A NASA szakértői beüzemelték a nyár elején felbocsátott Lunar Reconnaisance Orbiter Hold-szonda speciális mikrohullámú adattovábbító rendszerét, amivel a műhold a műszereinek adatait küldi majd a Földre. Az LRO fedélzetén hét műszer dolgozik, a leglátványosabb eredményeket attól a három kamerától várják, amelyek sosem látott részletességű, fél méteres felbontású képeket készítenek a Holdról (a többi a kozmikus sugárzást, a holdfelszín hő- és neutronsugárzását méri, illetve rádiófrekvenciás radarral, és az ultraibolya tartományban vizsgálják a felszín alatti tartományokat, vízjég nyomait keresve).

A nagyfelbontású kamerák óriási mennyiségű adatot termelnek (a becslések szerint napi 460 gigabájtot), amit egy másodpercenként 100 megabájt átvitelére alkalmas, vagyis 800 megabites kapcsolaton küld le a szonda a NASA új-mexikói White Sands irányítóközpontjába.

Az adatátviteli technológiát a NASA specialistái és az L-3 Communications nevű cég közösen fejlesztette. Mikrohullámú technikát alkalmaz, amiben a felső kategóriás hifi-cuccokból ismert elektroncsövekben elhelyezett elektródák erősítik fel a jelet annyira, hogy 360 ezer kilométernyi utat megtéve a White Sands antennarendszere venni tudja az adást. Hasonló megoldást már több műholdnál, így a Kepler és a Cassini esetében is alkalmaztak, ám az erősítés, és az ezzel elérhető sávszálesség eddig nagyságrendekkel volt kisebb.

Az LRO erősítője az új gyártástechnológiának köszönhetően jóval kisebb és könnyebb, mint az elődei, ami megkönnyíti az űrbe juttatást (a műholdaknál a tömeg és a méret egyenesen arányos a pályára állítás költségével, így minden áron törekedni kell a kicsi és könnyű rakományra); igaz, a műhold így is több mint 500 millió dollárba került.

Az LRO adatkapcsolata jól vizsgázott az első teszteken, és a fejlesztők reményei szerint az óriási sávszélességet biztosító technikát hamarosan bevethetik Föld körüli pályán keringő műholdakon is, ami pontosabb meteorológiai adatokat adhatna, vagy a repülőgépek kommunikációjáűban segítene.