Az érzékelő, amely mindössze 2.5 x 3.5 x 1 milliméteres - azaz kicsit kisebb, mint a százforintoson lévő címerben a Szent Korona -, magában foglal napelemeket, egy akkumulátort és egy processzort. "A rendszer közel végtelen élettartammal bír, amennyiben rendszeresen ki van téve megfelelő mennyiségű fénynek, akár épületen belül is" - mondta David Blaauw elektronikai és informatikus professzor.

"Az egyetlen korlátozó tényező az akkumulátor véges élettartama, de az is hosszú évekig működőképes marad" - nyilatkozta. Az érzékelő az idő nagy részét inaktv módban tölti, néhány percenként aktiválódik és elvégzi a szükséges méréseket. A teljes energiafelhasználása kevesebb, mint egy nanowatt.

Az eszköz az orvosi implantátumok egy teljesen új generációjának kifejlesztése előtt nyithatja meg a kaput, amellett alkalmas a jelenleg épületeknél, hidaknál és az otthonokban a mozgás vagy a víz és a levegő minőségének megfigyeléséhez használatos érzékelők leváltására, hiszen azoknál nemcsak ezerszer kisebb, de a legenergiatakarékosabb kereskedelmi forgalomban kapható társánál is 2000-szer kevesebb energiát fogyaszt.

Nagy hasznát vehetik az orvostudományban, mivel az eddigieknél kevésbé invazív eljárásokkal követhetik nyomon a szemben, az agyban vagy a tumorokban lezajló változásokat. A testbe ültetve a tudósok szándéka szerint már nem napfényből, hanem a mozgásból és a hőből nyerne energiát a működéséhez.

A kutatást, melynek eredményét kedden mutatták be egy San Franciscói tudományos konferencián, többek között az amerikai Nemzeti Tudományos Alaptvány és a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége is pénzelte.