Index Vakbarát Hírportál

Vegyesfelvágott Kínából, ez a Doogee Mix

2017.10.14. 09:19

Járt már nálam telefon a kínai Doogee műhelyéből, nem voltam elragadtatva tőle, de a Mix egészen más. Már az is nagy haladás, hogy felfogadtak egy ismert hazai PR-céget, hogy ők kezeljék a teszteket, és nem egyenesen Sencsenből küldik a mobilt, mint legutóbb.

A Mix doboza a korábbiakhoz képest elegáns, ami passzol a telefonhoz, de találunk benne egy óvszercsomagolásban kínált mobilpörgettyűt is, ami olcsó poén, és csak egyszer lehet elsütni.

Kár is lenne ezt a béna kulcskarikát ráragasztani a hátlapra, annál azért jobban mutat ez a telefon, hogy ilyesmivel elbarmoljuk a kinézetét. Persze a Doogee Mix is begyűjt minden ujjlenyomatot, és a méretéhez képest jókora súlya van, majdnem kétszáz grammot nyom. Oké, a mobilt elég ritkán nézegetjük hátulról, szemből pedig egy lenyűgöző 5,5 colos Samsung AMOLED kijelző tárul elénk, és majdnem az egész előlapot elfoglalja. Csak az alsó sávban maradt egy kis hely az ujjlenyomat-olvasós gombnak.

Az egész egy Xiaomi Me Mix koppintás, és nem is sikerült annyira lecsípni a kávából, mint a nagy riválisnak, de ettől még jól néz ki a telefon, és elég rendesen összerakták. Az akkumulátor 3380 mAh-s, a hasonló méretű mobilok ebben a tartományban mozognak. A Mix visszafogott használattal kibírhat egy napot, de jobb nem kockáztatni, és magunknál tartani a töltőt. Sajnos csak egyszerű 5V/2A típusú adaptert kapunk a Mixhez, szóval nem tudunk pár perc alatt több órára elegendő energiát feltankolni. Körülbelül két órát igényel, hogy nulláról százra töltsük az aksit.

A kijelző felbontása csupán 720p, mögötte egy nyolcmagos Helio P25 processzort találunk, ez visszafogott teljesítményt nyújt a csúcsmobilokhoz képest. A grafikus csipet intenzíven terhelő játékoknál előfordultak akadások, és a rendszermenü is lomha. Pedig a felszereltség egész jó, a 64 GB tárhely mellé 6 GB RAM-ot kapunk, amiből nagyjából 4 GB a rendelkezésünkre áll.

A Doogee a B-kategóriás kínai gyártókra jellemző hibától szenved, vagyis már szépen tudnak hardvert összerakni, de a szoftver optimalizálása hiányzik, és ez rányomja a bélyegét az élményre. Olyan tök fölösleges dolgokkal tömték meg az indítómenüt, hogy a telefon megrázására cseréljen témát, vagy a Magicfinger bekapcsolásával minden érintésünk csillagokkal vagy szívecskékkel szórja tele a kijelzőt, és hogy egy lelógó rajzolt cica megragadásával témákat tölthessünk le. Mintha a telefon beállítása és konfigurálása valami vicces népszokás lenne.

A lebegő szürke gomb még egész jó ötlet, ezzel ugyanis gyorsan elérünk pár hasznosabb appot és beállítást. Hasonló a jobb alsó sarokból előhívható One Hand Floatview menü funkciója, ami még több beállítást kínál; nagyjából azt a készletet, amit az értesítési tálcán is megtalálunk.

Kifinomult gesztusvezérlést is kapunk:

  • a lefordított telefon elnémítja a bejövő hívás csengőhangját
  • a telefon meglóbálása felveszi a hívást
  • a fülhöz emelt telefonon kikapcsol a kihangosító
  • két ujjal végighúzva a kijelzőn állítható a hangerő
  • három ujj végighúzása képernyőmentést készít
  • a kamera előtt elhúzott kezünk léptet a zenelejátszóban vagy a galériában

Ezekből azonban a lehető legkevesebbet kapcsoltuk be, hogy a lehető legkevesebb erőforrást használja el rendszer.

Van beépített System Manager, ahol kitörölhetjük a fölösleges fájlokat, korlátozhatjuk az appok automatikus (újra-)indulását, jelszavas védelemmel láthatjuk el a kiválasztott alkalmazásokat.

Kifejezetten hasznos eszköz a Doogee Xender nevű megoldás, amely egy QR-kód beolvasása után összeköti az azonos wifi hotspoton lógó mobilt és számítógépet, és ezután a böngészőből elérjük a telefonon lévő fájlokat. Így nem kell mindenféle klienst telepíteni, kábeleket dugdosni, mégis pár kattintással tudunk átmásolni tartalmakat. Természetesen mindkét irányba működik, tehát a mobilra is tudunk feltölteni például zenéket vagy videókat. 

Több szem tényleg többet lát?

A szoftveres optimalizálás hiánya a kamera használatakor is egészen nyilvánvalóvá válik. Főleg amikor kipróbáljuk az elmosott képhatást, és a képernyő közepén minden éles, nagyjából függetlenül a távolságtól, míg a körön kívül minden homályos. Ennek semmi köze nincs a mélységélességhez. A Doogee Mix két szenzort használ, az egyik 16, a másik 8 megapixeles.

Annyit sikerült kideríteni, hogy a dupla lencséből a perem melletti második lencse kizárólag ebben a homályosító módban kap szerepet, mert ha letakarom, szól is a mobil, hogy legyek szíves elvenni onnan az ujjamat. Sem a fekete-fehér módban, sem a zoom kétszeresre állításakor nem volt gond abból, hogy teljesen letakartam a második lencsét, szóval ezeknél biztosan nem működött aktívan.

A telefon néha összevissza fókuszál, és a 4K felbontás is inkább csak marketingfogás, mert ennél a felbontásnál akadozó videót kapunk, kimaradnak képkockák. Érdemes megmaradni a 1080p-nél, akkor rendben lesz. A szemközti kamera is trükkös, helyhiány miatt a telefon jobb alsó sarkába került. Az 5 megapixeles szenzornak azonban nem a felbontásával volt a legnagyobb gondunk, hanem hogy nagyon furcsa színeket produkált, mintha gyárilag ráhúznának a képekre egy filtert.

Nehéz dolga lesz a Doogee csapatának, ha meg akarják vetni a lábukat az EU piacán, mert nagyon zsúfolt területre érkeztek, ahol a Huawei, Nokia, Xiaomi, Archos márkákon kívül még az alsóbb szegmensbe lemerészkedő nagyokkal is meg kell küzdeni. A Doogee Mix hű a nevéhez, bennem nagyon vegyes kép alakult ki róla, de legalább nem tragikus. Mégiscsak egy hetvenezer forintos telefonról van szó, vagyis egyetlen menő csúcsmobil árából az egész családot felszerelhetnénk Doogee Mixekkel.

Rovatok