A lábamnál egy alaplapban az Intel legújabb processzora, a Core 2 Duo, abból is az Extreme Edition. A fémsipkába belevésve: Confidential. Mint egy kémregényben. A csip hivatalosan még meg sem jelent, ezért a felirat, amit gyorsan el is fedünk a vízhűtés blokkjával.
Nem természetes vizet vezetni egy kétszázötvenezres processzor fölé.
A csúcson kezdünk
Bekötjük a kábeleket. Indítás után felpörög a pumpa, a víz némán végigszalad az átlátszó műanyag csövekben: hűl a gép. Ha már teszt, csináljuk komolyan.
Klikk a galériára!
Az Intel óriási reményeket fűz ehhez a processzorhoz: a Pentium 3-massal még versenyben volt a társaság, a Pentium 4-et viszont hat évvel ezelőtti születése óta rendre elverte az AMD aktuális csúcsprocesszora. Az utóbbi pár évben az Intel piaci részesedése folyamatosan csökkent, úgyhogy gyorsan kifejlesztették a Core mikroarchitektúrát, ami lényegében az 1995-ben megjelent Pentium Pro egyenesági leszármazottjának tekinthető. Szegény Pentium 4-es lett a család feketebáránya.
Az előzetes hírek szerint az új processzor alacsony órajelen is gyorsabb, mint elődje, ráadásul lényegesen kevesebbet is fogyaszt, de ígéretekkel tele van a padlás, úgyhogy az utóbbi évek egyik legizgalmasabb számítástechnikai kérdése valóban az, hogy mire képes a birodalom, amikor visszavág.
Az új termékvonalnak a csúcsverziója, a 2,93 gigahertzes Core 2 Duo X6800-as került az alaplapba. Persze kellett a megfelelő körítés is, így kértünk a HRP-től egy gigabájt, 667 megahertzes DDR2-es memóriát, egy vízhűtéses Ati Radeon X1900 XTX videokártyát, meg egy tízezres fordulatszámú Raptor merevlemezt.
Ellenfélnek a most kapható második leggyorsabb x86-os processzort, a 2,6 gigahertzes AMD Athlon 64 FX-60-ast választottuk, a körítés ugyanaz, csak DDR2-es memóriák helyett itt hagyományos, 400 megahertzes modulokat használtunk.
Aztán, hogy tényleg nagyot szóljon a dolog, szereztünk egy vízhűtést a Subcoolingtól, hadd lássuk, meddig lehet tuningolni az újszülöttet.
Izgalmas telepítés
Az első próbálkozások kudarccal végződtek: egy nem kompatibilis, majd egy kicsit hibás alaplap, végül egy rossz verziójú Windows XP miatt legalább 40 munkaórán keresztül szerelgettük a videokártyákat, a vízhűtéses processzorblokkokat, tápokat, merevlemezeket. Aztán egy valószerűtlen pillanatban (működés közben) lehúzott jumper, és feltámadt a gép.
Szépen feláll a rendszer, a Windows installálása még mindig nagyon izgalmas: modernebb, izgalmasabb felület, a felhasználói élmény fokozása, olvasható már öt éve ugyanaz a szöveg. Aztán bejönnek az ablakok, feltelepítjük a drivereket.
Ugyanezt megtesszük az FX-60-as rendszerrel is, aztán elindítjuk a programokat. Először olyan szoftvereket futtatunk, ahol az Intel hagyományosan jó, pontosabban: eddig nem volt olyan fájó a cég lemaradása.
Munkanélküli magok
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Jöhet a Cinebench, ugyanúgy számoltatás, kétmagos üzemmódban 26 százalék volt az Intel előnye, míg a 3DMark 2006 izzasztó tesztje 30 százalékkal értékelte erősebbnek az X6800-at.
Tömörítünk is, egy 407 megabájtos fájlra szabadítjuk rá a Winzipet, a Core 2 Duo viszont újra kioktatja az Athlont, másfélszer gyorsabb nála.
A tesztek közben feltűnt, hogy a szoftverek szinte semmit sem kamatoztatnak abból, hogy két mag dolgozik egyszerre a gépekben: a Task Managert figyelve kiderült, hogy az aktuálisan nagy erőforrást igénylő szoftverek csak a teljesítmény 50 százalékát használják ki, az egyéb alkalmazások meg lefoglalnak még egy százaléknyi processzoridőt.
Ezért fordulhatott elő, hogy az FX60-as „csak” 2,4-szer volt gyorsabb Maya alatt, mint a házi Sempron 2200-asom, aminek valójában csak 1500 megahertzes az órajele. Ha azonos órajelre hozzuk őket, már csak 40 százalék az FX60-as előnye, ami a lényegesen fejlettebb mikroarchitektúrából ered, nem pedig a két magból. Ha rendesen dolgozna a processzor, legalább négyszer kéne gyorsabbnak lennie.
Egyelőre sajnos nagyon úgy néz ki, hogy csak akkor jó nekünk a több mag, ha több alkalmazást futtatunk egyszerre, de ez meg nem túl szimpatikus. Érdemes minden szoftverből megkeresni a két magra optimalizált verziót (játékok közül a Quake 4-hez van ilyen javítás, a Winzipnek is van okosabb verziója), mert ezek nélkül kihasználatlan marad az erő. Hiába multitask az operációs rendszer, ha a felhasználó nem az, kevesen renderelnek és tömörítenek vagy játszanak egyszerre.
Játékban is bajnok
Úgy döntünk, hogy azért ezt is kipróbáljuk: újra betömörítjük ugyanazt a 407 megabájtos fájlt, és elindítjuk mellette a hordós számoltatást Mayával. Az eredmény elég maszatos. A Core 2 Duo leterheltsége végre felugrik 100 százalékra, és majdnem másodpercre pontosan ugyanannyi ideig foglalkozik a két munkával egyszerre, mintha csak az egyik program futna. Alig öt százalékot lassult a rendszer, tehát szinte semmit.
Az Athlon FX60-as viszonylag gyorsan végez a számolással, de még hosszasan tömörít (Inteles társa alig pár másodperc különbséggel végzett a két, azonos nehézségű feladattal).
A Core 2 Duo most 90 százalékkal gyorsabb.
Az Intelnek ugyanakkor nem ezekben a tesztekben kell bizonyítania: eddigi elmaradása a játékok alatt volt a legfeltűnőbb.
Először a Feart teszteltük le, a szoftver beépített benchmarkja megnézi a legalacsonyabb, a legmagasabb és az átlagos másodpercenkénti képkockaszámot: az újdonság minden esetben legyőzi a korábbi bajnokot, átlagosan 15 százalékkal gyorsabb nála.
Még nagyobb a különbség a Doom 3 timedemója közben: 800x600-as felbontás és high részletesség mellett hatvan százalékkal gyorsabb a Core 2 Duo. Persze választhattunk volna nagyobb felbontást is (most először használtam olyan gépet, amire a Doom 3 automatikusan az ultra felbontást ajánlotta; mondjuk szaggatott is néha a játék, kevés volt az egy gigabájt memória), de akkor már a videokártya visszafoghatta volna a tesztet, így viszont megmutatkozott a processzorok nyers ereje.
Végül a Far Cry-t töltjük be: 1024x768-as felbontás, maximum részletesség mellett újra az Intel a jobb, másfélszeres a sebesség.
Kései válasz
Klikk a galériára!
Igaz, az AMD-nek nem ez a leggyorsabb processzora, hanem a 200 megahertzcel magasabb órajelen üzemelő Athlon FX-62. Persze tudományosan nem precíz, de kis hibahatárral igaz: az erősebb AMD annyival képes jobb értéket kisajtolni magából, amennyivel magasabb az órajel (a DDR2 támogatása az első tesztek szerint nem sokat gyorsított a rendszeren). Ha megint osztunk-szorzunk, kiderül, hogy átlagosan (némi hibahatárral) 30 százalékkal gyorsabb a Core 2 Duo, mint a jelenlegi legerősebb asztali processzor, az AMD Athlon FX-62.
Ez viszont nagyon sok, főleg, hogy a kisebb gyártónak egyelőre nincs válasza az Intel csipjére. Valószínűleg csak egy év múlva kerül piacra az FX-66, pedig már most is késő lenne: ha újra elvégezzük a most már komoly hibaszázalékkal járó felszorzást, kiderül, hogy az a processzor is legfeljebb csak beállítja az X6800-as jelenlegi rekordját.
Addigra viszont ki tudja, hol tart már az Intel. Mert a processzorban bőven van még tartalék, egyes hírek szerint sikerült négy gigahertznél magasabb órajelen járatni a csipet. Mi azért nem próbálkoztunk meg a lélektani határ áttörésével, pontosabban megpróbáltuk, de nem sikerült: fagyott a gép.
Azonban vízhűtésnek hála különösebb melegedés nélkül is vidáman hozta az eredetileg 2,93 gigahertzes processzor a 3,73 gigahertzet, üzembiztosan. Futtattunk játékszoftvereket, komolyabb alkalmazásokat, minden fennakadás nélkül, a 27 százalékos tuning meg se kottyant az X6800-nak.
Végső megoldás
Az AMD-nek tehát komoly hátrányba kerül: a K8L-nevű, nagyon titkos csip megjelenéséről még nincs semmi hír, ráadásul ez a processzor inkább a szerveroldalon jelent majd gyorsulást, az átlagos otthoni felhasználó keveset érzékel majd az újításokból. Az egyetlen lehetőségnek most a radikális árcsökkentés tűnik, úgyhogy mindenképp érdemes pár hetet, esetleg hónapot várni a vásárlással.
Főleg, hogy a Core 2 Duók meglehetősen olcsók lesznek: a csúcsmodell 1000 dollárba kerül majd, pont annyiba, mint most a lényegesen lassabb FX-62, vagy a szóra sem érdemes előd, a 3,73 gigahertzes Pentium.
A csúcsterméknél alig 10 százalékkal lassabb, 2,63 gigahertzes Core 2 már 530 dollárért elvihető, de lesz processzor 183 dollárért is, 1,86 gigahertzes. Ez meg nagyjából olyan gyors lesz (már megint a szakmaiatlan osztás-szorzás), mint az Athlon 64 X2 4200+ , csak az a külföldi hírforrások szerint még a várható áresés után is legalább 240 dollárba kerül majd.
Elkezdődött egy új korszak. Ezt onnan is tudom, hogy a vízhűtésért felelős, évek óta az AMD-t istenítő szakember fél órával ezelőtt hívott, hogy elmondja: a tesztek után lecseréli az Athlont, és rövidesen vesz egy Core 2 Duót.
A Core 2 Duót az Mmd PR Hungary-től, a hardvereket a HRP Hungary kft.-től, a vízhűtést a Subcoolingtól kaptuk.