A szakterület egyik úttörője, Ryohei Kanzaki, a Tokiói Egyetem Fejlett Tudomány és Technológia Intézetének kutatója harminc éve tanulmányozza a rovarok agyát. Végső célja az emberi agy megértése, az idegsejtek közötti, betegségek és balesetek miatt meghibásodott kapcsolódások helyreállítása. Ehhez nyújtanak segítséget a rovarok, például a nagyjából 100 ezer agyi neuront tartalmazó selyemszövőlepke vizsgálata.

Az állat agyának átmérője ugyan két milliméter, de a méret nem minden – hangsúlyozza Kanzaki. Irányítani és ellenőrizni tudja a mozgásokat a levegőben, más rovarok repülés közbeni elkapását – a lepke idegrendszere az evolúció több százmillió éve alatt tökélyre formált szoftverként működik. A hím lepke szag vagy feromon alapján egy kilométer távolságból is képes megtalálni a nőstényt.

A tudós reméli, hogy eddigi tapasztalatai alapján mihamarább rovarszerű robotokat fog fejleszteni. „Tételezzük fel, hogy az agy egy kirakós kép” – fejtegeti. „Az egész képet akkor reprodukáljuk, ha minden egyes darabkájáról tudjuk, hogy milyen, hogy hova kell tenni A jövőben lehetséges lesz rovarok agyát elektromos áramkörökkel újraépíteni. Ennek eredményeként, kapcsolódásaikat módosítva, valódi agyak is irányíthatók, ellenőrizhetők lesznek.”

Kanzaki és csoportja komoly előrelépéseket tettek céljaik felé. Egyik kísérletükben sikeresen módosítottak egy hím selyemszövőlepkét. Arra képezték ki, hogy szag helyett fényre, vagy másfajta lepke szagára reagáljon. A kísérlet igen komoly alkalmazási lehetőségeket vetít előre: egy géprovar kilométerekről kiszimatolna illegális drogokat vagy mérgező gázokat, taposóaknákat derítene fel, romok alatt találna túlélőket.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy melyik neuron milyen stimulációra reagál. Eredményeiket 3D-s módszerrel vizualizálták. Jelenleg a selyemszövőlepke 1200 agyi idegsejtjéről rendelkeznek adatokkal, még folytatják a többi neuron megértését.