„Gyönyörű, évek óta nem láttam ilyen szépet!”– sikoltott fel egyik kollégám. „De ez nem tűnt el már tíz éve? ”  – értetlenkedett egy másik, amikor meglátták az LG Wine Smart flipes mobilt.

Mint a molylepkék a fényre, úgy gyűltek a telefon köré a kollégák. Mindenkinek volt egy elmesélni való sztorija saját régi, nagyon szeretett flipmobiljáról. És persze mindenki megpróbálta a rég elfeledett pillangókéses mozdulattal kinyitni a mobilt. Nem, senkinek a kezéből nem repült ki, de nem sokon múlt.

A mobil annyira old school, hogy a SIM-kártyát is úgy kell beletenni, hogy leveszem a hátlapot, és kiveszem az akkumulátort, hogy hozzáférjek a helyéhez. Megteszem az első lépéseket, és bekapcsolom a mobilt. Rögtön az elején feltűnik, hogy nagyon leegyszerűsítették az Androidot, a kezdő lépéseken szinte kézen fogva vezetik végig a felhasználókat. Látható, hogy nem a tapasztalt júzereknek készült, inkább azok a célközönség, akiket elkerült az okostelefonos forradalom, akik nem akarják vagy nem tudják megszokni az érintőkijelzőt. De azért szeretnének fényképet készíteni az unokákról, sőt, elbüszkélkedni a képekkel a barátaiknak (vagyis megosztani valamilyen közösségi hálón).

Az első lépések egyikeként például egy oktatóprogram megmutatja, hogyan csatlakozzon a wifihálózathoz.  A beállítások menüpontban is egy egyszerűsített menüsort láthatunk, amellyel beállíthatjuk a hangokat, a háttérképet és ki/be kapcsolgathatjuk a wifit . Ha ennél többre vágyunk, akkor eljutunk a rendes Settings menübe is, ahol aztán kedvünkre nyomogathatjuk a beállításokat. Itt már olyan a menü, mint egy hagyományos androidos mobilban.

A készüléknek éppen ezért az érintőkijelzője mellett hagyományos billentyűzete is van. Ez eléggé szokatlan volt nekem, annyira elszoktam már a T9-es billentyűzet használatától, hogy eleinte inkább az érintőkijelző aprócska billentyűzetén gépeltem be a wifi és a Google-fiókom jelszavait. Nagyon jól illusztrálja a tényt, hogy a kor elhaladt a fizikai billentyűzet mellett, hogy vannak alkalmazások, amelyeken egyszerűen képtelenség gombokkal navigálni. De a billentyűzettel és a kijelzővel együtt minden megoldható.

A Wine Smartra az Android 5.1 Lollipop operációs rendszert telepítették. Öt kiemelt funkciógombja van: az üzenetek, kamera, gyorsgomb , OK gomb és telefonkönyv. A gyorsgomb megnyomásával például egy általunk előre meghatározott alkalmazás nyílik meg. Ennek nagyon egyszerű a beprogramozása, majdhogynem megcsinálja helyettünk a telefon.

Nem a legjobb kijelzőt tették bele, de ez egyáltalán nem gond, hiszen nem csúcskategóriás készüléket fogunk a kezünkben. Processzora sem kiemelkedő, de nem is kell szégyenkeznie, egy kisebb 1,1 GHz -es négymagos processzort tettek bele. Belső memóriája 4 gigabájt , ami nagyjából semmire nem elég, szerencsére lehet ezt bővíteni akár 32 gigabájtos microSD-kártyával is.

Olyan plusz funkciókat is tettek bele, mint a segélyhívás, ilyenkor az LG Safety Care alkalmazása automatikusan elküldi a tartózkodási hellyel és helyzettel kapcsolatos információkat az előre kiválasztott ismerősnek. Akkumulátora meglepően sokáig bírja, nem túl intenzív használattal simán kihúzott két teljes napot, és még tovább is bírta volna, ha elhiszem neki, és nem dugom töltőre második nap este.

Az LG Wine Smart nem úttörő a maga területén, készültek már olyan telefonok eddig is, amelyek inkább az idősebb korosztályt próbálták elérni. De ez az első olyan, ami ezzel együtt modern is tud maradni. Ráadásul nem az LG az egyetlen cég, ami ilyen mobilt gyárt, a Blackberryről régóta tudjuk hogy nem hajlandók lemondani a billentyűzetről, de nem olyan régi hír, hogy a Samsung is piacra dob egy flipmobilt a közeljövőben.