Ebből is látszik, hogy a profi szótól mindenkinek fura tévképzetei támadnak, és valami olyasmit kezdenek a háttérben sejteni, ami meghaladja a halandó emberek képességeit. A P10 ráadásul rálicitál erre, és a Leica-partnerségre hivatkozva Igazán Profi végeredményt ígér a telefonnal, ami inkább hangzatos marketingduma, mint valódi igazság. De az tény, hogy a Huawei P10-nek tényleg nagyon jó kamerája van.

Nem mennék bele technikai részletekbe, minden kiderül a készülék specifikációiról a gyártó oldalán, a teszt során is csak arra voltam kíváncsi, hogy mennyire gyorsak vagy épp könnyen elérhetők a fotós funkciók, mennyire használható a telefon a hétköznapokban, aminek a hátlapján dupla kamera és külön fekete-fehér érzékelő dolgozik a még jobb képminőségért.

Elvittem a telefont egy körre munkába is, és próbáltam vele néhány értékelhető képet lőni a CEU mellett szervezett egyik első tüntetésen, majd inkább olyan hétköznapi élethelyzetekben használtam, mint a konyhai sütögetés, séta a Városligetben - amire valószínűleg ön is használni fogja.

Nem győzött meg

A P10-nek bizonyos helyzetekben rendkívüli képminősége van, de összességében egy kevésbé jól használható készülék.

Egy profi kamerától azt várnám, hogy legyen reszponzív, és gyorsan állítgatható, hogy bármilyen helyzethez alkalmazkodva jó képeket csináljon. Ezzel szemben a P10 azt kínálja, hogy menükben turkálva-görgetve valóban finomhangolhatok minden beállítást az exponálás előtt.

Ezzel a kávéfőzős videóval lehetne ezt a legjobban érzékeltetni. Konkrétan lefő a kávé, mire végigzongorázok a beállításokon.

Mindez nem is lenne baj, ha az automatika magától csinálná a dolgát - ez a profi eszközök másik fontos tulajdonsága, hogy levesznek terheket a kezelő válláról - de a Huawei P10 mindent megpróbál túlkompenzálni a minél élénkebb színek és hatások eléréséhez. Ennek pedig ismét a végeredmény látja kárát.

A fent már említett utcai eseményen például alig tudtam vele csak úgy, zsebből előkapva értékelhető fotót lőni. A napsütéses, árnyékos utcában készült képek többsége bemozdult, mert az automatika rendre túlexponálta a képet, miközben teljesen rossz beállításokat használt. A fókuszt is rendre eltévesztette a sétáló tömegen.

És még egyszer: ezek nem szándékosan rossz képek, csak egyszerűen nem ismerte fel a telefon fényes nappal, hogy mozgó témához kéne az expó-értékeket igazítania. Ugyanígy túlexponált egy kicsit, amikor álló embereket akartam lefotózni.

Nem egészen tudtam megfejteni, hogy miért csinálja ezt, de az biztos, hogy rendszerszinten próbál minél világosabb képeket készíteni a telefon. Nincs olyan beállítása, ahol ezen változtatni lehetne. Először arra gyanakodtam, hogy a sok mozgás miatt nem talált jó pontot a képmezőben a beállításokhoz, de erre meg rácáfolt, amikor otthon vettem elő egy esős szombat reggelen. Még a tökéletesen mozdulatlan témát is megpróbálta úgy felhúzni, hogy az esős-felhős, tavasz reggeli félhomályból is vakító, nyári napsütést varázsoljon, mint az alábbi szőnyegnél.

Ez, persze, lehet hogy csak nekem zavaró. Egy kevésbé profi felhasználó akár hálás is lehet érte, ha a telefon automatikusan megspórolja neki a képek felpimpelését (erősebb színek, több kontraszt, vibrálóbb hatás), de én szeretek olyan képeket csinálni, amik jobban visszaadják a valódi viszonyokat, vagy legalább olyan készüléket használni, ami megengedi nekem, hogy én válasszak. Úgyhogy ezt hajlamosabb voltam a negatív oszlopba felvésni.

Ehhez a krónikus túlkompenzáláshoz hozzáadódik még a kijelző minősége is. A készülék megjelenítőjének a színei is alaposan túl vannak tolva, a piros például a menükben is olyan rikítóan élénk, hogy szinte világít a többi szín mellett. Ez megint csak olyan látványintézkedés, amitől a képeink nem lesznek jobbak, csak a készülék próbálja ezt sugallni nekünk.

Ugyanez a helyzet a töménytelen élesítéssel és elmosással, amit szintén szoftveresen pakol a képekre a telefon. Nézzék meg bármelyik tesztképen a faleveleket a háttérben, amik helyenként mintha bele lennének karcolva a képbe, másol meg olyanok, mintha szivaccsal maszatoltam volna szét őket (bár ez lehet az optika hibája is).

Most jöjjön egy pozitívum

Ha csak olyan dolgokat fotózna a telefonnal, amik nem mozognak, például egy gombát vagy egy épületet, ahol van idő állítgatni, ott a P10 nagyon szépen muzsikál.

Nem mondanám meg hirtelen az alábbi a képekről, hogy mobillal készültek. Nagyon szép részletek vannak még a legsötétebb tartományokban is.

Úgynevezett profi funkciók

A P10-ben van dedikált fekete-fehér mód, intelligens portré mód, meg ilyenek. A portré módban azt csinálja, hogy a két kamera képéből nagyjából kitalálja, hol van az ember feje a képen, és megpróbálja elmosni a hátteret, hogy olyan hatást érjen el, mint a profi kamerák (tudják, ahol az arc mögött a háttér szépen elmosódik). Ezt a funkciót eddig egy telefon sem tudta jól használni a témafelismerés gyermekbetegségei miatt, és a P10 sem hoz forradalmat ebben, hiába ígér Leica-minőségű portrékat. Legtöbbször rossz helyen véli felismerni a hátteret, és véletlenszerűen elmos olyan képrészleteket, amik még a témához tartoznak, vagy a háttérben látunk éles határvonalat az elmosott és az éles terület között. A végeredmény csúnya és használhatatlan.

Ha feltétezzük is, hogy a jövőben ezt megoldják egy szoftveres javítással, a telefon nagylátószögű kamerája a torzítás miatt akkor is alkalmatlan marad arc-portrézásra (mint minden nagylátószögű kamera). Ha jót akarnak, mellőzzék ezt a funkciót, bármilyen készülékben is találják meg.

Aztán, ott a fekete-fehér mód, amit Leica-stílus ide vagy oda, én szintén nem tudok hova tenni. A nap végén ugyanis arról van szó, hogy a színes fotót beáldozva fekete-fehérben készül el az eredeti fotó, és a pillanat sosem lesz már színes, ha később meggondolnánk magunkat. Ennek semmi értelme, hiszen a színes képekből bármikor csinálhatunk fekete-fehéret, ha művészkedni támad kedvünk.

Szóval, én 2017-ben eléggé mellélövésnek érzek egy ilyen funkciót, még akkor is, ha a végeredmény egyébként tetszetős.

Jól felismeri, hogy milyen helyzetben mennyi kontraszt való a témához, de a fekete-fehér érzékelő képminőségével azért vannak bajok. Rögtön látható, miről beszélek, ha megnézik ugyanazt a jelenetet a színes és a fekete-fehér kamerával lefotózva:

Ha van annyira tudatos profi valaki, hogy biztos a dolgában, és abban, hogy csak és kizárólag fekete-fehérre utazik, remek eszközt kap a P10-zel. Ha hozzám hasonlóan Ön sem ennyire biztos a dolgában, akkor csak a frusztrációt kapja, hogy

hm, most váltsak fekete-fehérre? legyen ez inkább színes? Na jó, nézzük meg feketében, ah már mindegy, elszaladt. #majd_legközelebb

Mindezekkel együtt a P10 nem rossz fényképezős mobil, de a hívószavakkal magasra tornázott elvárások után inkább csalódás volt. Pláne, hogy ebben az árkategóriában láttam már funkcionálisabb készüléket is. A telefon egyébként maximálisan reszponzív. Nem döcögött sem fotózás sem videózás közben, szépen futtatott minden fotózáshoz kapcsolódó képszerkesztő alkalmazást, amiket kipróbáltam a teszt alatt, úgyhogy hardveres oldalról szépen meg van támogatva, az biztos. Mindenképp egy erős választás lehet Androidra.

Nem fog benne csalódni, ha szeret beállításokkal szöszölni fotózás előtt, és a végeredmény garantáltan mindig olyan lesz, mintha képszerkesztő programokhoz is értve, minden fotójához hozzányúlna, hogy szép színesek legyenek a képek. De ha túl van már ezeken, akkor nem kap valóban extra vagy profi funkciókat.