelés legnagyszerűbb része: azt kell elérniük, hogy olyasvalamire koncentráljunk, ami távol van az értéktárgyainktól. Példul elkezdik rugdosni a lábunkat, hogy arra figyeljünk, ne a zsebekre és a csuklóra. Ebben a könnyed dulakodásban, ami még nagyon távol van egy igazi verekedéstől, el is veszik, amit akartak.

Egyetlen közös tulajdonsága a tolvajoknak és a károsultaknak, hogy mindannyian más országból származnak. A hurtadornak is nevezett tolvajok általában Kelet-Európából vagy Észak-Afrikából jönnek, az áldozattá váló turisták pedig olyan országokból, ahol sokkal jobb a közbiztonság. Ezért olyan óvatlanok.

Származásukat tekintve hasonló a helyzet a prostituáltakkal, akik a mobilkongresszus idején különösen aktívak - tudtam meg Arantxa Calvera Cosculluelától, aki a katalán parlamentben dolgozik. A kiállítás bejáratához szervezett demonstráción futottam össze vele, amikor az arra járó üzletembereknek osztogattak szórólapokat. Az állt rajtuk: „Igazi férfi nem vesz nőket”.

A Mobile World Congress mágnesként vonzza a kerítőket, akik a bejáratnál szóróapokat osztogatnak a lányok elérhetőségével. Ők sem helyiek: magyar, szlovák vagy román lányok kínálják a szolgáltatásaikat. És ahogy ez lenni szokott, sokuk nem önszántából, hanem az emberkeskedelem áldozataként kerültek oda, és nem is ők gazdagodnak meg a bevételekből, hanem a futtatóik.

Mindezek ellenére Barcelona elég biztonságos város, csak ezekből a könnyű bűncselekményekből követnek el sokat. Éppen ez az egyik gond, hogy 400 eurós értékhatárig nagyon enyhék a szankciók, a bűnözőket nem vághatják börtönbe. Sőt, ha nagyon rezeg a léc, akkor egyszerűen hazautaznak, és a bűncselekmény elévülése után visszatérnek a városba.