| |||||||||||||||||||||||||||
Kényszermegoldás
Más volt a helyzet a PowerBookkal. Az Apple vezérlaptopja mindig is komoly benyomást keltett, de ha valakit nem hatott meg a külső, a közel hétszázezer forintos végfelhasználói ár biztosan meggyőzte arról, hogy egy erőgéppel van dolga. Csak az a baj, hogy ez nem volt igaz.
Az elfogadható teljesítményt nyújtó G5-ös processzort óriási fogyasztása miatt nem lehetett beépíteni egy laptopba, maradt a G4-es, ami finoman szólva is szánalmas volt már 2005-ben is. Legyen elég annyi, hogy egy korábbi tesztünkben legfeljebb egy Celeron processzor teljesítményét hozta, amit még az Intel is csak szégyenkezve gyárt, de a piaci igény nagy úr.
Jelentős hátrány
Ami elmegy egy olcsó otthoni pc-ben, az egy csúcskategóriás laptopban viszont elfogadhatatlan. Tudta ezt a vásárlóközönség is, az Apple laptopeladásai rendre a piaci átlag alatt maradtak a pc-khez képest. Az Egyesült Államokban az utóbbi időkben már több laptopot adtak el mint asztali gépet, és ez az arány Magyarországon is hasonlóan alakult az IDC piackutató cég elemzése szerint. A kaliforniai cég viszont képtelen volt hozni ezeket a számokat, pedig az Apple esetében tipikusan olyan vásárlóközönségről beszélhetünk, amelyik kifejezetten érdeklődik a hordozható gépek után.
És itt jön a képbe a MacBook Pro: a kétmagos Core Duo processzor Steve Jobs állítása szerint négyszeres teljesítménynövekedést jelent. Az új processzor a MacBook Pro legnagyobb újítása, bár megjelent rajta az összes kísérő tünet, ami az Apple legújabb gépeire jellemző. Beépített iSight kamerát kapunk a pénzünkért, de jár a gép mellé távirányító is, a Front Row szoftverrel kiegészítve. Ennek segítségével a kanapéból is könnyedén irányíthatjuk a számítógépet.
Az innováció csimborasszója
Újdonság még, hogy a tápkábel mágnesesen kapcsolódik a laptophoz, ami akkor jó, amikor épp elesünk a zsinórban: bár továbbra is összetörjük az orrunkat, de a kipattanó csatlakozó miatt legalább nem rántjuk magunkkal a több százezres számítógépet, ami orrvérzés mellett is örömteli fejlemény.
Ezt leszámítva azonban nem látni nagy különbséget. Egyet mégis: a monitor fényereje jelentősen nőtt, ami persze csak akkor tűnik fel, ha odarakjuk az előd, a PowerBook mellé. A billentyűzet hagyományosan jó és könnyen használható, ráadásul most még erősebb háttérvilágítást kapott, az enter viszont túlságosan kicsi, a caps lock könnyen lenyomható véletlenül is, az eject gomb meg elég hülye helyen van a backspace mögött: egy mellényúlás, és hasba lőjük magunkat egy dvd-vel.
Harry Potter hd-ben
A legnagyobb kérdés persze úgyis az volt, hogy menyit gyorsult a gép. Elvittük a laptopot Handrás Apple-kereskedésébe, és erőinket egyesítve elkezdtük nyúzni a gépeket. Ellenfélnek a régi modell 17-colos verziót választottuk, hiszen ezek ára szinte megegyezik.
Először nagyfelbontású videókat futtatunk, itt csak úgy érzésre jegyeztük le a hatást. A 720-as felbontású filmekkel még úgy-ahogy elboldogult a PowerBook, amikor azonban áttértünk teljes képernyős lejátszásra kegyelemért kiáltott a rendszer. Az 1080-as felbontású videóknál meg már sikítva kezdett a gép, inkább állóképeket, mintsem filmeket láttunk. Közben a MacBook Pro lazított, a két magból az egyik szinte elaludt, a videók visszajátszása pedig minden körülmények között tökéletes volt. Meg sem izzadt.
Ez utóbbi kijelentés persze csak képletes, ahogy az is, hogy erősen megizzadt. Mert bár a processzornak valóban nem jelentett gondot a visszajátszás, a gép erősen melegedett, míg a G4-es csúcsra járatva is épp csak befűtötte a vázat.
A következő a Cinebench szintetikus teszt volt, itt mát konkrét eredmények mutatták a különbséget. Amikor csak az egyik processzormagot használta az alkalmazás, hetven százalékkal volt gyorsabb az új rendszer, kétmagos nyúzás mellett viszont már 3,3-szoros volt az erőfölény.
A megalázás
Amikor zipbe tömörítettünk egy állományt, már nem volt ilyen jelentős a különbség, de azért negyven százalék így is összejött a MacBook Pro javára.
Aztán Quicktime segítségével tömörítettünk egy 720-as felbontású hd-videót 240-szer 320-as felbontásba, itt újra megmutatkozott a Core Duo ereje, 2,6-szoros volt a gyorsulás.
A Handbrake teszt viszont már egyenesen megalázó volt a G4-esnek: míg az új gép másodpercenként 58 képkockás sebességgel mentette le a dvd-t, addig a PowerBook a 18-at sem érte el, ami 3,4-szeres különbség. Itt azonban már teljesen felborult a MacBook Pro hőháztartása: jobboldalon veszélyesen melegedett, a gép alja viszont olyan forró volt, hogy 2-3 másodperc után már égette az ujjunkat, míg a régebbi modell hűvös maradt. Miközben írom a cikket, kellemesen melegíti a lábamat a MacBook, ami most épp jól is esik, de csak egy Word meg egy Keynote fut. Ha renderelnék, már nem lenne bőr a combomon. Ezzel együtt a Macword tesztje szerint az új gép akkumulátora ugyanannyi ideig, átlagos használat mellett három és fél óráig bírja, mint elődje.
Mindenképp jobb
Maradt még az iMovie: az importálásnál csak hatvan százalék volt a Core Duo előnye. Amikor earthquake effektet raktunk a filmre, már 2,9-szer volt gyorsabb az új gép, de közben a Core Duo legfeljebb 70-80 százalékos leterheltségen futott. Úgyhogy bekeményítettünk: egyszerre importálunk és effekteltünk, hogy végre mindkét mag dolgozzon, itt pedig már 4,2-szer bizonyult gyorsabbnak az új gép: végre teljesítette az ígéretet.
A MacBook Pro átlagosan háromszor gyorsabb elődjénél, ráadásul adnak hozzá beépített kamerát, távirányítót, meg jobb kijelzőt. Valamivel drágább lett a laptop (a 15 colos verzió közel annyiba kerül, mint a 17 colos modell az előző generációból), és jobban is melegszik a gép. Összegezve mégis fényévekkel jobb, mint elődje. A neve viszont sokkal hülyébb.