A virtuális valóság egy számítógéppel létrehozott környezet, amelyben a felhasználó is jelen van

– írta több mint húsz évvel ezelőtt Linda Jacobson, a téma egyik első evangelistája, aki a Garage Virtual Reality című könyvében már bemutatott néhány Oculus Rifthez hasonló szerkezetet. Az 1990-es években azonban még csak az ötletek fogalmazódtak meg, a technológia nem állt készen arra, hogy elmerüljünk a virtualitásban.

Most viszont már egy okostelefon is elég ahhoz, hogy beüljünk egy nem létező szobába, hogy otthon ülve körülnézzünk távoli városokban, vagy hogy ugyanazt lássuk, amit a Spirit nevű marsjáró látott innen 56 millió kilométerre, a vörös bolygó felszínén.

A Csillagok háborúja rohamkatonái adhattak ihletet a Samsungnak, amikor megtervezte a Gear VR sisakot, amely a Galaxy Note 4 okostelefont alakítja át virtuális valóságot (VR) megjelenítő sisakká. A beépített lencséken úgy látjuk az okostelefon kijelzőjén megjelenő tartalmakat, mintha egy búvárszemüvegen át néznék egy másik, eddig ismeretlen világra. Amikor a fejünkre húzzuk, fél percen belül megnyílik egy speciális menü, melyben a fejünk mozgatásával kell irányítani az egérmutatót, és a sisak oldalán lévő érintőfelületen tudunk klikkelni.

A szerkezet könnyű, pillanatok alatt össze tudjuk rakni, és elég stabilan rögzíti a mobilt. Szemüveggel nem használható, de egy tekerővel élesre tudjuk állítani a képet. Egyedül az orrnak kivágott rés okozhat gondot, nem biztos, hogy az mindenkinek kényelmes.    

A Samsung térhatású menüjében vannak videók, de elég nagy csalódás volt, amikor kiderült, hogy a térhatás csak annyit jelent, hogy egy virtuális moziban, rajzolt székek közt kell végignézni a filmet. Sokkal jobbak a háromdimenziós terek, ami nagyszerű megjelenési lehetőséget teremt a lakberendezési magazinoknak és a bútorboltoknak. A legtöbb képsorozat persze az ismert turistacélpontoknál készült, Párizsban például körülnézhetünk akár az Eiffel-torony tetejéről is. Körülbelül ezer forintért vehetjük meg a Marsot bemutató appot, de nem biztos, hogy megéri: egyetlen 360 fokos körpanorámát kapunk, a többi kép csak térhatású fotó, ami az amúgy is szűk látómezőnek csak egy kis részét tölti ki. 

Vannak még a mobilhoz puzzle jellegű játékok és kaszabolós-gyilkolósak is. Az Oculus nevével fémjelzett boltban még csak pár tucat appot és multimédiás tartalmat találunk, és mind nagyon egyszerű. Ahhoz, hogy legyen értelme körülbelül százezer forintot kipengetni egy ilyen sisakért, sokkal több és sokkal jobb tartalom kell.

Az Esper nevű puzzle, amiben labdákat és más tárgyakat kell a térben mozgatni, odaszögezte volna a fiamat a kijelzőhöz, ha nem lett volna egyébként is odakötve a pánttal, pedig igazából alig használták ki a virtuális teret. Jók voltak a feladatok, de az egészet simán meg lehetne valósítani 2D-ben is, nem adott hozzá sokat, hogy ott ültünk egy szegényesen berendezett rajzolt szobában. 

Valószínűleg azért ilyen egyszerűen az appok, mert nem mertek igazán hardverigényes dolgokat bedobni.

Meglepően sokat kellett várni, hogy betöltődjenek a programok, és a megjelenítés sebessége sem tűnt tökéletesnek. Szakértők azt mondják, 75 képkockát kell lejátszani másodpercenként, hogy a virtuális valóságot jól érzékeljük. Az Oculus Gear készülő sisakja 2160×1200 pixelt tud majd megjeleníteni 90Hz-en, és ehhez olyan brutális erejű asztali gépet ajánlanak, ami majdnem olyan drága, mint egy okostelefon. Az Oculus által javasolt NVIDIA GTX 970, Intel Core i5-4590 és a 8GB RAM messze van attól, amit egy mai okostelefonban megkapunk.

Ugyanakkor egészen biztos, hogy a virtális valóság jövőjét az okostelefonok uralják majd. A VR sisakok működéséhez, hogy pontosan kövessék a fej mozdulatait, nagyon jó szenzorok kellenek. Pont olyanok, amilyenek a mobilokban is vannak. Az is nagyon fontos, hogy a válaszidő minimális legyen, ehhez pedig a processzornak a lehető legközelebb kell lennie a szenzorokhoz és a kijelzőhöz. Az lesz a legjobb, ha mindent odaraknak a fejünkre.