Látványos fejlődésen mentek át a mobilok kijelzői, de a hangminőséggel kevesebb gyártó törődik, és a mobilok nagy része középszerű hangokat produkál. Ennek viszont változnia kell, mert ma már a jó felbontású zene is könnyen beszerezhető, nem feltétlenül kell letorrentezni több terabájtnyi FLAC formátumú fájlt, ha kényeztetni akarjuk a dobhártyáinkat. A Tidal zenestream-szolgáltatással cd minőségű, vagy annál is jobb tartalmakhoz férünk hozzá, és a Spotify „extrém minőségű” streamje se rossz, bár az általuk használt 320 kbps bitrátát korántsem neveznénk extrémnek.

Ezeket a nagy felbontású zenéket nem érdemes átlagos mobilról, gyári fülessel hallgatni, ahogy Ferrarival se megyünk szántani, úgyhogy aki komolyan gondolja a zenehallgatást, annak érdemes beszereznie egy jobbféle hangrendszerrel ellátott mobilt. Kiváló minőségű fülesek is vannak már megfizethető áron. Aki ennél is többet akar, elmehet a végletekig. Ott még nem tartunk, mint az igazán keményvonalas audiofilek, akik kavicsokkal és több százezer forintos kábelekkel varázsolnak tisztább hangzást az eszközeikbe, de már mobilokhoz is vehetünk usb portra csatlakozó digitális-analóg átalakítót (DAC), sőt, akár vákumcsöves erősítőt, vagy saját akkuval felszerelt mélyhangkiemelőt is.

Világbajnok hangok

Tesztünkben a belépő szinttől indultunk, a SoundMagic E10C fülessel, a 15 ezer forint alatti kategória többszörös díjazottjával. Tavaly hatodszorra lett az év legjobb fülese a What Hi-Fi tesztjein, és ezzel a véleménnyel nem érdemes vitába szállni. Tiszta, nagy felbontású hangokat kapunk, és azok trendkövetők se panaszkodhatnak, akik szeretik az erősebb basszust. Megkapják. A legújabb “C” verzió még azt is tudja, a korábbi modellekhez képest, hogy az androidos és iOS-es kimenetére automatikusan rááll, nincs szükség kapcsolóra.

Valamivel olcsóbb, ugyanakkor valamivel gyengébb képességű is az Awei A920BL füles, ez viszont bluetoothon is elég sokat kihoz a zenéinkből. Csak az akkuidőt áldozták fel a kényelem oltárán. Csupán négy órán át működik, cserébe viszont elég könnyű a füles.

Itt muszáj egy kicsit beszélni a bluetooth minőségéről, az Awei fülese ugyanis nemcsak az akusztikai tulajdonságai miatt jó, az aptX szabvány támogatása legalább ennyire fontos. Bár a gyártók szeretik azt mondani, hogy aptX cd-minőséget tud átvinni, de nem árt tudni, hogy ez is tömöríti az adatot, és 352 kbps bitrátára képes.

Ennél van már jobb is, az aptX HD, amelyen 576 kbps is átmegy, de ennek a szabványnak a támogatottsága momentán elég szerény. Néhány hiperdrága Vertu mobilon kívül csak az LG G5 és V20 kompatibilis vele, valamint néhány zenelejátszó. Az LG-nek bluetooth headsetje is van hozzá, ilyen például a Tone Platinum, ez viszont már 60 ezer forintnál is többe kerül.

A köztes árkategóriában elég jó élményeket szereztünk egy RHA-Audio MA750i fülessel, amivel a felemelő érzés volt nagy felbontású dzsesszt és metált hallgatni a metrón munkába menetelő tömegben. Egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy el kéne adni a kissé elavult, fél asztalt beterítő Pioneer sztereo erősítőmet, és az árából inkább egy ilyet venni. Az MA750i-nek ugyanis elég húzós az ára, nagyjából 32 ezer forintot kérnek érte. Mellette szól, hogy jóval tartósabb lehet egy átlagos, 10-12 ezer forintos fülesnél.

A kábelek erősek, vastagok, és ahol csak lehet, acélból van a borítás. A füldugaszhoz egy rakás szilikondugót adnak, hogy biztosan legyen köztük olyan, ami passzol a fülünkbe.

Káosz a zsebben

A soron következő kiegészítő hasznosságát már könnyebb megkérdőjelezni, de nem a hangminőségük, hanem inkább a használhatóságuk miatt. Akinek nem jött be az iPhone 7 jackdugós átalakítója, az most ne is nézzen ide, mert felkavaró képek következnek. Így néz ki egy mobilba dugott külső DAC-ba bedugott külső vákumcsöves erősítőbe bedugott fejhallgató bizarr láncolata.

Valószínűleg nincs olyan élő ember, aki mindezt így zsebre vágná. Mi se nagyon mászkáltunk ezzel a konfigurációval, de azért az irodában kipróbáltuk, hogyan szólnak a Lars&Ivan márkanéven piacra dobott cuccok. A Fire DAC valóban szépíti a hangot egy átlagos mobilhoz képest, de az eleve jó DAC-cal felszerelt HTC Desire Lifestyle hangzásán már nem javított érezhetően.

A vákumcsöves erősítő pedig hozza azt a lágy hangzást, amiért az audiofilek odavannak a vákumcsöves erősítőkért, és mindezt megtoldja egy – opcionálisan bekapcsolható – extra basszussal. De ha csak plusz basszus kell, arra jó a zsebre csíptethető, sokkal kisebb méretű, hagyományos erősítő is.

Azt jól meg kell fontolni, hogy milyen kiegészítőt választunk, a DAC ugyanis plusz áramot fogyaszt, hiszen a mobil usb adatcsatlakozójára kell rákötni, onnan kapja az áramot – és persze az adatot, amit maga alakít át analóg hanggá. A külső erősítő ezzel szemben saját akkuval rendelkezik, jackdugóval csatlakozik a mobilra, ez pedig éppen ellenkező módon hat az energiafogyasztásra. Nyugodtan lecsavarhatjuk a hangerőt a mobilon, és fel az erősítőn, amivel némi energiát is megspórolunk a telefonban. Csak akkor szívjuk meg, ha lemerül az erősítő, és emiatt leáll a zene.

Az ideális az lenne, ha ezek az erősítők valamilyen tokba kerülnének, a telefonunkra rögzítve. Vagy tudunk ennél is jobbat, bár ehhez igencsak le kell szűkíteni a választható mobilok márkáját és típusát: valamilyen csúcskategóriás LG-t kell választani, mert a dél-koreai cégnél vannak a legjobb beépített hangcuccok. A V20-ban például négy DAC van, és mindjárt meg is mondjuk, hogy ez miért jobb, mint amiben csak egy van.

Hullámformájú bitek

Amikor digitálisan rögzítjük a hanghullámokat, akkor a felvevőeszközünk több tízezerszer mintát vesz a hangból. A cd-ken is használt 44kHz-es mintavételi rátánál ez másodpercenként 44 100-at jelent. Fontos tulajdonság még a bitmélység, ami 16, 24 vagy 32 bites lehet, és azt mutatja, hogy hány különböző szintet különböztetünk meg, mennyire pontos a mintavétel. A lejátszó a digitális lenyomatból próbálja helyreállítani az eredeti analóg hanghullámot, és emiatt van jelentősége annak, hogy hány bites a DAC. (A csúcsmobilokban gyakran használt Qualcomm Snapdragon 821 rendszercsipben 24 bites DAC van, míg a vadiúj Snapdragon 835-ben már 32 bites)

Kevesen tudják, de mindegyik bluetooth eszközben van DAC, hiszen a fülesre nem analóg jel érkezik, hanem digitális, amit ott helyben kell hullámformává alakítani. Persze vannak egészen olcsó és gagyi DAC-ok, ahogy drágábbak is. A hangeszköz kiválasztásánál figyelembe kell venni még néhány adatot. Ilyen például a jel/zaj arány, ezt az angol elnevezésből eredően SNR vagy S/R (signal-noise ration) jelöl, és az értéket decibelben (dB) adják meg – minél több annál jobb.

Az LG V20 esetében négy profi ESS SABRE DAC állít elő alacsony zajszintű analóg jelet, és ezek kombinálásával jön létre a mobilokban ritka alacsony zajszint. Ebben a mobilban még a hangerőállítás analóg szinten történik, mert így a már zajtól tiszta jelet erősítjük.

Persze nemcsak jó lejátszók kellenek a tiszta és jó minőségű zenéhez, hanem megfelelő hangfájlok is. Online stream esetén a Spotify-t legfeljebb 320 kbps-ig húzhatjuk fel, míg a Deezer Elite 1411 kbps-t tud, akárcsak a Tidal. Mi az eszközöket FLAC fájlokkal is teszteltük, 5000 kbps fölötti minőségben, de azt is észrevettük, hogy a Spotify-on is sokat javít a profi hangtechnika.

Azt mindenesetre tudni kell, hogy a tömörített mp3-ban és aac-ban sok a veszteség, és jóval kevesebb az adat, mint a veszteségmentes formátumokban. Bár a profik azt mondják, hogy a Super Audio CD (SACD) által használt DSD (direct stream digital) az igazi, a neten sokkal könnyebben találunk FLAC (free lossless audio codec) formátumban kódolt zenéket, ha van kedvünk a letöltéssel és a fájlok tárolásával vacakolni.