Erős karakter a Blackberry KeyOne
További Cellanapló cikkek
Egész jó dolgok is kisülhetnek abból, ahogy a TCL belevágott a valódi Blackberry mobilok gyártásába. Igen, tudom, a kínai mobilcég már piacra dobott pár DTEK nevű készüléket Androiddal és a Blackberry szoftvereivel, de ezek csak meglévő modellek utánlövései és/vagy tök unalmasak. A nemrég piacra dobott KeyOne mobilnak viszont van karaktere, és nemcsak arra gondolok, hogy a betűket valódi gombokkal tudjuk bepötyögni, hanem hogy egy téma, a produktivitás köré húzták fel az egészet.
Nyilván mindenkiben ugyanaz a kérdés motoszkál a KeyOne láttán, ebben egészen biztos vagyok, mert tucatnyian feltették:
Ez a megoldás valóban szokatlan, az első pár órában esetlenül botorkáltak az ujjaim a gombokon, de ezt követően már magabiztosan suhantak a klaviatúra felületén. Már az sem zavar, hogy qwertz helyett angolszáz qwerty a kiosztás, és Alt meg a Shift gombok helyét se keverem össze. Sokkal kellemetlenebb, és ez a kezdetek óta fennáll, hogy a mechanikus gombok nyomkodásában hamarabb elfáradnak a hüvelykujjak. Nem elég finoman megérinteni a gombok felületét, mint a virtuális billentyűzetnél, ehelyett folyamatosan ugyanolyan görbe pózban tartott ujjakkal kell erőt kifejteni.
Vagy gyakran pihentesse az ujjait, különben baj lesz az izmokkal izületekkel. Mindezt azután merem kijelenteni, hogy érintőkijelzőn elég sokszor írtam meg teljes cikkeket, mindegyik több ezer karakteres volt, és még soha nem éltem át hasonló kínokat, mint most, alig néhány bekezdés után. Azzal tisztában vagyok, hogy nem mindenki ír cikket a mobilján, de egy hosszabb üzenetváltás a Messengeren vagy más csetprogramban felér egy cikkírással.
A mechanikus gombok előnye leginkább abban mutatkozik meg, hogy egy kézzel is jól használhatók, mert meg tudjuk támasztani a keszüléket. A virtuális gombokon nem tudjuk végighúzni az ujjainkat, mert abból edz lkjhgtrewsz.
Nagy mértékben gyorsítja a gépelést a prediktív segédlet, ám ennek van egy igen súlyos - szerencsére szoftveresen javítható - hibája. A javaslatok pont a vezérlőgombok fölött jelennek meg, egy túl keskeny sávon, emiatt nagyon oda kell figyelni, hogy hová bökünk, nehogy véletlenül kilépjünk a főmenübe.
Ezt a rengeteg gombot a BlackBerry a rendszer vezérléséhez is felhasználja, és ez nagyon megtetszett. A főmenüben a gombok rövid és hosszú lenyomásához egy-egy parancsot rendelhetünk hozzá, így villámgyorsan elérjük az adott programot vagy funkciót. Akár olyan parancsot is megadhatunk, hogy nyisson új jegyzetet vagy névjegyet, esetleg indítson keresést a mobilon. Sokkal gyorsabb, mint ikonokat keresgélni, és ezzel a módszerrel tisztán tarthatjuk a főmenüt, hiszen kevesebb indítóikont kell ott elhelyezni. Bizonyos betűk foglaltak az alapbeállítás szerint, de ezeket a parancsokat törölhetjük, személyre szabhatjuk.
A szóköz gomb is trükkös, ott van elrejtve az ujjlenyomat-olvasó. Ez gyorsan és pontosan működik. Egyedül az zavart, hogy a legtöbb mobilon az ujjleolvasó beléptetőgomb nyitja meg a főmenüt, és nehezen tudtam levetkőzni azt a szokást, hogy ezt nyomkodjam a billentyűzet fölött lévő vezérlőgomb helyett.
Azt mondtuk már, hogy a billentyűzet touchpadként is működik? Ez okos megoldás, és azt mondják a Blackberrynél, hogy így elkerülhetjük a kijelző fogdosását, de ez nyilván elég rövid ideig tart, hiszen az appok többsége igényli az érintéses interakciót. A touchpad reakcióidején is lenne javítani, van egy kis késleltetés az ujjmozdulat és a tartalom gördülése között.
Suhintós szeder
Hasznosak voltak még a Blackberry szoftveres megoldásai is, és aki munkaeszköznek vesz Blackberryt, az leginkább emiatt teszi, nem a gombok miatt. A főmenüben például bizonyos ikonokon fölfelé suhinthatunk, hogy további opciókat érjünk el. Például a Chrome böngészőnél a lementett könyvjelzőket, a Gmailnél egy általunk kiválasztott mappa tartalmát.
A kijelzőn megtalálható egy Hatékonyság fülnek nevezett eszköz, ezen befelé suhintva előhívhatjuk az aznapi naptárbejegyzéseket, az olvasatlan üzeneteket és a kedvenc névjegyeket. Ez mindig elérhető, bármilyen app van megnyitva előttünk. Fontos eszköz a Blackberrynél a Hub, ahol az összes korábbi értesítésünket megtaláljuk. Ide automatikusan becsatornázódnak a csevegőappok, a telefonhívások és a közösségi appok értesítései, hogy biztosan ne maradjunk le semmiről.
A cikk elején is említett DTEK a KeyOne mobilon alkalmazásként van jelen, ez közli a védelmi rendszerek állapotát. A szintet olyan dolgok határozzák meg, mint például a rendszer indításakor elkért PIN-kód, a fejlesztői lehetőségek kikapcsolt állapota (hogy ne lehessen belebuherálni a rendszerbe), de azt is ide sorolják, hogy Blackberry mobilt használunk, nem valami másféle választott androidos telefont, és a Blackberry Android rendszere fut rajta.
Van a mobilon Blackberry Messenger is, de ez ma már kevésbé izgalmas, hiszen tucatnyi egyéb lehetőségünk van titkosítottan és biztonságosan csevegni, ahogy a jelszómenedzserre és a biztonsági mentésre is vannak jó alternatívák. Ügyes megoldás azonban a Privacy Manager, amellyel úgy elfeketíthetjük a kijelzőt, hogy csak egy mozgatható keskeny sáv maradjon fedetlen. Ezzel igencsak megnehezítjük a vállunk mögül leselkedők dolgát.
Ütős, mégsem túl erős
Adott tehát egy tonnányi szoftveres okosság, de mi szolgálja ki mindezt? Maga a készülék ütős, ha azt nézzük, hogy a 180+ grammos súlyával ütőfegyvernek se lenne utolsó az ellenálló fémburkolattal felszerelt mobil, és hogy az akkumulátor simán kibír másfél napot rendes terhelés alatt. Leesett az állunk, amikor délelőtt fél tizenkettőkor 82 százalékon volt a töltöttség, este 11 körül pedig még mindig volt benne 34 százalék, pedig nem fogtuk vissza magunkat.
A hardver ereje azonban jócskán elmarad az élmezőnyétől, a Snapdragon 625 és a mellérakott 3 GB RAM inkább középkategóriás mobilokra jellemző. Akadozást, fagyást ennek ellenére soha nem észleltünk, elég stabilan teljesített a KeyOne - de vajon mit nyújt majd ez a hardver 2-3 év múlva?
Az adatkapcsolat szerencsére remek, LTE-n akár 450 megabit per másodpercig felpöröghetünk, és a 802.11ac-s wifire sem lehet panaszunk. Ügyes ötlet, hogy wifi hotspot módban megadhatjuk a frekvenciát, hogy 2,4 GHz-et vagy 5 GHz-et akarunk-e használni. A kamera csak közepes, lehetne fényérzékenyebb. A kéttónusú és erős led közeli témák esetében még segít, de alapból zajosak a félhomályban készült képek. A fülhallgató pedig kifejezetten gyenge, érezhetően a zenei élmény helyett inkább a telefonhívásokra fókuszáltak, az utóbbival nem is volt soha gondunk.
A BlackBerry KeyOne tetszetős, jól összerakott mobil, erős szoftveres háttérrel. Az Android 7.1.1 az aktuális legújabb rajta, és két éven át megkap majd minden biztonsági frissítést, ezt a gyártó garantálja. Rajongóknak nyugodt szívvel ajánljuk, bár a kétszázezer forint körüli ár egy kissé magasnak tűnik a tudásához képest.