A cég nem kommentálta az értesülést, de az IT Café által megkérdezett szakértő is úgy tudja: a hír igaz. Az időzítés azért meglepő, mert az öt éve fejlesztett csip gyakorlatilag elkészült, és az év elején Jonathan Schwartz vezérigazgató is azt bizonygatta, hogy még az idén meg fog jelenni.

A döntésnek vélhetően nincs köze ahhoz, hogy az Oracle 7,4 milliárd dollárért felvásárolja a Sunt, az ügylet ugyanis még nem jött létre, arra a tulajdonosoknak még rá kell bólintania. A projekt szokatlan stádiumban történő törlését az indokolta, hogy a processzor teljesítménye csalódást okozott, és ezért nem lett volna felhasználható az M sorozatú, csúcskategóriás szerverekben, melyekbe jelenleg a Fujitsu SPARC64-es CPU-it építi a Sun. Nyomós érvek szólhattak a Rock kidobása mellett, mivel az ilyen komplex processzorok fejlesztése igen drága (több százmillió dollárt felemésztő) és időigényes beruházás.

A Sun mindig törekedett arra, hogy a legújabb kutatási eredményeket építse be csipjeibe, e tekintetben jóval haladóbb szemléletű a cég, mint az Intel vagy AMD. A történelem mégis utóbbiak gyakorlatát igazolja, hiszen a Sunnál hagyománnyá lett az is, hogy kudarcba fullad az elméletben ígéretes elképzelések gyakorlati megvalósítása. Az első csúfos bukás az ezredforduló tájékán az UltraSPARC V volt, amely a cég első soron kívüli (out-of-order) és szimultán többfonalas végrehajtást (SMT) támogató csipje lett volna. Az egyenként is komoly kihívást jelentő elvek együttes megvalósítása nem sikerült, a projektet végül többszöri csúszás után 2004-ben törölték.

A Marc Tremblay főkonstruktőr vezetése alatt fejlesztett Rock több, a gyakorlatban nem kipróbált elv és megoldás kísérleti terepe volt. A Rock tesztpéldányok elkészültek, csak éppen a teljesítmény messze alulmúlta a várakozásokat. A csip 16 processzormagból (microcore-ból) áll, melyek egyenként két programszál egyidejű végrehajtására képesek, azaz összesen 32 szálat tudnak futtatni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy minden magba kerül egy lebegőpontos egység, de ezt, a chip komplexitását és méretét jelentősen megnövelő tervet már viszonylag korán elvetették. A Rock a világon az első processzor, amely támogatja az ún. tranzakciós memóriát, és ugyancsak úttörő a felderítő vagy árnyékszálak (scout thread) hardveres támogatásában: a Rock képes minden programszál mellett elindítani egy árnyékszálat, amely mindaddig párhuzamosan fut az eredetivel, amíg az valamilyen oknál fogva (például a másodszintű gyorsítótárból hiányzó adat miatt) várakozásra nem kényszerül. Amíg a fő szál várakozik, az árnyék fut tovább, előreszalad a végrehajtásában, és végrehajtja például a behívó utasításokat vagy feltételes elágazásokat. Amikor a főszál újraindul, ezek eredményei már rendelkezésre állnak.

A tervezők úgy számoltak, hogy a chip évekkel előzi majd meg a korát és a konkurenciát, és ezzel nagyban hozzájárul a SPARC megkopott hírnevének helyreállításához. A prototípusok szilícium azonban nem váltották be a reményeket. A Rock végleges tervei 2007 januárjában készültek el, az első tesztpéldányok pedig néhány hónappal később kerültek le a gyártósorokról. Azóta folyamatosan reszeltek a mérnökök a csipen, de hónapokkal ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy a csip zsákutca, nem hozza az elvárt teljesítményt, és a hozzá tervezett Supernova szerverekkel együtt piacképtelen.

A vállalat a csúcskategóriás szervereiben most a Fujitsu processzorait használja, ezeket váltotta volna a Rock, ha megjelent volna. Várható, hogy a jövőben marad a partnerség a japán céggel, mivel így spórolni lehet a kutatási-fejlesztési költségekkel, miközben a belépő szintű T sorozatba szorul vissza a saját fejlesztésű UltraSPARC család. Az persze kérdés, hogy ha megvalósul az Oracle-felvásárlás, a fejlemények fényében az új tulajdonos megtartja-e az alulról az x86, felülről pedig a SPARC64 által szorongatott processzorfejlesztő részleget.